Kapu, 1995. február (8. évfolyam, 2. szám)
VILÁGSZERTE - KISEBBSÉGBEN - Bíró József: Csendkutatás
83 miszerint (négy megkísérelt illetve befejezett merénylet után) „személyes védelmünkről nem gondoskodhat.,, ugyanakkor „a rendőrhatóság - mint eddig - a jövőben is a tőle elvárható segítséget nyújtja”. A belügyminiszter megbízásából íródott főkapitányi posta délutánján a Budapest XIII. kerületi Rendőrség nyomozói közölték: apróbb „malőr” történt a nyomozás menetében - a fővárosi XI. kerületi Tétényi úti kórház nyilvántartásában nem találják a sérülésről készített röntgenfelvételt, az is elképzelhető, hogy elveszett, de a nyomozást folytatják. Bár talán nem tartozik az ügymenethez, azért mégis feljegyzem: Fónay Jenő „úr” az események sodrában nem felejtette el kinyilvánítani: „A politikai üldözöttek szövetsége - mármint a POFOSZ - Horn úr kormányától éppen olyan segítséget élvez, mint Antall József kormányától...” A főkomisszár mondandóját majd’ minden magyarországi napilap közölte. Szemenyei-Kiss Tamás Miért nem a Biszku Bélákon, Czinegéken kéri számon a múltat?... " Felháborodva olvasom, hogy vannak, akik ma is Tollas Tibor múltjába mártogatják tollukat, összehordanak minden zagyvalékot, mert képtelenek a valóságot a rágalmaktól és hazugságoktól megkülönböztetni. Tollas Tibor valóban fiatal csendőrtiszt volt 1945 előtt. Lelkes katonaember. Mint csendőr találta meg az utat 1944-45-ben a jugoszláv partizánokhoz. Segítette őket, ahol csak tudta. 1945 után - mint tudjuk - a magyar királyi csendőrséget az akkori kommunista párt kívánságára - főleg az 1944-es deportálási szerepük és magatartásuk miatt - mint háborús bűnös szervezetet az Ideiglenes Nemzeti Kormány már Debrecenben elítélte és feloszlatta. Az új demokratikus honvédség a háború után a csendőrtisztikarból összesen 12 főt talált alkalmasnak arra, hogy szolgálatába vegye. Elképzelhető, milyen nagy volt az „átszűrés”, „káderezés”, „múlt-kutatás”. Tollas Tibor egyike lett az átvett 12 főnek. A demokratikus honvédségbe került. Tudtommal azért jutott a hírhedt magyar katonapolitika feketelistájára, mert egyik szemleútján, Kelet-Magyarországon tudomására jutott, hogy a szovjetek - stratégiai okból, szép csendben - újabb darabot akarnak a Tiszánál lefaragni Magyarországból. Tollas jelentette Tildy köztársasági elnöknek a készülő merényletet. Tildy egész környezete a politikai rendőrség felügyelete alatt állt. Tollast ezek után hamar „elkapták”. „Kinevezték” 1944-es zsidó gettóparancsnoknak Kelet-Magyarországon, és ezen az alapon a kommunista népbíróság nyolcévi fegyházzal sújtotta. 1956 tele óta Tollas Nyugaton él. Azóta ismerem, becsülöm. A 35 éves emigráció alatt - hosszú idő - humanizmusával, demokratikus beállítottságával és magyarságszeretetével tűnt ki. Versei, írásai, újságja is ezt tükrözte. Kádár kopói többször is vadásztak rá. Hamis vádakkal, feljelentgetésekkel igyekeztek őt gáncsolni! Tollas Tibor megalkuvás nélkül emelte magasra 56 véres és szép zászlaját. Az azóta politikai bűntudatban (ha ismert ő egyáltalában ilyesmit) 60 éves korában, pár évvel ezelőtt elhunyt Pintér István és társa, a ma is Budapesten élő Szabó László (no meg mások) Kádár-féle júdáspénzen ezeregy helyen jelentették fel Nyugaton Tollas Tibort, de vádjaikat képtelenek voltak dokumentálni. Mostani levélírójuk írásában hivatkozik valamiféle Magyar Szabadságharcosok Világszövetségére, akik a hatvanas években Tollas Tibort elítélték. Kérem, ez a „Világszövetség” egy gittegylet volt Nyugaton! 20-30 „vezető funkcióval” és nulla tagsággal. Mai napig kideríthetetlen, honnan volt pénzük Tollas ellen Nyugaton kiadni egy Fekete Könyvet, amit ismeretlen személyek az emigráció jelesebb tagjainak ingyen és bérmentve postáztak. Céljuk nyilván az emigrációbeli ellentétek szítása volt. Tollas Tibor ma 75 év körül jár, Münchenben él. Neve idekint nem ment feledésbe. Ausztráliai levélírójától még csak azt kérdezném: ha olyan erős benne az erkölcsi felháborodás, miért nem azokon kéri számon az igazi múltat, akik Magyarországot 1956 óta sanyargatták? „Miért nem a Biszku Bélákon, a Czinege-funkcionáriusokon, az embernek is törpe lelkű Kállai Gyulákon, akik ma is magas nyugdíjat húznak az általuk kifosztott államtól és kizsákmányolásból szerzett villáikban húzzák, meg magukat”. Sajnálatos, hogy 1990 után elmaradt számukra a szükséges katarzis. Ezek a szovjet janicsárok vitték a mai Magyarországot a tönk szélére, sőt taszították az országot gazdasági és erkölcsi mélységbe. Bern, 1995. január 13. Gosztonyi Péter Bern (Svájc) Válasz Gosztonyi Péternek novemberi levelére Nem ismerek rá az én mindig sokra értékelt, okos, higgadt megfontolt Péteremre! A KAPU legutolsó számában megjelent leveled kiábrándító: a hangja, a stílusa, a nyelvezete és a konklúziója egyaránt. Kérlek, ne beszélj az én nevemben: én még a jövő hónapban esedékes 75. születésnapom ellenére sem érzem magam sem öregnek, sem kiégettnek. És 27 éves fiamat, de számos más barátom gyerekét is érdeklik „a magyar dolgok”, sőt (noha hároméves kora óta Amerikában él), amikor tavaly nyáron Pesten voltam vele, azt mondta: az a célja, hogy „hazamenjen”. (Neki valószínűleg előbb fog sikerülni, mint az apjának, mert egy újabb újrakezdéshez már tényleg fáradtnak és öregnek érzem magam...) A csodaszarvaskodó, sumérkodó és fehér ló-kultuszt űző itteni magyarokért és szervezetekért (egyébként ez nem emigrációs különcködés, akad belőlük otthon is elég) én sem rajongok, de ahhoz azért nem vennék bátorságot, hogy magamat okosabbnak tüntessem fel és most lebeszéljek a velük való kapcsolatról. Mint ahogy ezt Te teszed Brády Zolival. (Aki egyébként ennek ellenére, ugyanebben a számban, ebből a körből származó, nem is egy cikket közöl.)