Kapu, 1989. szeptember (2. évfolyam, 9. szám)

Fehér Tamás: Az elvetélt generáció (vers) - Hizsnyai Zoltán: Az érintetlen képzelet (vers)

FEHÉR TAMÁS Az elvetélt generáció! Mi akik a fényes szelek zászlait még nem tarthattuk. S a forradalom barrikádjait csak gyermeki félelmünkön keresztül érezhettük Akik az iskolában az úttörőmozgalom hitén nevelkedtünk. S a kö­zépiskolában a szocializmus politikai gazdaságtanát szívtuk ma­gunkba Mikor katonák lettünk megtudtuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait. Az elvetélt generáció! Az első munkahelyünkön láttuk a reggeli féldeciktől ködös gyár­ban A ne szólj szám nem fáj fejem emberkéket. A helyüket kereső tenniakarókat, a szép lassan becsavarodó újító­kat S a csendben gazdagodó ügyeskedőket. Az elvetélt generáció! Aki mindig csak várt és vár. Mert, mint akkor mondták, a vezetéshez még fiatal, de elhinni már — mi Tudtuk — túl öregek lettünk. HIZSNYAI ZOLTÁN Az érintetlen képzelet Szűz mesét szeretnék hallani, mit más agya tele nem aggatott még képzetekkel, s vérrel nem pumpálta fel­ a képzelet a szavakat. Szűzen szeretném, ha hullnának belém a mondatok, s bozontjuk sűrűjében ha én vágnám a legelső csapást a képzelet négy égtáj felé nyitott, és reá merőleges, és ferde, és görbe, és idomtalan, céltalan rendszere szerint. Mert a szűz mese sem elég szűz nekem, képzeletem — melynek szüksége a szűzség — kissé meg kell hogy bolygassa még a történetek beváltan hatásos, kuszán sokértelmű struktúrájának kócerájait. Mint mikor valaki rendberak sok buta, haszontalan és hasznos tárgyat a polcon, melyeknek egymáshoz csak annyi a közük, hogy ugyanannak a tébolyult kavargásnak, annak az izgató, szükségtelen szűzségnek részei, de ezzel egy még kilátástalanabbul vegyes, még befejezhetetlenebbül izgató érzéssel tetézi hozzájuk való, gátlástalanul prűd viszonyát: szűzebbet szabadít rá a szűzre, mert a képzelet szűzebb, minden pillanattal szűzebb, mint a dolgok, melyek maguktól képtelenek érintetlenségüket egy végtelen aktusban újra és újra megújítani, * képtelenek újrarendezni felbolygatott szerveik izzó várakozásban feszülő csendjét. Mi akik akkor félreálltunk: a közgazdász-taxisofőr, a benzinkutas­jogász , a pincérré lett tanár. Mi nem lettünk hajbókoló jánosok. Az elvetélt generáció! Mindent láttunk, de nem berzenkedtünk. Inkább elhittük volna, hogy nincs igazunk, mint hogy ne adj Isten így Igazunk legyen. Volt amiben nem hittünk, és volt amiben hittek. De ebben ami most alakul, lehet-e hinni egyáltalán? Az elvetélt generáció! Mindenki mindenkit vádol. Az is aki tudta, az is aki rosszul Hitte s az is aki a közös tűzön saját pecsenyéjét sütötte. Bőszen politizálnak. Felvirágzik a sajtó. A TV a nagy szavaktól han­gos. Legyen most Heuréka, mert véget ér a zsákutcapolitika. Éljen a demokrácia! S kinek a demokráciája? Az elvetélt generáció! Aki mindig csak várt és vár. Hisz „Kisgazdának” még túl fiatal FIDESZ-esnek már túl öregek lettünk. A képzelet érinthetetlen. A képzelet csak érint. A képzelet, ez az ősi hím, ez az érinthetetlen, világelőtti kan nemzi szűzzé a láthatatlan kezekkel is felbolygatható ős­nőstényt, a dolgokat, amik termékenyek, mint a dús humusz — a világ kezdetétől. Ő vet gáncsot az elvadult, buja mozdulatlanságnak, és ő ad értelmet a mozdulatnak, azaz, hogy legősibb állapotába mozdítja vissza a szellemtelen rendbe szerveződő, kiábrándult, isten arcától elfordult, de termékenyülni istenként vágyó, humuszos maradandóságot. Mert az ő szűz szeme magát látja bele a világba, a mesébe, és a világ, a mese így megajándékozhatja őt a magában rejlő legfőbb mozgatóval: a teremtés hitelével. Újjászülető hitével. Teremtményével. Ilyennek szeretem hallani a mesét, ilyen érintetlennek a szavakat, melyek így hullnának belém, hogy így hullhassak ki belőlük én is. Hogy a termékenység szűzi keblén ringathassam, újjászületve, szomjas fejemet. Hogy őt, aki ölel, aki ellát magával, s benne újjászülhetem magamat, és általam magát szűzzé szülheti, hogy őt, a legtávolabbi közelséget, a velem istenné gyúrható másik felemet, a nőt, a szót, s termékenységüket dicsérhessem, mint kettőnket dicsér az, aki nem cseng — mint mi hozzá — dicsért. 3

Next