Kapu, 1991. december (4. évfolyam, 12. szám)

KAPU független közéleti és kulturális folyóirat IV évfolyam 12. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán főszerkesztő-helyettes: Kaiser Ottó művészeti szerkesztő: Bartyik Jenő olvasószerkesztő: Diósdi László főmunkatárs: Siposhegyi Péter Stádium, Közélet rov.: Kiss Endre Kárpótlás: Dragon Pál Kisebbség: Csapody Miklós Agrár horoszkóp: Simon József Irodalom: Erki Edit Olvasó a Kapuban, Nyir Tér, Megfelelek rov.: Soós Mária Film, Video, Könyv rov.: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó utca 12., tel.: 118-7677. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a FLOTTA Kisszövetkezet 1145 Budapest, Mexikói út 36/B. Felelős kiadó: Kanter Ferenc Nyomdai előkészítés: Cerberus Nyomdaipari Kft. Vezető: Borbáth Gábor A nyomtatást készítette a Nyomdaipari Szolgáltató Kft., Kaposvár Felelős vezető: Mike Ferenc ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál /HELIR/, Budapest, 1900 Lehel u. 10/A, és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben. A lap külföldi címekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, Pf.:149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitel Bankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára. Nem megrendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel és címmel ellátott cikkért a szerző felel. Kedves Olvasó, megjelenésünk előtt pár nappal írom e sorokat, midőn túl vagyunk a Magyarok Világszövetségének tisztújításán. Először találkoztak e kétna­pos rendezvényen a szomszéd országokban és a nyugaton élő magyar szervezetek képvi­selői az itthoniakkal. Nyáron lesz a világkongresszus. Elő kell készíteni. A nyugaton élő magyarok előítéletet éreztek és éreztettek az eddigi vezetőséggel szemben. Tudták, hogy sok beszervező belügyes tanyája és fedőszerve volt a Világszövetség évtizedeken ke­resztül. E kompromittálódott szervezet élén, 1990-ben, mint megbízott főtitkár, Komlós Attila tiszteletes, s egyben a reformátusok hetilapjának főszerkesztője vette át a kor­­mányrudat, Sütő András elnöksége alatt. A nyugati magyarságnak és jelenlegi kormá­nyunknak ez­ a vezetőség sem tetszett, gondolták kiéheztetik a szövetséget, s csak a tisztújítás után emelik a dotációt. A nyugati magyarság képviselői is az egész gárda le­cserélését szorgalmazták, így érkeztek Budapestre a világ minden részéről magyarjaink, hogy felelősségteljes döntésükkel megújítsák a Világszövetséget, 15 millió magyar szer­vezetét. Hetekkel ezelőtt már tisztázódtak a frontok, s kirajzolódtak a december 11-12-i ülés hatalmas csatájának körvonalai. Az eddigi vezetőség sem volt rest. Sok mindent megtett - az agilis­ztitkár irányításával -, hogy maradjanak. Az meg természetes, hogy a kormány a saját embereinek akart cselekvési lehetőséget és funkciót adni, miközben a pénzt a zsebében tartotta. Hálás közönséget szerzett magának Komlós Attila a szomszé­dos országokból. Az ottani magyarok nagyon sokat köszönhettek az általa vezetett Vi­lágszövetségnek, hisz’ segítette, összefogta, koordinálta őket. Nyugaton is talált támogatókat az eddigi Btitkár. A kormány is erősen lobbyzott. A nyugati magyarokat a közgyűlés előtti estén vacsorával várta egy-két miniszter és államtitkár, akik szelíd erő­szakkal ismertették javaslataikat, amit a meghatódott küldöttek örömmel vettek tudo­másul, mivel nem­ sokat tudtak ezekről az emberekről, csak annyit, hogy a kormány támogatja őket, így nem is csodálkoztam, amikor a küldöttgyűlésen olyan jeles MDF-es embereket láttam megjelenni, akik