Kapu, 1993. június-július (6. évfolyam, 6-7. szám)
TÖRTÉNELEM - Radó György: VAE VICTIS! III. Trianon belföldi haszonélvezői
35 RADÓ GYÖRGY Lehetséges? Elképzelhető, hogy abban az országban, amely a békediktátummal területének kétharmad részét elveszítette és lakosságának közel hatvan százaléka, közte több mint hárommillió magyarajkú honfitársunk magyargyűlölő kormányoknak lett kiszolgáltatva abban az országban, ahol az ünnepségeken „...Hiszek Magyarország feltámadásában” énekeltük - lehettek olyanok, akik nyereséget láttak a trianoni diktátumban, hasznot élveztek belőle? Ki hinné, hogy voltak ilyenek? Voltak. Tanúskodhatok. Diáktársaságban esett szó Trianon következményeiről, s az egyik résztvevő megszólalt: - De legalább visszanyertük függetlenségünket. .. Vagyis nyereségnek, haszonnak könyvelte el az osztrák-magyar államközösség megszűnését. A kérdés nem egyszerű, s ha azt vetjük fel, hogy volt-e némi igazság Trianon e belföldi haszonclevőjének véleményében, akkor gondos történelmi elemzés útján kell eljutnunk oda, ahol kategorikusan kimondhatjuk, hogy nem volt igaza. A négy évszázados kuruc-labanc harcok krónikája hosszú, bonyolult. Gyász volt Fráter György alvinci, Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf bécsújhelyi és az eperjesi polgárok Carafa alatti vére hullása, a protestáns prédikátorok gályarabsága, a gravámenek folyamata, a költő Zrínyi Miklós és a hazacsalogatott Teleki László tisztázatlan halála, Rákóczi és Kossuth száműzetése... Dicsőséggel gazdagította hazánkat Dobó és Jurisics sikeres, Szondi és a megénekelt Zrínyi tragikus várvédelme, Balassi és Tinódi költészete, a bányavárosok felvirágzó magyar-német-tót polgárvilága, a rendek pozsonyi törvénykezése, a Biblia és a zsoltárok protestáns, majd katolikus fordítása, Pázmány nagyszombati és bécsi alapítása, Buda visszavétele és Szavojai Jenőnek Zentáig vívott felszabadító harca, Mária Terézia nevelésügyi reformja, magyar hadvezérének berlini győzelme, testőreinek irodalomújítása, főúri kastélyokban a Haydn és Beethoven nevével fémjelzett művészet, a reformkor, majd 1848/49 s az abszolutizmus után az oldó kiegyezés. Kijelenthetjük, hogy az 1867-es kiegyezés, az osztrák-magyar együttélés abban meghatározott formája, intézményei nemzetünket Mátyás óta először ismét - Ausztriával együtt - közép-európai nagyhatalommá tették, beláthatatlan virágzás távlatait nyitották meg előtte. Könyveket, az élet legkülönfélébb területeit felölelő, adatokkal, illusztrációkkal dokumentált kötetek sorozatát kellene kiadni hazánk e fél évszázadáról, tervszerűbbet, mint Gratz Gusztávnak A dualizmus kora című történelmi összefoglalója vagy olyan monográfiák, mint Kövér Györgynek címével fémjelzett kötete: Iparosodás agrárországban. Addig is, e cikk kereteit feszegetve, megvillantom, hogy ez volt ama fél évszázad, amikor elmaradott hazánk, s benne Béccsel, sőt Párizzsal vetekedő fővárosunk európa élvonalába lendült: Mátyás templom, Parlament, Akadémia, Operaház, Nemzeti Múzeum - világhírű művészeknek, Carusónak, Ráhelnek kitüntetés itt vendégszerepelni, Szépművészeti Múzeum, Millennium, Szent István bazilika, Kálvin téri református, Deák téri evangélikus templom, Dohány utcai zsinagóga, Hősök tere, a Körönd mesteri épületszobor együttesével, Állatkert, a kontinens első földalattija, a Dunakorzó és a Dunahidak páratlan látványa, a körutak, Andrássy út, Rákóczi út, Üllői út szimmetrikus szövete, és ha mindezekhez még csak a Városligetet, a Margitszigetet, a várhegyi siklót és a svábhegyi fogaskerekűt, az Új-Lipótvárost, a Hűvösvölgyet és a Zugligetet veszem hozzá, akkor még távolról sem merítettem ki az 1867 és 1914 közt diadalmasan kiépülő főváros szépségeit és értékeit, gyáraival, mint a Weiss Manfréd, a Ganz, a Goldberger, csepeli, angyalföldi és külső-ferencvárosi munkásnegyedek gazdagságát annak az országnak a szívében, ahol a közös vízgyűjtő felé áramló folyókkal párhuzamosan ugyancsak ebben a fél évszázadban épült ki országhatároktól a centrum felé a pompás sínhálózat (hogy legyen mit átmetszeni Trianonban...) Nem sorolom fel - nincs itt rá hely - a tudomány, a művészetek, a találmányok mindazon vívmányait, amelyekkel ebben a fél évszázadban a Kárpát-medencében gazdagodott - s nem csupán a magyarajkú lakosság, hanem a nyelvüket a magyar uralom évszázadai alatt bántatlanul megőriző tótok, erdélyi románok, a honi szerbek, horvátok, a későbbi triano- TÖRTÉNELEM VAE VICTIS! III. Trianon belföldi haszonélvezői KAPU