Kapu, 1995. június-július (8. évfolyam, 6-7. szám)
NYÍLT TÉR - Márton Levente: A Független Kisgazdapárt fénykora
12t te, hogy az 1943-44-ben fontos politikai szerepet játszó FKgP 1945 első hónapjaiban háttérbe szorult. Az MKP élretörését korántsem támogatottsága, mint inkább a Vörös Hadsereg jelenléte indokolta, ezzel együtt a nemzetgyűlés legitimitását az ország lakosságának döntő többsége mellett a szövetséges nagyhatalmak is elismerték. A Kisgazdapárt hátrányos helyzetét fokozta, hogy országos ismeretségnek örvendő vezetői, mint Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla az ostromol Budapesten maradtak, és csak a harcok végeztével, 1945. februárjától kapcsolódhattak be a politikai életbe. December közepén ugyan megalakult Debrecenben Balogh István elnökletével egy Ideiglenes Országos Vezetőség, de ez tartózkodott fontos kérdésekben dönteni, nem akart elébevágni Tildyék határozatainak. Külön politikai program kidolgozására nem került sor, de állásfoglalásaikban elhatárolták magukat a németbarát szélsőjobbtól, kilátásba helyezték a társadalmi viszonyok demokratizálását, a „paraszti demokrácia” Nagy Ferenc által megfogalmazott konzervatívabb változatától kezdve a nyugati mintájú polgári demokráciáig a legkülönbözőbb elképzelések merültek fel. Tildy, akinek döntő szerepe volt a párt politikai arculatának kialakításában, az új viszonyoknak megfelelő politikai vonalat ösztönzött (együttműködés külpolitikai téren a Szovjetunióval és a nyugati nagyhatalmakkal, bizalom keltése Magyarország iránt, a közéleti viták és ellentétek mérséklése). Részben politikai kényszerűségből, részben egyetértésből elfogadták a Függetlenségi Front antiimperialista, antináci programját. A földreform végrehajtásának követelésével 1945 tavaszán az FKgP megkezdi az előrenyomulást, bár részletes terve nem volt. Nagy Ferenc, aki a földreform-tervezet kidolgozását irányította, elfogadta a 100 holdas paraszti birtok-maximumot, de a földosztás radikális végrehajtásával nem értett egyet, tartva a mezőgazdasági termelés radikális visszaesésétől. Tildy ugyanakkor a föld azonnali felosztása mellett kardoskodott. Egyéb reformterveiket a baloldal visszautasította, így az FKgP szerepe a földrefom lebonyolításában csak a Dunántúlon volt jelentősebb. Pártszervezés A párt gyakorlatilag három szakaszban kovácsolódott össze: 1944 őszén-1945 elején a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és a Dél-Dunántúlon kezdődött, Budapest felszabadítása után gyorsabb ütemben folytatódott, majd 1945. április-május folyamán a Nyugat-Dunántúlra és Észak-Magyarországra is kiterjedt. A helyi szervezetek jelentős része túlélte a megszállást és a nyilas uralmat, így a háború előtti kb. 2400-ból 1200-1300-at stabilnak lehetett tekinteni. Ez annyit jelentett, hogy nagyjából az ország községeinek feléhez elért az FKgP. 1945 márciusában sor került a felső-magyarországi pártvezetőség újjáalakítására, elnöke Pártay Tivadar, pártigazgatója Rácz Gábor lett. Az FKgP taglétszáma 1945 július közepére Borsodban elérte a 42.000, Abaújban a 31.000 főt, amihez az is hozzájárult, hogy számos helyen a szervezésbe besegített a pap, a jegyző vagy községi bíró is. 1945. augusztusában az FKgP-nek 34.922 tagja volt Szabolcsban, ugyanakkor az SZDP 22.820, az NPP 16.453, az MKP 6600, a PDP pedig csak 437 tagot számlált. Nyilvánvaló, hogy tömegbefolyás tekintetében az FKgP számottevően megelőzte koalíciós partnereit, főleg az MKP-t. Kitüntetettfigyelem kísérte a fővárosi szervezkedést, amelyet a Polgári Tagozat kezdeményezett, itt Varga Béla az elnök, Csolnoky (Bán) Viktor a főtitkár, további főszereplők gróf Dessewffy Gyula, Pfeiffer Zoltán és Saláta Kálmán. Céljuk a polgárság megnyerése, ahogy azt Csolnoky Viktor is megfogalmazta: „A Kisgazdapárt... a fővárosban az osztályok felett álló és az életviszonyokat felfelé egyenlítő polgári gondolat letéteményese... Törekvése, hogy a demokratikus parasztság szövetségében, a polgári gondolat jegyében a magyar városi polgárság is megtalálja a helyét.” 1945. április 8-án, a budapesti zászlóbontó nagygyűlésen Nagy Ferenc ezt mondta: „A magyar polgárságnak, a magyar városnak nincs oka attól tartani, hogy a nemzet alapvető társadalma, a parasztság, a döntést helytelen irányba fogja gyakorolni.” Újjáalakult - kevéssé változott összetételben - a pártvezetőség, feloszlott az Ideiglenes Országos Tanács. Az FKgP elnöke továbbra is a súlyos beteg Szijj Bálint (1945. április 29-én meghalt), a párt tényleges irányítója Tildy Zoltán. A párt Politikai Bizottsága még február közepén megalakult és a legfőbb irányító szerepét volt hivatott betölteni. Az országos nagyválasztmány és az Intéző Bizottság újjászervezésére hónapokat kellett várni még. A fővárosi központ feléledése után a budapesti szervezet elnöke Varga Béla, alelnöke Oltványi Imre lett. A főtitkár Tildy veje, Csolnoky (Bán) Viktor. 1945 februárjának végén a kisgazda újjászervezés a Duna jobb partján valamennyi városnegyedre kiterjedt. Hogy az FKgP sikerrel változott a konzervatív polgári eszmerendszer fő letéteményesévé, az is bizonyítja, hogy Pálffy Géza gróf már 1945 januárjában felajánlotta aktív közreműködését. 1945 áprilisában Pallavicini György őrgróf a maga és körei támogatását ajánlotta fel Tildynek, budapesti ipari és banktőkések egy csoportja pedig Auer Pál révén állt kapcsolatban a Kisgazdapárttal. A menedékpárttá válást elkerülendő, a volt kormánypártok (NÉP, MÉP) helyi vezetői kisgazda párttisztségeket nem tölthettek be rendelkezés, melyet többé-kevésbé sikerült betartani. A fővárosi újjászervezést követően a kisgazda vezetők toborzó körutakba kezdtek. Körülbelül 30.000 ember előtt zajlott a párt vezérkarának (Nagy Ferenc, Kovács Béla stb.) pécsi nagygyűlése június 4-én, amellyel egyidejűleg kisgazda rendezvények voltak Komáromban, Esztergomban és Miskolcon. Önnön életrekeltésükkel egyidejűleg a Parasztszövetség föltámasztásának is nekiláttak, amelyet a parasztság érdekvédelmi szervezetének, amolyan parasztszakszervezetnek szántak. Az FKgP pontos létszámát csak felbecsülni lehet, ugyanis a párt szervezetét nézve - sajátos átmenetet képezett az egzakt tagleltárral rendelkező munkáspártok és a jóval lazább szervezésű „választási” pártok között. A tájékoztatások, felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy 1945 derekán az FKgP az ország legnagyobb pártja volt, s pártszervezeteivel nagyjából lefedte azt. Más pártok adatait ismerve az FKgP taglétszám