eddig nem fordultak elő a Világszövetség portáján. Nevek szálltak szájról-szájra. Érdekes volt, hogy a kormány ellenzéke nem képviseltette magát, de így is híres, nagy nevek mutatkoztak a teremben. Tizenegyedikén, a fórumon oda-vissza szálltak a mérges nyilak. Már akkor látható volt, hogy erős a kormány­­lobby, a nyugati magyarság szervezettebb, a szomszédos országokban élő magyarok kép­viselői meg többen voltak, és igen makacsoknak bizonyultak. Az is látszott, hogy a demokráciákban megöregedő nyugati magyarság fantasztikus rutinnal rendelkezik a szervezésben és a lobbyzásban. A lobbyzás nem bűn, meg kell tanulni! Én, mint egyet­­len, és magát semmibe sem beleártó, úgy láttam, hogy a kormány jelenlévő képviselői­nek maflaságán és későn ébredő agresszivitásán múlott, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna. 1991. december 12-én volt az ütközet. És én bizony ebbe belekeveredtem. Ugyanis be­választottak a jelölőbizottságba. Nekünk kellett Fónay Jenővel és Bánsági Ágostonnal a közgyűlés elé terjeszteni, hogy kiket javasolunk a magyar állampolgárok közül a ve­zetésbe. Ugyanis három jelölőbizottság volt, a szomszédból jöttek, a nyugati magyarság és a hazaiak; öt-öt képviselőt jelölhettek, a 15 tagú vezetőségbe. Hárman összültünk és 17 jelöltet hallgattunk meg, akikből ötöt kellett javasolnunk. Viharos lobbyzás követke­zett. A szomszédos országok magyar vezetői jelezték, hogy kivonulnak, ha Komlós Attila nem lesz a vezetésben. A nyugati magyarok ugyanezzel fenyegetőztek, ha benne lesz. A kormány is sugallta akaratát. Mi meg faggattuk a jelölteket. Megkérdeztük például, hogy tagja volt-e az MSZMP-nek. Furcsáltuk, hogy a kormány által legjobban támoga­tott Pusztaszeri úr, az Új Magyarország rovatvezetője, MSZMP-s volt. Megegyeztünk, hogy a nyugati magyarság miatt sem javasolunk volt párttagot jelöltnek. Végül úgy ha­tároztunk, hogy ügyvezetőként, az augusztusi kongresszusig, Komlós Attilát terjesztjük föl (rutinja van, addig sem kell betanítani új embert, hiszen hatalmas munka a Világ­­kongresszus megszervezése, és a szomszédos országok magyarjai is elégedettek lesznek­. Jelöltünk egy volt politikai foglyot, egy semlegest és a kormány­lobby két emberét, akik fiatalok és energikusak. Azt hiszem, ennél igazságosabbak nem lehettünk. A Világszö­vetség elnökéül Csoóri Sándort javasoltuk, és ezzel egyetértett mindenki. A többi jelölt kapcsán nagy vita dúlt, személyeskedéssé fajulva. Kérem, ez a demokrácia! Amikor már úgy látszott, hogy a kormány elképzelései veszélybe kerültek­­, menteni a menthetőt a jelenlévő államtitkár és lobbystái erősítették. Sajnos nem csinálták elegánsan. Snassz volt. Annyira, hogy a körünkbe érkező elnökjelölt, Csoóri Sándor nyilvánosan megfedd­­te őket. Az az igazság, hogy tanulhattak volna Antall József elegáns kártyajátékából. Végül is hajnalban végetért a szenvedélyes harc, felszállt a fehér füst és a küldöttek, az eredménybe beletörődve, elvonultak a szélrózsa minden irányába. (A 8. oldalon közöljük a Magyarok Világszövetsége új vezetőségének névsorát.) Sokat köszönhetünk Pásztor Lászlónak, az RMDSZ elnökének, aki precíz rutinjával és demokratikus érzékével segí­tette, csillapította a viharos gyűlést. Én meg elméláztam azon, miként lehetséges az, hogy Komlós Attilát (egyébként kiváló szakember!) le akarták váltani, s ő megerősödve, sőt, feljebb lépve a ranglétrán került ki a küzdelemből. Hát Istenem ilyen a demokrácia! BUÉK Brády Zoltán U. i.: Januártól megújult KAPU-t vehetnek kezükbe tisztelt olvasóink. (Brády) KAPU/1

Next