Kapu, 1990. szeptember (3. évfolyam, 9. szám)

Lakatas Demeter: Petőfi Sándor nelviben - Páskándi Géza: Kvagga

LAKATAS DEMETER Petőfi Sándor nelviben Petőfi Sándor nelviben1 vérselek, Moldovámnak szép tájaind2 hűl3­élek! kültünek,5 nem halgata ides6 hangját szültünek:7 Nem elvestem szép dalaknak vrázsáját,9 elámító, csalogányak10 nótáját, hazámig, mely mesterem fog maradny12 halálig: Szighiny13 vult14 az anya nelvem15 faluba, mighis16 kesztem inekelny17 fonuba,18 mind árva én iskolába nem jártam, verseket csek nelviken faraktam: Ez a kenes19 munka nekem betegsig,20 nehez átak, úgy mind soknak reszeksig:21 melik meánt,22 sokcor23 szenvetem mét írtam, mért az igaszt 24 verseimbe meg mentom.25 Szómagyarázat 1 — nyelvén 14 — volt 2 — tájam­ 15 — nyelvem ^ 3 — hol 16 — mégis 4 — járt 17 — énekelni 5 — költőnek 18 — fonóban 6 — édes 19 — kényes 7 — szülejének 20 — betegség 8 — élvezte 21 — részegség 9 — varázsát 22 — miatt 10 — csalogányok 23 — sokszor 11 — jutott, ért 24 — igazat 12 — maradni 25 — mondtam 13 — szegény PÁSKÁNDI GÉZA KVAGGA* A kvagga hottentottául tigrislovat jelent. Tudományos neve latinul Equus quagga. A zebrának rokona, de a csíkos mustrázat inkább a tigrisére üt. A XIX. század nyolcvanas éveiben kivesztek. Mindez Dél-Afrikában történt, ahol a hottentották is éltek. A hottentották a múlt század vége felé még körül­belül százezren voltak. Ötven évre rá igen kevesen, s ma már — legalábbis tiszta formában — egyet sem ta­láltunk. Hottentottáknak a holland hajósok, kereskedők nevezték el őket. A szó dadogót jelent. Olyanféle cset­­tentő hangokkal beszéltek, amilyen csókolódzáskor hallatszik, vagy amilyennel a lovat is nógatjuk néha. Ők kokainoknak hívják magukat, ahogy mi a magya­roknak, de mások minket: vengerszkij, ungarische, un­­gur és a többi. A hottentották kis termetűek, szemük sötét, mon­golredős, bőrük halványsárga, koponyájuk keskeny, hosszúkás, arcuk lapos, orruk széles, és hegyes az ál­luk. A mongolredőn kívül sajátosságuk még, hogy ha­juk oly aprógöndör és fekete, mint farkasszőlő gerezd­jén a bogyók. Fülük húsos, afféle gyűrődéssel, ami­lyent a kettészelt paradicsompaprika bensejében is lá­tunk. A nők keresztcsontja fölött zsírpúp látható. Testük alkata inkább aszténikus. Apajogú társada­lomban éltek, s főként vadászattal, állattenyésztéssel foglalkoztak. Mértékletük vérmes, intelligenciájuk meglepő, bár — vagy épp ezért eléggé könnyelműek. Földjeikről elűzték őket, vagy ők maguk kótyavetyél­ték el csecsebecsékért, pálinkáért. Tudomásunk szerint — legalábbis újabban — egyetlen verset írtak hozzájuk. A címe: Kvagga, így hangzik: Emlékszel-e a tigrislóra még? A lótigrisre? Hottentotta őrzi. Kell-e más címer Időnk homlokára? Kihunyó nép elmúlt nyelve őrzi a kihalt állat — hol dobog? — nevét. * Részlet a Kvagga Lexikon című könyvből. 33

Next