Kapu, 1991. június (4. évfolyam, 6. szám)
KAPU független közéleti és kulturális folyóirat IV évfolyam 6. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán főszerkesztő-helyettes: Kaiser Ottó művészeti szerkesztő: Bartyik Jenő olvasószerkesztő: Diósdi László főmunkatárs: Siposhegyi Péter Stádium, Közélet rov.: Kiss Endre, Krasznai Zoltán Kisebbség: Csapody Miklós Agrárhoroszkóp: Simon József Kulturális antropológia: Lágler Péter Olvasó a Kapuban, Nyílt Tér, Megfelelek rov.: Soós Mária Film, Video, Könyv rov.: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó utca 12., tel.: 118-76-77. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a FLOTTA Kisszövetkezet 1145 Budapest, Mexikói út 36/b. Felelős kiadó: Kanter Ferenc Nyomdai előkészítés: Cerberus Nyomdaipari Kft. Vezető: Borbáth Gábor Nyomtatás készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál /HELIR/, Budapest, 1900 Lehel u. 10/a., és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben. A lap külföldi éűnekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, Pf.: 149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitel Bankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára.« Nem megrendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel és cüttnel ellátott cikkért a szerző felel. (__________________________) Kedves Olvasó, Marosvásárhelyen kezdem írni e sorokat. Ebéd utáni lebegő érzések ringatnak. Tánti tárkonyos pityókalevessel és ordas palacsintával áldotta meg a gyomromat. Tulajdonképpen erről kellene írnom szülőföldemen. Az RMDSZ második kongresszusára érkeztem, így arról kell írjak, hogy feszültségben izzik a város. Sűrű rendőrkordon, néhány lépéssel beljebb terepszínű ruhás kommandósok veszik körül a tanácskozás színhelyét. Fegyveresek mindenütt. A félelem és a bizalmatlanság mindenütt. A kongresszus épületében zajos a hangulat a folyosókon, az előadóteremben és a sajtóközpontban. Jelképes küszködés, hogy a városban ült össze a tanácskozás. Az újkori népek közötti viszály egyik mementója Marosvásárhely. Másoknak Tirgu Mures. Egyelőre ábrándnak tűnik a megbékélés, a békés egymás mellett élés. Ávrám láncú szobrát román trikolórba öltöztették, bronzkezébe román zászlót dugtak. A Petőfi-szobron magyar nemzeti színű szalagok. Fájdalmas ez az avítt és kérkedő látvány - de ennek itt jelentősége van. Két együttélő nép néz egymással farkasszemet, a békére, határtalanságra törekvő Európa szélén. Azért már beszélhetünk magyarul az utcán. De magyar rendszámú autónkat, egy udvarra kellett beállítani „veszélyes kint hagyni az utcán", így noszogattak minket. Izgalom a kongresszuson. Kettészakad, netán háromfelé válik ? Izgatott találgatások a folyosókon. A radikális fiatalok (Szőcs Géza) vagy a mérsékeltek (Domokos Géza) kerülnek előtérbe? Tőkés László bölcs kompromisszuma győzött. Lehet platformszabadság, és a nézetriválisok is vezetők maradtak. Ez jó és megnyugtató. Jólesett látni a Budapestről érkezetteket. A kormánytól és a pártoktól jeles személyiségek érkeztek. Mi budapestiek is féltünk a mi szélsőségeseinktől. A határainkon kívül élő magyarok szervezeteinek képviselőivel is találkoztam. Csak semmi paternializmus! - bólogattunk. Ők élnek itt, nekik nehéz. Mi már csak látogatóba járunk ide, mint amikor meglátogatjuk távol élő gyermekeinket, óvó, szigorú belenyugvással, így ez a távolság is összeköt... Rokonokkal beszélgetek. Még mindig sokat tudunk egymásról. Az egyik húg, fiatal házasok, áttelepültek Magyarországra - két, ugyan adjak már nekik befogadó nyilatkozatot, ne féljek nem maradnak a nyakamon. Dehogy félek, hisz már vagy tíz rokonomnak adtam. Diplomás fiatalok! Miért jönnek el? Mert tavaly nagyon összeverték őket, és azt mondták, hogy akkor ez nem a hazájuk. Összeharaptam a pipámat. Anyámék is ezért jöttek el évtizedekkel ezelőtt, amikor még kisgyermek voltam. Féltek. „Aztán a fiaid miért nem látogatnak minket?” Kerestem a választ, mert mindig unszolom őket, hogy miért nem látogatjátok származtató szülőföldeteket? Helyettük is válaszoltam: „Mert félnek.” Vajon meddig kell még így élnünk egy égbolt alatt? Vajon meddig kell éreznünk a múlt sebeit? A vér alól feltör a vér. Most fejeztünk be egy dokumentumfilmet (a Panoráma részleteket sugárzott belőle), hogy 1946-ban, miként deportálták a szlovákok a magyarokat. Ismerjük a jugoszláv helyzetet is. VESZÉLYES MAGYARNAK LENNI - olvashatják e számunkban. A kongresszus szünetében üzleti tárgyalásokat folytattunk. Vegyes vállalatokat kéne csinálni. Mit tudnak adni a románok? Van kőzúzalék, bitumen, fonott bútor. Kell nekik nyomda és egyéb gépek. Pesten folytatjuk majd a tárgyalást. Ez is járható út valahol. Így búcsúzunk: „Viszontlátásra” - ez a köszönés vigasztal. Kicsit megnyugszom erejük láttán, jogaik melletti kiállásuk láttán, és azon, hogy ők is a megnyugvó békére törekszenek. Hazafelé jövet Kolozsváron eltévedtünk. A város szélén megálltunk egy italbolt előtt, mert embereket láttunk ott. Szólítom az egyiket. Nem érti, mert román. Felénk indult. Félelem fogott el, mert jöttek vele többen. Az alkohol megzavarta a szemüket. Szorongásom feltörte bennem a gátakat, gyerekkorom, román játszótársaim emléke villant... románul kezdtem kérdezni. Tisztán, érthetően. Túlbuzgóan egymás szavaiba vágva magyarázták, melyik útra, hogy térjünk hazafelé. Megértettem a hadaró szavakat is. Még azt is, hogy megdicsérték román tudásomat. Még integettek is, amikor megkönnyebbülve elhajtottunk mellőlük... Brády Zoltán A Magyar Kapu Alapítvány csekkszámlaszáma: 219-98904 1206-3 Deviza: 407-010-941-00048-000 KAPU/1