Kapu, 1992. augusztus (5. évfolyam, 8. szám)
VILÁGSZERTE - Nagy György: Megmentjük?
VILÁGSZERTE 74 NAGY GYÖRGY Megmentjük? Erdélyi múltunk hajdan Jól ismert, történelmi emléke kopik, porlad egy szürkésbarna várrom képében egy szilágysági kisváros kellős közepén, szégyellve korongjait, bánatosan tekintve a körülötte emelkedő és hivalkodó új betonépítményekre. Látványa nemcsak szomorúságot, hanem kétségbeesést is áraszt, hiszen az utolsó háromszáz esztendő sorvasztotta népét, törte köveit, feledtette dicsőségét. Azóta rogyadozó falait ritkán érintették segítő kezek, csupán szánakozó, fájdalmas tekintetek. Hol a közöny, hol ellenséges szándék, pénzhiány, félelem vagy tiltó parancs okozta lassú pusztulását, pedig az emberek, akik körülötte élnek, naponta elmennek előtte, átmennek udvarán, a „várkerten”, a magukénak érzik magyarok és románok egyaránt, habár eddig nem tudtak összefogni, hogy tegyenek egy nagyot a múlt megőrzéséért is. Elég, ha annyit említünk, hogy volt otthona több erdélyi vajdának, öt fejedelemnek, egy fejedelemnének és egy királynak. Ezek után bizonyára sokan sejtik, hogy melyik várról van szó! A történelmi Erdély észak-nyugati dombvidéke és a Tisza síkjának pereme közt két irányba adakozó, de szinte semmit nem nyerő Partium, az elszigetelt, kikerült, idővel porba, sárba, sötétségbe merült hepehupás Szilágyság szépfekvésű, jellegzetes kisvárosának, Szilágysomlyónak legnagyobb nevezetessége, a Báthoryak ősi vára az, mely reményteljesen várja sorsa beteljesülését. Mi lesz ez a sors? Ha nem tesz senki semmit, nyilván a teljes megsemmisülés, rövid időn belül. A környék, a város fekvése nagyon szép, szinte kedves, a város fölé emelkedő Magúra szőlőskertekkel borított domboldalaitól indulva nyugat felé csak a budapesti Gellérthegy az első jelentősebb magaslat. A várost átszelő Kraszna folyóról azt tartja a helyi hagyomány, hogy vizét valamikor régen a várárokba vezették a védelem erősítésére. Tavasszal, nyáron, ősszelaz október gyönyörű színekben pompázik) a természet is csodálatos arra a tél beálltáig. A vár, a város és környéke nagyon régóta lakott terület; „dák” leletek is kerültek itt felszínre, írott anyag nélkül, ami sok spekulációra adott lehetőséget. Szakemberek számára igen ismert a szilágysomlyói népvándorláskori germán jellegű két híres aranykincslelet, amelyek jelenleg egy bécsi, illetve a budapesti Nemzeti Múzeumban találhatók. Az Árpád-kor elején az utolsó nagy pogánylázadásokat vezető Vathacsalád birtokolta, erről sok emlék, hagyomány tanúskodik. Somlyó 1351-ben került a Báthoryak tulajdonába, Medgyesi Anna hozományaként, akit Báthory László vett feleségül. . Hogy mikor épült első formájában a vár, megállapítani nem lehet; a XIV. században már létezett. A mostani romok a falak egy része, a nyugati kapu fölé emelkedő épület, két kerek bástya - a XIV. szá-