Kapu, 1995. október-november (8. évfolyam, 10-11. szám)
Kedves Olvasó
KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Közélet-stádium: Kiss Endre Biztonságpolitika: Major László Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán lll/3/három Krausz Tivadar 5 Kultúra: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Kiadó: Yacht and HOTELS Kft. 1121 Budapest, Eötvös u. 52-54. A kiadásért felel a Kft. igazgatója A szerkesztőség címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII. em. Tel ./fax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: KKB: 203-76590 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel/Fax: 270-0207 Athenaeum Nyomda Rt. Felelős vezető: Vida József vezérigazgató ISSN 0238 888 X KEDVES OLVASÓ az év után először elmehettem pihenőszabad-ságra. Ifjúkori álmom teljesült - eljuthattam Nepálba. Hirtelen jött. Három nap állt rendelkezésemre, hogy eldöntsem: megyek-e. Közben elhagytam amerikai ismerőseim telefonszámát - ahol lemondhattam volna az utat. A hatvanas évek forrongó világában két ifjú amerikai újságíró barátom fűzött, hogy menjek velük Nepálba, az akkori fiatalok divatos zarándokhelyére. Akkor könnyen nemet tudtam mondani, hisz útlevelem se volt, pénzem se, állásom se - ugyanis pár napos vizsgálati fogság után lábadoztam... De most elutaztam. Miután a lap gazdasági ügyeivel már nem kell foglalkozzak, több időm is van - így repülőre szálltam. „Horn please!” Indiában több millió teherautó végén ez a szöveg olvasható. Körülbelül azt jelenti (ottani értelmezéssel), hogy dudálj, ha előzni akarsz. Ugyanis az index- és a féklámpák még nem nagyon használatosak arrafelé a szubkontinensen. „Horn please!” Ez a felirat is mindig hazámat jutatta eszembe. Két-három nap múlva mindig honvágyam van. Idegesít, hogy nem tudok semmit az országról. Hiába néztem az ottani lapokat és az oda eljutó világ újságokat, Magyarországról nem volt szó. De egyszer mégis! Kathmandui szállodai szobámban kapcsolgattam a tévécsatorna váltóját és a CNN-en Bokros Lajosunk fejezte be nyilatkozatát. Néztem és hallgattam a Himalája tövében. Négy mondata hangzott el, aztán új arc jelent meg a képernyőn. Ideges voltam, hisz október 23-ról nem hallottam semmi hírt. Gondoltam, hogy nagy baj nem lehet, mert ha baj van, biztos írták volna az újságok. Kis ország vagyunk. Kis országokról csak akkor írnak, ha baj van. Meg tudom érteni a hazánkat szerető emigránsainkat, milyen érzés az otthoni hírek nélkül évekig, évtizedekig. A „Horn please!” legalább egy kicsit hazai érzéseket keltett, csak más értelmezésben. Vajon hogy tudna segíteni rajtunk Horn? Erre az ellenzék biztosan tudna választ adni. Ismét elkezdtünk forgatni egy dokumentumfilmet, Az állami eutanázia című augusztusban megjelent írás alapján. Miért hal meg annyi szívbeteg, mikor nem is kéne meghalniuk? Az 1930-as statisztika szerint a magyar férfiak öt évvel tovább éltek, mint a maiak. A mai bangladeshi férfi is két évvel él tovább, mint a magyar. Nos ennek néztünk utána kameránkkal. Ha már a népességcsökkenésnél tartunk! Hazánk lakossága már lassan húsz éve nem szaporodik, hanem fogy. Évente negyvenezerrel. Mintha állandó háborúban lennénk. Ugyanakkor egyes etnikai csoportok igencsak megsokasodnak. Ötven év múlva - ha így megy tovább és demokrácia is lesz - még leszavazhatnak vagy kiszavazhatnak minket... Ma ez csak játék a fantáziával. Végülis ha nem szaporodunk, egyszer elfogyunk. A Nyitott Kapu a Pártoknak című PR rovatunk első kézből közli a FKgP gazdasági programjának rövidített változatát.Szívesen helyt adunk az észrevételeknek, egyébként biztos beszéd- és vitatéma lesz a sajtóban. Legközelebbi számunkban a Nemzeti Szövetségről közlünk elemzést.