Kapu, 1993. június-július (6. évfolyam, 6-7. szám)

TÖRTÉNELEM - Radó György: VAE VICTIS! III. Trianon belföldi haszonélvezői

35 RADÓ GYÖRGY Lehetséges? Elképzelhető, hogy abban az országban, amely a békediktátummal területének kétharmad ré­szét elveszítette és lakosságának közel hatvan százaléka, közte több mint hárommillió ma­gyarajkú honfitársunk magyargyűlölő kormá­nyoknak lett kiszolgáltatva­­ abban az ország­ban, ahol az ünnepségeken „...Hiszek Magyar­­ország feltámadásában” énekeltük - lehettek olyanok, akik nyereséget láttak a trianoni diktátumban, hasznot élveztek belőle? Ki hin­né, hogy voltak ilyenek? Voltak. Tanúskodhatok. Diáktársaságban esett szó Trianon következményeiről, s az egyik részt­vevő megszólalt: - De legalább visszanyertük füg­getlenségünket. .. Vagyis nyereségnek, haszonnak könyvelte el az osztrák-magyar ál­lamközösség megszűnését. A kérdés nem egyszerű, s ha azt vetjük fel, hogy volt-e némi igazság Trianon e belföldi haszonclevőjének véleményében, akkor gondos törté­nelmi elemzés útján kell eljutnunk oda, ahol kategorikusan kimondhat­juk, hogy nem volt igaza. A négy évszázados kuruc-labanc harcok krónikája hosszú, bonyolult. Gyász volt Fráter György alvinci, Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf bécs­újhelyi és az eperjesi polgárok Cara­­fa alatti vére hullása, a protestáns prédikátorok gályarabsága, a gravá­­menek folyamata, a költő Zrínyi Mik­lós és a hazacsalogatott Teleki László tisztázatlan halála, Rákóczi és Kos­suth száműzetése... Dicsőséggel gaz­dagította hazánkat Dobó és Jurisics sikeres, Szondi és a megénekelt Zrí­nyi tragikus várvédelme, Balassi és Tinódi költészete, a bányavárosok felvirágzó magyar-német-tót polgár­világa, a rendek pozsonyi törvényke­zése, a Biblia és a zsoltárok protes­táns, majd katolikus fordítása, Páz­mány nagyszombati és bécsi alapítá­sa, Buda visszavétele és Szavojai Je­nőnek Zentáig vívott felszabadító harca, Mária Terézia nevelésügyi re­formja, magyar hadvezérének berlini győzelme, testőreinek irodalomújítá­sa, főúri kastélyokban a Haydn és Beethoven nevével fémjelzett művé­szet, a reformkor, majd 1848/49 s az abszolutizmus után az oldó ki­egyezés. Kijelenthetjük, hogy az 1867-es ki­egyezés, az osztrák-magyar együtt­élés abban meghatározott formája, intézményei nemzetünket Mátyás óta először ismét - Ausztriával együtt - közép-európai nagyhatalommá tet­ték, beláthatatlan virágzás távlatait nyitották meg előtte. Könyveket, az élet legkülönfélébb területeit felölelő, adatokkal, illuszt­rációkkal dokumentált kötetek soro­zatát kellene kiadni hazánk e fél év­századáról, tervszerűbbet, mint Gratz Gusztávnak A dualizmus kora című történelmi összefoglalója vagy olyan monográfiák, mint Kövér Györgynek címével fémjelzett kötete: Iparosodás agrárországban. Addig is, e cikk kereteit feszegetve, megvil­lantom, hogy ez volt ama fél évszá­zad, amikor elmaradott hazánk, s benne Béccsel, sőt Párizzsal veteke­dő fővárosunk európa élvonalába lendült: Mátyás templom, Parla­ment, Akadémia, Operaház, Nemzeti Múzeum - világhírű művészeknek, Carusónak, Ráhelnek kitüntetés itt vendégszerepelni, Szépművészeti Múzeum, Millennium, Szent István bazilika, Kálvin téri református, De­ák téri evangélikus templom, Do­hány utcai zsinagóga, Hősök tere, a Körönd mesteri épület­szobor együt­tesével, Állatkert, a kontinens első földalattija, a Dunakorzó és a Duna­­hidak páratlan látványa, a körutak, Andrássy út, Rákóczi út, Üllői út szimmetrikus szövete, és ha mind­ezekhez még csak a Városligetet, a Margitszigetet, a várhegyi siklót és a svábhegyi fogaskerekűt, az Új-Lipót­várost, a Hűvösvölgyet és a Zuglige­tet veszem hozzá, akkor még távolról sem merítettem ki az 1867 és 1914 közt diadalmasan kiépülő főváros szépségeit és értékeit, gyáraival, mint a Weiss Manfréd, a Ganz, a Goldber­ger, csepeli, angyalföldi és külső-fe­rencvárosi munkásnegyedek gazdag­ságát annak az országnak a szívé­ben, ahol a közös vízgyűjtő felé áramló folyókkal párhuzamosan ugyancsak ebben a fél évszázadban épült ki országhatároktól a centrum felé a pompás sínhálózat (hogy le­gyen mit átmetszeni Trianonban...) Nem sorolom fel - nincs itt rá hely - a tudomány, a művészetek, a talál­mányok mindazon vívmányait, ame­lyekkel­­ ebben a fél évszázadban a Kárpát-medencében gazdagodott - s nem csupán a magyarajkú lakosság, hanem a nyelvüket a magyar uralom évszázadai alatt bántatlanul megőri­ző tótok, erdélyi románok, a honi szerbek, horvátok, a későbbi triano- TÖRTÉNELEM­ VAE VICTIS! III. Trianon belföldi haszonélvezői KAPU

Next