Kapu, 1992. augusztus (5. évfolyam, 8. szám)

VILÁGSZERTE - Nagy György: Megmentjük?

VILÁGSZERTE 74 NAGY GYÖRGY Megmentjük? Erdélyi múltunk hajdan Jól ismert, történelmi emléke kopik, porlad egy szürkésbarna várrom képében egy szilágysági kisváros kellős közepén, szégyellve korongjait, bánatosan te­kintve a körülötte emelkedő és hival­kodó új betonépítményekre. Látványa nemcsak szomorúságot, hanem kétségbeesést is áraszt, hi­szen az utolsó háromszáz esztendő sorvasztotta népét, törte köveit, fe­ledtette dicsőségét. Azóta rogyadozó falait ritkán érin­tették segítő kezek, csupán szánako­zó, fájdalmas tekintetek. Hol a kö­zöny, hol ellenséges szándék, pénz­hiány, félelem vagy tiltó parancs okozta lassú pusztulását, pedig az emberek, akik körülötte élnek, na­ponta elmennek előtte, átmennek udvarán, a „várkerten”, a maguké­nak érzik magyarok és románok egyaránt, habár eddig nem tudtak összefogni, hogy tegyenek egy nagyot a múlt megőrzéséért is. Elég, ha annyit említünk, hogy volt otthona több erdélyi vajdának, öt fejedelem­nek, egy fejedelemnének és egy ki­rálynak. Ezek után bizonyára sokan sejtik, hogy melyik várról van szó! A történelmi Erdély észak-nyugati dombvidéke és a Tisza síkjának pe­reme közt két irányba adakozó, de szinte semmit nem nyerő Partium, az elszigetelt, kikerült, idővel porba, sárba, sötétségbe merült hepehupás Szilágyság szépfekvésű, jellegzetes kisvárosának, Szilágysomlyónak leg­nagyobb nevezetessége, a Báthoryak ősi vára az, mely reményteljesen vár­ja sorsa beteljesülését. Mi lesz ez a sors? Ha nem tesz senki semmit, nyilván a teljes megsemmisülés, rövid időn belül. A környék, a város fekvése nagyon szép, szinte kedves, a város fölé emelkedő Magúra szőlőskertekkel borított domboldalaitól indulva nyu­gat felé csak a budapesti Gellérthegy az első jelentősebb magaslat. A várost átszelő Kraszna folyóról azt tartja a helyi hagyomány, hogy vizét valamikor régen a várárokba vezették a védelem erősítésére. Tavasszal, nyáron, ősszel­­az októ­ber gyönyörű színekben pompázik) a természet is csodálatos arra a tél be­álltáig. A vár, a város és környéke nagyon régóta lakott terület; „dák” leletek is kerültek itt felszínre, írott anyag nél­kül, ami sok spekulációra adott le­hetőséget. Szakemberek számára igen ismert a szilágysomlyói népvándorláskori germán jellegű két híres aranykincs­­lelet, amelyek jelenleg egy bécsi, il­letve a budapesti Nemzeti Múzeum­ban találhatók. Az Árpád-kor elején az utolsó nagy pogánylázadásokat vezető Vatha­­család birtokolta, erről sok emlék, hagyomány tanúskodik. Somlyó 1351-ben került a Bátho­ryak tulajdonába, Medgyesi Anna hozományaként, akit Báthory László vett feleségül. . Hogy mikor épült első formájában a vár, megállapítani nem lehet; a XIV. században már létezett. A mostani romok­­ a falak egy ré­sze, a nyugati kapu fölé emelkedő épület, két kerek bástya - a XIV. szá-

Next