Kapu, 1990. június (3. évfolyam, 6. szám)
Radó György: Litvánok és magyarok
1972-ben a németországi „jóvátétel” címen kaptam 13 000 forintot. Hát ez volt az a nagy pénz. Ha nincs olyan orvos, aki tisztességgel kezelt, nem tudtam volna szülni. És mit csináltak Budapesten a Duna-parton? A lágerekben hogyan likvidálták az embereket? Milyen kísérleteket hajtottak végre gyerekeken? Ezt hogyan lehet egy napon emlegetni a tegnap vetítettekkel? Tehát engem többek között az háborít fel, hogy a zsidóság tragédiája eltörpül a Szovjetunióba deportáltak mellett. Azt szeretném tehát megkérdezni, mi a véleményük erről a licitálásról? Sajnos az emberek hajlamosak elhinni az elhangzottakat, hiszen egyesek szerint több zsidó jött vissza, mint amennyit elvittek. Én nem a bemutatott film ellen ágálok, csupán azt nem tudom megemészteni, hogy annak az illetőnek a szövegelését miért hagyták benne? Szívélyes üdvözlettel: Horváth Endréné Pécs RADÓ GYÖRGY Litvánok és magyarok Litvánián (is) a világ szeme. Szokatlan fordulatok hírei az írott és látott-hallott sajtóban — de valami hiányzik, ami pedig ott lehetne. Hiányzik. Litvánia jelenének, beleértve közelmúltját is, vannak nálam jobb ismerői, úgy tudom, például Bojtár Endre (tán más is) megtanulta a nyelvet, személyes kapcsolatokat is kiépített, belátott a politika kulisszái mögé — míg jómagamnak kapcsolataim a másik két balti néppel, az észtekkel és a lettekkel voltak, ott jártam már a második világháború előtt is, litván földön azonban még nem voltam . . . Azazhogy — a dolog nem ilyen egyszerű. Mert 1938-ban, mielőtt Varsóból menet Dukszty határállomáson ki kellett szállnom a vonatból, hogy gyalog cipeljem kofferemet a lett végállomásig, ahol még a cári idők széles nyomtávú vágányán várakozott a régi orosz mintájú vagon, ezt a határt megelőzően azon a városon utaztam keresztül, amelyet akkor a lengyel Wilno néven mutatott a térkép. Ez a város ma Vilnius néven Litvánia fővárosa. S ha ehhez azt fűzöm hozzá, hogy litvánoknak és lengyeleknek egyaránt sok történelmi emléke fűződik hozzá, sőt jelentős magyar emléke is van, akkor máris benne vagyunk az elmondandók sűrűjében. Amikről tudomásom szerint hallgat a Litvániától oly hangos sajtónk — bár ki állíthatja, hogy a ránk zúduló betűóceánnak minden cseppjét ismeri? Mindegy. Ha nem vagyok is az első az úton, kezdem. Tehát: litvánok és magyarok. TÖRTÉNELEM Észtek, lettek és litvánok helyzete a nemzetközi fogalomvilágban közös, de csak amióta az első világháború után körülbelül együtt szabadultak a népek börtönének nevezett orosz birodalomból, s váltak független polgári köztársaságokká, majd a Molotov—Ribbentrop-paktum következtében egyformán „szovjetizálódtak”, s egyformán szenvedték meg a hitleri és a sztálini terrort, egyformán próbáltak alkalmazkodni a rájuk kényszerített szovjet életformához, ma pedig egymáshoz hasonlóan próbálják visszaszerezni függetlenségüket. Régebbi történelmük erősen eltér egymástól. Az észtek és a lettek sosem voltak függetlenek, földműves, kézműves és halász népük váltakozva német, dán, lengyel, svéd és orosz uralom alá került (az észt Tallinn városnév eredete például Taanvilinna , dán város), s ezek hosszan háborúztak is egymással a balti tengerpart birtokáért. Az itteni nép legszerencsésebb korszaka az volt, amikor az északi tengerparti városállamok Hanza-szövetsége védelmezte (13 —16. század) őket. 1938-ban Rigában még gyönyörködhettem a Fekete Fejek Házának (hajdan az előkelő agglegény kereskedők társasági székházának) csodálatos, 14. századi berendezésében... , Litvánia történelme egészen más. A litván nép nyelve a mai Európában a legközelebb áll a szanszkrithoz, s ez hajdani vándorlásának hasonlóan hosszú útját jelzi, mint amelyet a Kárpát-medencének azok a sokféle eredetű honfoglalói megtettek, akik finnugor kisebbségük nyelvét választva, magyarként alapítottak itt országot. Hogy litvánok és magyarok honfoglalása egyaránt a 9. században történt, s hogy még pogányokként földrajzi helyzetüknél fogva egyaránt a kereszténység nyugati (katolikus) és keleti (görögkeleti) hatóköre közé ékelődtek — mindez még csupán párhuzamosság. Kapcsolatba egymással a 14. században kerültek: jelentős, mindkét népre sorshatározó kapcsolatba. 56 A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, a következő szöveg közzétételére kötelezte szerkesztőségünket: „Jogerős bírói ítélet megállapította, hogy a KAPU c. folyóirat 1989. januári számának 59. oldalán „Kicsoda Ön, dr. Bognár?” című válaszlevélben írtakkal megsértettük dr. Bognár Péter ügyvéd felperes személyiségi jogát. Elnézést kérünk a cikkünk személyeskedő, a felperes emberi méltóságát és szakmai hírnevét egyaránt sértő tartalma és hangvétele miatt.” Az ítéletet hozó tanács elnöke dr. Kosztyu Tiborné, a tanács tagjai voltak még dr. Tóth Lászlóné és Gál Béláné bírók. Az ítélet 1990. március hó 6. napján született.