Kapu, 1994. augusztus (7. évfolyam, 8. szám)

MAGAZIN - Domonkos János: Radó György (1912-1994)

fia RADÓ GYÖRGY (1912-1994) 82 éves korában elhunyt dr. Radó György a legsokoldalúbb, a legmun­kásabb magyar írók egyike. Költő, szépíró, irodalomtörténész-filológus, tudós bibliográfus, szerkesztő és műfordító igen sok nyelven, sőt ma­gyarról más nyelvekre is. Apja, Radó Richárd Budapesten, a városházán volt a fővárosi közlöny főszerkesz­tője. Radó György a budapesti piarista gimnáziumban jutott az ismeretek­hez, az életfelfogáshoz. A Pázmány Péter Tudományegyetemen dokto­rált harmincötben. Irodalmi munkás­sága kezdete 1931. február 15. ami­kor a Budapesti Hírlap első versfor­dításait közölte (Goethe, Klopstock és Lenau). Megérezte, hogy a fordí­tás alappillére: fanatikusan hinni anyanyelvünk határtalan lehetősé­geiben. Ezt a fordító ihletének ne­vezhetjük. A műfordítás, a nyelven alapuló, a művészi alkotás lendületét is magába foglaló logikai művelet. Munkássága világméretűvé vált, amikor 1974-ben megválasztották az Unesco Babel c. fordításügyi fo­lyóiratának főszerkesztőjévé. A lap angol, francia és német nyelvűségét kibővítette orosszal és spanyollal is. Válogatott versfordításai - külön­böző nyelvek eredeti szövegeivel - „Szerelmes szembesítés” címmel je­lentek meg 1984-ben. Radó a magyar irodalom külföldi térhódítását kutatva tapasztalta, hogy Petőfi lírája mellett csak Jókai és „Az ember tragédiája” s Molnár Ferenc drámáin kívül „A Pál­ utcai fiúk” c. regénye jutottak világhírnévre. Radó munkásságában megkü­lönböztetett hely jutott Madách Imre alkotóművészetének. Újdonságnak számító műfajt teremtve irodalmunk­ban, alkotta meg Madách „Életrajzi Krónika” c. kötetét. Olyan, Magyar­­országon kevésbé ismert műfajról van szó, amely az összes hozzáfér­hető forrás alapján, kronologikusan és tényszerűen dolgozza fel az élet­rajzi adatokat mindenoldalúan, hogy napról napra, mikor hol volt, mit csi­nált, mit olvasott Madách, mi jelent meg tőle vagy róla, kitől kapott leve­let stb. A könyv parnasszusi életrajz, szinte kimeríthetetlen adat­gyűjte­mény, forrás értékű életműkrónika. A legjelesebb magyar irodalmi al­kotások külhoni népszerűsítését el­sőrendű feladatának tekintette. „Az ember tragédiája a világ nyelvein” címmel írt tanulmányt, aprólékos fi­lológiai munkával felkutatta, hogy Vörösmarty Szózatát 20, Kölcsey Himnuszát pedig 19 nyelvre fordítot­ták le ezidáig, majd összeállította „A gondolattól a világhírnévig” c. köny­vét, melyben a magyar olvasó kezei­hez jutatta ezek eredeti, idegen nyel­vű szövegeit is. Rajongásig szeretett felesége, Radó Györgyné Kormos Márta - egészen 1988-ban bekövetkezett el­hunytéig - mindenben hű társa volt. Sehová nem utazott nélküle soha. A negyvenes évek híresen szép film­sztárja, a Vígszínház színművésze­ként volt a Jókai filmek főszereplője. Tímeája és Ciprája; a Kolozsvári Nemzeti Színházban klasszikus sze­repeket alakított: Júliát, illetve Melin­dát s a Tragédiában pedig Évát. Hosszú ideig foglalkoztak a ma­gyar-svájci kapcsolatokkal. 1979- ben azon a napon érkeztek Svájcba, amikor 500 évvel azelőtt Mátyás ki­rály szövetséget kötött a svájci kan­tonokkal, melyről francia nyelvű elő­adásban emlékeztek meg. Radó György munkássága párat­lan teremtő teljesítmény. A magyar irodalomnak nagykövete volt a világ­ban és a világirodalomnak Magyar­­országon. A szó igazi értelmében magyar, európai, egyetemesen em­beri. 1992-ben Szombathelyen jelent meg életmű-bibliográfiája, mely köl­tői, műfordítói, filológusi és szerkesz­tői munkássága összefoglalója, élet­művének tükörképe. Napjainkban is olvashattuk utolsó, jelentős írásait a Kapu, Honismeret, Palócföld, So­mogy c. folyóiratokban. Életrajzi kö­tetén dolgozva érte a halál. A Kere­pesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sokoldalú életműve maradandó érték. Domonkos János f­ i­ gyelik a beszámolóját, mintha ő len­ne a világ legnagyobb élő költője!” Ez a per véget vetett Crowley pá­lyafutásának. 1947. december 1-jén halt meg, szívizom-elfajulás és hörg­hurut következtében. Temetése nap­ján tanítványai a „Himnusz a Sátán­­hoz”-t énekelték sírjánál, majd a fe­kete mágia szertartásai szerint áldo­zatot mutattak be. Két nappal az írásom elején em­lített újságcikk elolvasása után az al­bertfalvai plébániatemplom frissen festett bejárata mellett jókora fordí­tott keresztet vettem észre a falra festve. A sekrestyés izgatottan sür­gölődött körülötte egy smirglivel... ... Alister Crowley pedig vígan nézte őt odalentről... Kindelmann Győző

Next