Kapu, 1996. március (9. évfolyam, 3. szám)
Kedves Olvasó
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Major László Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes - Tóth Zoltán OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Halász Tamás Marton Levente Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Képszerkesztő: Fehér Zoltán Tördelő: Kiss Tamás Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és a szerkesztőség címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII. em. Tel./fax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja. sz.: 2503700104010104 DEVIZA Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft Athenaeum Nyomda Rt. Felelős vezető: Vida József vezérigazgató ISSN 0238 888 X Már jobban érzem magam, ismét túlestünk egy krízisen. Kirabolták szerkesztőségünket. Előzőleg kétszer törtek be a lakásomba. Első alkalommal nem vittek el semmit, csak széthányták az íróasztalomat. Rá egy hétre már rendesen kirámolták. De valahogy sután vitték el a dolgokat. Az otthoni kéziratok és iratok rendetlensége lett még rendetlenebb. Kerestek valamit.Lehet, hogy csak pénzt? Nem tudom. Néhány nap múlva reggel Kati telefonált a szerkesztőségből... kirámolták a redakciót is. Elvitték a számítógépeket. Iratokat. Magánhasználatú telefonkönyveinket. Benne prominens személyek titkosított telefonszámaival. A dossziék széthányva. Valamit kerestek? Ékszert és pénzt egy csóró szerkesztőségben? Elvitték az előfizetők névsorát. Szerződések, számlák eltűntek. A legjobban, amit fájlalunk, hogy elvitték a névjegytartó mappánkat is, benne nyolc évünk kapcsolatait. Külföldi magyarok névjegyeit. Hazai notabilitások kártyáit. Minek kellett az valakinek? Vajon újabb betörések színhelyei lesznek? Bevallom, először a sírás fojtogatott, hogy mennyi balszerencse ért minket az utóbbi időben is. Egy regény a folyóiratunk története. Mintha valakik, vagy a sors azt szeretné, hogy tűnjünk el az újságárusok polcairól. Már ez a pesszimizmus is sok Bevallom, ritkán száll meg a depresszió. Összeszedtem magam egy pár óra alatt. Eszelős mániám: nem szűnhet meg a KAPU. Játékom? Szegényes egzisztenciám ez a lap? Inkább azt hiszem, hogy nem akarom cserbenhagyni hetven-nyolcvanezer olvasónkat. Naiv hitem is hajt, hogy lehet olyan lapot fenntartani, ami tényleg független. Nem irányít minket párt, gazdasági, politikai érdekkörökkel szemben immunisok vagyunk. Sok főszerkesztő kollegám magánbeszélgetéseken perlekednek, hogy a tulajdonos így, meg úgy... mindenbe beleszól. S ha nem paríroz az ember - kirúgják. Mint most legutoljára a Magyar Hírlap főszerkesztőjét. Sajtószabadságunk nyolcadik évében jönnek hozzánk újságírók dolgozataikkal, és csodálkoznak, hogy vállalom, leadom, ha igazságértékű. Nálunk nem lehet megfizetni az igazságot. Szomorú kötelességem bejelenteni, hogy Siposhegyi Péter főmunkatársunktól, régi barátunktól megválunk. Ahogy az előbb írtam, az igazságot nem lehet megfizetni. Kiváló tollú főmunkatársunk kínos gyengeségbe keveredett. Sikeres megkísértés áldozata lett. Egy marakodó, viszálykodó pártunk nacsalnyikja hamisnak tűnő információkkal és előnyök fitogtatásával rávette brillírozó publicistánkat, hogy más orgánumban lejárassa ugyanazon párt másik prominensét. Egyszerű, sima hatalmi harc - gonosz eszközökkel. Aztán az újságírót cserbenhagyták. Én meg az újságírói erkölcsökben nem ismerek tréfát. A kettészakadt párt dolga, hogyan értékelje az eseményt. S figyelmükbe ajánlom Siposhegyi Péter búcsúját olvasóitól. Úgy gondolom, hogy lapunkban csak szavahihető emberek írják le az igazságot. Azt az objektív igazságot, ami lassan már kihal manipulált világunkból. Manipulált? Az ember már mindenütt tapasztalja. Elképesztő illusztráció volt ehhez nemzeti ünnepünk egységtelensége is. Egy ilyen szent napot hány önös érdek meggyalázott. Irányított hazugságok rakétái csapódtak a tömegekbe. Az ország több helyszínén irányító manipulátorok korbácsolták a felajzott tömeg érzelmeit. S mindez a demokrácia égisze alatt. Az egység látszata nélkül. Mi lesz velünk, magyarokkal? Az évszázadok óta súlyzó belső és önmagunkból kivetkőző önsorscsapások zilálják sorainkat. Szétszóródunk a világban. Egyre kisebbek leszünk. Jelentéktelen Jonatán köztársasággá sorvadunk, önpusztító nemzetünk a statisztika jóslata szerint 2040-re hatmillióra zsugorodik. Ha így megy tovább. S úgy tűnik, ezért csak magunkat okolhatjuk. Ágens praktikák áldozata vagyunk. Önként dugjuk fejünket érdekigába, mert kihasználjuk azt, hogy nem szeretjük egymást, és már lassan önmagunkat sem. U..: Elmélkedjenek címlapunkon... !