Kapu, 1990. szeptember (3. évfolyam, 9. szám)

Kriston István: Hírszerzés, kémelhárítás és a magyar állam biztonsága

KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA szűk — a miénk is! Az új államban az állampolgár a tu­lajdonos, és az államember van az ő szolgálatára . . . akit szeretni ugyan nem kell, de egyelőre el kell viselni... Amikor majd, hosszú történelmi időszak múlva, a népes­ség saját magának kovásza lesz, akkor szabadulhatunk meg a senki által nem szívelt, tőlünk „elidegenedett” közhatalomtól . . . Addig is az állampolgár természetes ál­lapota a magánemberi lét, a homo oeconomicus (gazdasá­gi ember), amely természetes szálakon sző kapcsolatot az ember belföldi és külföldi embertársaival. Eközben e lét önkéntelenül, spontán közéletivé is válhat; tudatosulva elvezetheti a magánembert a rövidebb vagy hosszabb időre vállalt közhatalmi szolgálathoz, ahol megtörténik a magánember és „közember” egybeesése. A hatalom szol­gálatába közvetlenül is el lehet szegődni úgy, hogy vala­ki ezt élethivatásaként is végzi, vagy „lepaktál” az állam­mal . .. Előbbi a közhivatalnok, beleértve az államférfit, az apparátust és annak részeként a titkosszolgálatot is. Aki ezt választja, annak számára lehetővé kell tenni, hogy akár tisztességesen bele is őszülhessen ... de ma­gánemberi szabadságfokát ne az államon keresztül, azt felhasználva növelhesse. Az államembert tehát korlátoz­ni kell törvényekkel, különben „elfajul” ... Hasonlóan — de erkölcsileg kell — korlátozni az állammal lepaktáló magánembert, akin itt és most az állam szolgálatába sze­gődött ügynököket és informátorokat értem. Mindkét „fajta” burjánzása hatalmi túltengéshez vagy nehezen gyógyítható „népbetegséghez” vezet. S itt eljutottunk ah­hoz a „láthatatlan” információs eszközrendszerhez, amellyel az állampolgárt megfigyelés alatt tartják, termé­szetes védekező ösztöneit „kijátszva” adott esetben, a megfelelő pillanatban nyomás, zsarolás vagy megveszte­getés útján az állam titkos­szolgálatába kényszerítik. Nos, ennek kell megváltoznia!!! Lehetett itt bármilyen struktúraváltás, a „titkos métely és konspirációs eszme” tovább él.. . Az államférfi továbbra sem, a vállalkozó­polgárosodó ember pedig még nem lehet nyugodt. .. Életünk a titkosszolgálat. . . mondhatták-mondhat­­ják e szolgálatok mindenre elszánt tisztjei... de sajnos nem csak ők. A diktatórikus és eltorzult hatalomfelfogás miatt a titkosszolgálatok szele elég sok tisztességes ál­lampolgárt megcsapott... Mennyire kívánatos, hogy je­len legyen a civil polgár életében e titkos hatalom? Egyetlen mértékben és módon: az állambiztonsági mun­ka is a civil társadalom nyomása, kritikája és a megte­remthető nyilvánosság égisze alatt fejthesse ki közérde­kű szolgálatát. Ezt nevezhetnénk természetes, passzív kapcsolatnak. Következő fokozat, amikor az állampolgár­nak már viszonya van ... a titkosszolgálattal. Ezen a ponton válik a szabad polgár politikai jogainak „kiárusí­tójává” ... Egyéni döntés kérdése, de nem ismeretlen a demokráciák történetében. Az ókori és egyben az első európai — rabszolgatartó — görög demokráciában a sza­badok politikai jogaik, szavazataik eladásából is megél­hettek. Úgy vélem, az állam titkos­szolgálatát is a mun­kaerő és az információ piaci értéke és megítélése „ ter­mészetes” alapjaira kell helyezni. Nem hiszem azt, hogy vannak hazafiak, hazafiabbak és leghazafiabbak ... Az a polgár, aki