Kapu, 1990. szeptember (3. évfolyam, 9. szám)
Kriston István: Hírszerzés, kémelhárítás és a magyar állam biztonsága
KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA szűk — a miénk is! Az új államban az állampolgár a tulajdonos, és az államember van az ő szolgálatára . . . akit szeretni ugyan nem kell, de egyelőre el kell viselni... Amikor majd, hosszú történelmi időszak múlva, a népesség saját magának kovásza lesz, akkor szabadulhatunk meg a senki által nem szívelt, tőlünk „elidegenedett” közhatalomtól . . . Addig is az állampolgár természetes állapota a magánemberi lét, a homo oeconomicus (gazdasági ember), amely természetes szálakon sző kapcsolatot az ember belföldi és külföldi embertársaival. Eközben e lét önkéntelenül, spontán közéletivé is válhat; tudatosulva elvezetheti a magánembert a rövidebb vagy hosszabb időre vállalt közhatalmi szolgálathoz, ahol megtörténik a magánember és „közember” egybeesése. A hatalom szolgálatába közvetlenül is el lehet szegődni úgy, hogy valaki ezt élethivatásaként is végzi, vagy „lepaktál” az állammal . .. Előbbi a közhivatalnok, beleértve az államférfit, az apparátust és annak részeként a titkosszolgálatot is. Aki ezt választja, annak számára lehetővé kell tenni, hogy akár tisztességesen bele is őszülhessen ... de magánemberi szabadságfokát ne az államon keresztül, azt felhasználva növelhesse. Az államembert tehát korlátozni kell törvényekkel, különben „elfajul” ... Hasonlóan — de erkölcsileg kell — korlátozni az állammal lepaktáló magánembert, akin itt és most az állam szolgálatába szegődött ügynököket és informátorokat értem. Mindkét „fajta” burjánzása hatalmi túltengéshez vagy nehezen gyógyítható „népbetegséghez” vezet. S itt eljutottunk ahhoz a „láthatatlan” információs eszközrendszerhez, amellyel az állampolgárt megfigyelés alatt tartják, természetes védekező ösztöneit „kijátszva” adott esetben, a megfelelő pillanatban nyomás, zsarolás vagy megvesztegetés útján az állam titkosszolgálatába kényszerítik. Nos, ennek kell megváltoznia!!! Lehetett itt bármilyen struktúraváltás, a „titkos métely és konspirációs eszme” tovább él.. . Az államférfi továbbra sem, a vállalkozópolgárosodó ember pedig még nem lehet nyugodt. .. Életünk a titkosszolgálat. . . mondhatták-mondhatják e szolgálatok mindenre elszánt tisztjei... de sajnos nem csak ők. A diktatórikus és eltorzult hatalomfelfogás miatt a titkosszolgálatok szele elég sok tisztességes állampolgárt megcsapott... Mennyire kívánatos, hogy jelen legyen a civil polgár életében e titkos hatalom? Egyetlen mértékben és módon: az állambiztonsági munka is a civil társadalom nyomása, kritikája és a megteremthető nyilvánosság égisze alatt fejthesse ki közérdekű szolgálatát. Ezt nevezhetnénk természetes, passzív kapcsolatnak. Következő fokozat, amikor az állampolgárnak már viszonya van ... a titkosszolgálattal. Ezen a ponton válik a szabad polgár politikai jogainak „kiárusítójává” ... Egyéni döntés kérdése, de nem ismeretlen a demokráciák történetében. Az ókori és egyben az első európai — rabszolgatartó — görög demokráciában a szabadok politikai jogaik, szavazataik eladásából is megélhettek. Úgy vélem, az állam titkosszolgálatát is a munkaerő és az információ piaci értéke és megítélése „ természetes” alapjaira kell helyezni. Nem hiszem azt, hogy vannak hazafiak, hazafiabbak és leghazafiabbak ... Az a