Kapu, 1995. január (8. évfolyam, 1. szám)
Kedves Olvasó
Főszerkesztő: Brády Zoltán Képszerkesztő: Bíró József Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Major László (HM) Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán Olvasó a KAPU-ban: Soós Mária lll/3/három Krausz Tivadar 5 Kultúra: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Kiadja a Forma-2 Kft. A kiadásért felel a Kft. igazgatója A szerkesztőség címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII. em. Telefax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: OKHB: 216-11708 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., és az alternatív terjesztők Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel./Fax: 270-0207 Közlöny és Lapkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomda Felelős vezető: Burján Róbert ISSN 0238 888 X KAPU 1 KEDVES OLVASÓ SnY_Legipszelt vállal diktálom e hafemVas napon levelemet. Január '' 7-én részt vettünk az RMDSZ ünnepi ülésén 5 évvel ezelőtt alakult meg a romániai magyarság érdekvédelmi és politikai szervezete. Azóta zajlik a vita (ezt lapunkban is érzékelhetik), hogy mi volt, most mi, és mi lehetne az RMDSZ igazi szerepe a román politikában. Riportot szerettem volna írni arról az ünnepségsorozatról, amely visszafogott volt, de nagyvonalú, érdekes előadások hangzottak el, magas színvonalú műsort nézhettek az ünneplők a kolozsvári Magyar Színházban, amely megőrizte régi magyar pompáját. Érdekes volt, bár mindenki ott volt, aki számított - ahogy az emberek csoportokba verődve, mint apró szigetek, mutatkoztak az elegáns állófogadáson. Hol van a tizenkét alapító? Talán ha négy-öt embert láttam közülük. Jakabffy Ernő, marosvásárhelyi tudós emberrel és írástudóval beszélgettem, hogy miért vannak így a háttérben. - Nem ilyen RMDSZ-t akartunk - mondotta - noha várható volt, hogy e szervezet szárnyai alatt nehezen férnek el a platformok csibéi. Rezignált vállrándítással nyugtázta, hogy a román titkosszolgálatnak - érzése szerint - már komoly szerepe van az RMDSZ működésében A megosztottság, a csoportosulás, a széthúzás - a magyarság egyik ismertetőjele. Már évszázadok óta, így van ez most is, belföldön és határainkon kívül is. Ha megnézzük az Amerikai Magyarok Szervezetét vagy az egységesnek tűnő ausztráliaikat - a nyugat-európaiakról nem is beszélve - mindenütt az egységre való törekvés nélküli széthúzás tapasztalható. Ebbe bele kell nyugodnunk. Lehet, hogy ezen már változtatni sem lehet. Csak úgy, szinte zárójelben jegyzem meg, hogy részt vettem az Adenauer és a Neumann Alapítvány szervezésében egy sajtótanácskozáson, ahol azt próbálták elemezni a belhoni újságírók, hogy mi az oka az ellentétnek. Hogy miért jelentéktelen a magyar nemzeti újságírás? Az ember ezen már elmosolyodik, hiszen nehezen képzelhető el ilyen vagy olyan irányzatú újságírás, mert csak jó, vagy rossz újságírás van, a tények objektív feltárása és bemutatása; a pártosságot a kommentárokban kell éreztetni. Nálunk nem így van. A nemzeti újságírás sajnos alacsony színvonalú, sőt rossz, hiszen elég sok dilettáns műveli. „Ökölbe szorító volt”, hogy szinte sajnálkozva azt nyilatkozták a szociál-liberális újságírók is, akiket még pártos újságíróknak nevelt az a régi rendszer és így maradtak olyanok, amilyenek voltak. Talán az új generáció majd megtalálja a helyét a magyar sajtóban és rá fog jönni arra, hogy egy piros almáról csak azt lehet megírni és tudósítani, hogy az piros, de ez még sok idő. Visszatérve az RMDSZ kongreszszusra, szomorúan láttam az apró szigeteket és a magányos embereket az ünneplő embertömegben és a sustorgásukat hallgattam. „Őt azért állították félre, mert saját maga hasznára fordította a pénzeket, csak nem hoztuk nyilvánosságra. ” „Hát persze, ő nagyon jól ki tudta használni a Causescu rezsimet - most meg mit akar?! Örüljön, hogy itt lehet.”„Igen, rászálltak Tőkés Lászlóra, mert irigylik: jóképű, művelt, bátor és világhírű ember. Irigylik, egyszerű magyar irigységgel. ” Kissé keserű szájízzel indultunk vissza Romániából Magyarországra. A havas, fagyos út Erdélyben még sózva volt, de ahogy átléptük a határt, már jégpáncél fogadott. Autónk előtt egy Ford Tranzit mikrobusz haladt, 30-40 kilométeres sebességgel és amikor ezt hosszú idő után megúnva előzésbe kezdtünk, a Ford az út közepére húzódott, a széle helyett. Sofőrünk szerencsére nem fékezett, így csúsztunk bele az árokba, s így tört el a kulcscsontom. De elég a negatívumokból, hadd mondjak el néhány újabb dolgot. Úgy tűnik, új kiadónk állja a szavát és biztosítja a lap megjelenését, szerény körülmények között, spórolósan, de végül is meg tudunk jelenni. Bánatunk, hogy meg kellett emelni a lap árát. Reméljük, hűséges olvasóink nem fognak bennünket elhagyni. Bővebb terjedelemmel jelenünk meg ezentúl, és ahogy jeleztem, belső színes oldalak is lesznek nemsokára a lapban, tehát nagyobb értéket vesznek majd a kezükbe. Új rovatot indítunk a „Hazai Termék - Hazai Munkahely” szolgálatába állítva. Megpróbáljuk a magunk szerény eszközeivel elősegíteni a magyar áruk piaci sikerét, mert az a véleményünk, hogy a magyar áru van olyan jó, mint a nyugatról beáramló dömpingcikkek legtöbbje. Ahogy jeleztem, bővítjük a dokumentum- és riportrovatunkat is. Szívesen vennénk olvasóinktól, ha írnának nekünk egy-egy levelet: mit szeretnének látni, olvasni megújult folyóiratunkban, amely ezentúl is igyekszik megőrizni nemzeti jellegét és pártoktól való függetlenségét.