a civil társadalmat és az államot is egyidejű­leg magas fokon kívánja szolgálni, vagy tisztességes a végtelenségig, vagy társadalmi helyzetéhez képest elő­nyöket remél. A korábbi ideologikus államfelfogás nem ismerte ezt az árnyalatot. . . Mindenki hazafi volt, aki „bedolgozott” a titkosszolgálatnak. . . így kerülhetett egymás mellé „hazafinak” a tartós külszolgálatban re­ménykedő diplomata vagy külkereskedő, a különböző vétségeken rajtakapott, de futni hagyott bűnöző, a valu­­tázó idegenvezető, a nemzetközi kapcsolatok felelős be­osztásban dolgozó munkatársa . . . valamint mindazon „magánbejelentő”, akinek fontos hazafias közlési ingere (ingerültsége ...) támadt... Az „Ostblock ’’-ban a tit­kosszolgálatok szinte ingyen dolgoztathattak, legfeljebb néhány nagy külföldi informátort kellett megfizetniük. A „hazafias” eszme, az ún. „magasabb erkölcs” helyette­sítette a pénzt. Vélhetően a piacgazdaságban az állambiz­tonságnak is pénzgazdálkodásra kell áttérnie ... Nem azért, mert minden eladó, eladó a haza is ... nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy leértékelődött az ál­lam, felértékelődött az állampolgár, s szabadsága megfi­zethetetlen ... Tisztázottabbak lesznek a viszonyok; aki szabadságát emigyen „föladja”, az magasabb anyagi elő­nyöket remél. Várhatóan professzionálisabb lesz a mun­kavégzés színvonala is. Emiatt azután lehet számítani a titkosszolgálatra, de megbízni benne?.. . Nos, úgy vé­lem, továbbra sem lesz elég pénz, ezért a „hagyományos nyilvános szellőztetés, zsarolás, nyomás” megmarad e jól ismert kelléktárban. Mindezért, T. Polgártársak, a sza­badságtól eufórikus fröccsbe és könnybe lábadt szemete­ket továbbra is a titkosszolgálatra vessétek ... Vegyétek el gyermekeitektől az általa a szőnyeg alatt megtalált, cérnán húzogatott poloskát, mondjatok elég sok fontos dezinformáló hülyeséget sírig kitartani látszó ismerősei­teknek, a házatok közelében hagyott, kívülről roncsautó­nak látszó, de belülről térerősítővel és kamerával felsze­relt jármű elvontatására ne sajnáljátok autómentő pol­gártársunktól a 100 Ft jattot, csak megbízható-kipróbált szerelőket engedjetek lakásotokba, a nem originálian vá­sárolt vagy „kéztől” vett hang-, fény- és videotechnikai eszközeiteket vizsgáltassátok át, s gondoljátok meg, kell-e átkoznotok ezt a telefonhelyzetet, azért legyen, hogy lehallgassanak továbbra is? Ha mégis kell, készítse­tek családi vagy üzleti jelrendszert. .. s ekkor, most elju­tottunk oda, hogy senki nem fogja érteni a másikat. .. Ezt akarjuk? A titkos eszme és métely ide vezet, ha to­vább él és burjánzik . .. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az ávósok utódai már teret vesztettek a titkosszolgálatok­nál, s ott is végbemegy egy öntisztulás. Addig is, míg normális polgári demokratikus viszonyaink e területen is áttekinthető helyzetet teremtenek, képletesen szólva nem árt a háznál „kutyát” tartani... az állat soha nem veszíti el természetes ösztöneit, gazdájával is közli, ki az ellenség, és ki a jó barát... KÜLPOLITIKA ÉS ÁLLAM­BIZTONSÁG A magyar állam biztonságát a korábbi titkosszolgálati koncepció a külső és belső ellenségképre alapozta. A bel­ső ellenségkép társadalmi viszonyaink demokratizálódá­sával megszelídült vagy inkább szétmállott s vele együtt nem kis külső nyomásra feloszlott a belbiztonsági struk­túra, melyet tulajdonképpen „ellenünk”, állampolgárok 36

Next