polgár, aki a civil társadalmat és az államot is egyidejűleg magas fokon kívánja szolgálni, vagy tisztességes a végtelenségig, vagy társadalmi helyzetéhez képest előnyöket remél. A korábbi ideologikus államfelfogás nem ismerte ezt az árnyalatot. . . Mindenki hazafi volt, aki „bedolgozott” a titkosszolgálatnak. . . így kerülhetett egymás mellé „hazafinak” a tartós külszolgálatban reménykedő diplomata vagy külkereskedő, a különböző vétségeken rajtakapott, de futni hagyott bűnöző, a valutázó idegenvezető, a nemzetközi kapcsolatok felelős beosztásban dolgozó munkatársa . . . valamint mindazon „magánbejelentő”, akinek fontos hazafias közlési ingere (ingerültsége ...) támadt... Az „Ostblock ’’-ban a titkosszolgálatok szinte ingyen dolgoztathattak, legfeljebb néhány nagy külföldi informátort kellett megfizetniük. A „hazafias” eszme, az ún. „magasabb erkölcs” helyettesítette a pénzt. Vélhetően a piacgazdaságban az állambiztonságnak is pénzgazdálkodásra kell áttérnie ... Nem azért, mert minden eladó, eladó a haza is ... nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy leértékelődött az állam, felértékelődött az állampolgár, s szabadsága megfizethetetlen ... Tisztázottabbak lesznek a viszonyok; aki szabadságát emigyen „föladja”, az magasabb anyagi előnyöket remél. Várhatóan professzionálisabb lesz a munkavégzés színvonala is. Emiatt azután lehet számítani a titkosszolgálatra, de megbízni benne?.. . Nos, úgy vélem, továbbra sem lesz elég pénz, ezért a „hagyományos nyilvános szellőztetés, zsarolás, nyomás” megmarad e jól ismert kelléktárban. Mindezért, T. Polgártársak, a szabadságtól eufórikus fröccsbe és könnybe lábadt szemeteket továbbra is a titkosszolgálatra vessétek ... Vegyétek el gyermekeitektől az általa a szőnyeg alatt megtalált, cérnán húzogatott poloskát, mondjatok elég sok fontos dezinformáló hülyeséget sírig kitartani látszó ismerőseiteknek, a házatok közelében hagyott, kívülről roncsautónak látszó, de belülről térerősítővel és kamerával felszerelt jármű elvontatására ne sajnáljátok autómentő polgártársunktól a 100 Ft jattot, csak megbízható-kipróbált szerelőket engedjetek lakásotokba, a nem originálian vásárolt vagy „kéztől” vett hang-, fény- és videotechnikai eszközeiteket vizsgáltassátok át, s gondoljátok meg, kell-e átkoznotok ezt a telefonhelyzetet, azért legyen, hogy lehallgassanak továbbra is? Ha mégis kell, készítsetek családi vagy üzleti jelrendszert. .. s ekkor, most eljutottunk oda, hogy senki nem fogja érteni a másikat. .. Ezt akarjuk? A titkos eszme és métely ide vezet, ha tovább él és burjánzik . .. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az ávósok utódai már teret vesztettek a titkosszolgálatoknál, s ott is végbemegy egy öntisztulás. Addig is, míg normális polgári demokratikus viszonyaink e területen is áttekinthető helyzetet teremtenek, képletesen szólva nem árt a háznál „kutyát” tartani... az állat soha nem veszíti el természetes ösztöneit, gazdájával is közli, ki az ellenség, és ki a jó barát... KÜLPOLITIKA ÉS ÁLLAMBIZTONSÁG A magyar állam biztonságát a korábbi titkosszolgálati koncepció a külső és belső ellenségképre alapozta. A belső ellenségkép társadalmi viszonyaink demokratizálódásával megszelídült vagy inkább szétmállott s vele együtt nem kis külső nyomásra feloszlott a belbiztonsági struktúra, melyet tulajdonképpen „ellenünk”, állampolgárok 36