Kapu, 1996. május (9. évfolyam, 5. szám)
KEDVES OLVASÓ. Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Major László Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Halász Tamás Marton Levente Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő: Fehér Zoltán Tördelő: Kiss Tamás Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Athenaeum Nyomda Rt. Felelős vezető: Hupján József mb. vezérigazgató ISSN 0238 888 X KAPU A költözés lázálmában, két szekrény cipekedése között diktálom e sorokat, megyünk a Nap utca 13-ba. Nem messze van ez mostani szerkesztőségünktől. A József körútról (a Corvin mozi után) nyíló utca elején leszünk. Egy lerobbant bérház udvarán lévő kis épületkét kaptuk meg, a szerződés tanúsága szerint 2001-ig csak mi használhatjuk. Másfél millióért megváltottuk a bérleti jogot. Nyolc év után végre egy nyugodt hely. Sajnos szponzorunk nevét nem írhatjuk meg (ragaszkodik anonimitásához), aki gálánsan kifizette minden feltétel és politikai megkötés nélkül a jelentős összeget. A szegény nyomornegyedben élő szerkesztőségünk szinte jelképként is felfogható — mint hazánk — , hogyan bírjuk tovább... és meddig? Lesz-e konszolidált redakció a hámlott falú épületből, ami végre a miénk? Szerencsénkre egy-két cég jelentkezett, hogy segít a tatarozásban. Nem fényes üvegpalota hivalkodása fogja világítani gondolkodóműhelyünket, hanem a nappal is égő villanykörték, mert nem süt be a nap, és három szobán nincs is ablak. Nemcsak azért örülünk ennek a 250 m2 alapterületű épületkénknek, merthogy a miénk, a Magyar KAPU Alapítványé! — hanem azért is, mert megvalósíthatjuk régi elképzelésünket, hogy látványos politikai, irodalmi és képzőművészeti műhelyt működtessünk fiatalok számára. Előadásokra, képzőművészeti kiállításokra, kamarazenei produkciókra alkalmas a körlet. Folyóiratunk holdudvarában élő fiatal művészek lehetőséget kapnak arra, hogy itt megmutassák és érvényesítsék tehetségüket. Ugyanezt a lehetőséget kínáljuk a határon kívüli fiatal magyar alkotóknak is. A nemzeti magyar kultúra egyik sejtje leszünk... amiből még sok minden kisarjadhat. Itthagyjuk a 800 lakosú toronyházat, ahol sok inzultus ért minket. Betörés , lezárás... Apropó bezárás! Nem is tudnak róla azok, akik nem olvasták a napilapokat. Számlára és nem zsebbe akartam fizetni a közösköltséget a lakóbizottságnak. A zsebbe fizetés teszi tönkre az országot. Erre fel Felcser G. Ottó úr új zárat szereltetett fel, s amíg a hezitáló rendőrség nem intézkedett, addig nem is tudtunk dolgozni a redakcióban. Ez súlyos anyagi károkat okozott nekünk, amit jogi úton próbálunk érvényesíteni. Jellemző, hogy Magyarországon jogtalanul le lehet zárni egy szerkesztőséget... No, spongyát rá, már itt sem vagyunk, megyünk a sajátunkba. Jó hírem is van. Régi, hűséges olvasóink talán emlékezhetnek rá, hogy 7 évvel ezelőtt elkezdtünk munkálkodni azon, hogy Baselban élő László Károly honfitársunk az óhazának ajándékozhassa értékes műgyűjteményét. Nos, kis részét sikerült elhelyezni a Kiscelli múzeumban. Közel 700 levél íródott ez ügyben. Több miniszter, államtitkár, főosztályvezető, főigazgató, polgármester fogadta László Károly urat és személyemet. Mindig mindent megígértek, de nem haladtak a dolgok, míg Schiffer János főpolgármester-helyettes teljesítette ígérete első részét... Jöhetnek a műkincsek. Sok-sok évi munka, leisztolás (László Károly arra jellemző jelképes lobby pénzt azért kicsikartunk belőle), után valamicske nagy nehezen siekrült. Fájt, hogy az aláírást követő sajtótájékoztatón el sem hangzott a KAPU neve és tevékenysége... Hát istenem, úriemberek nem mindenütt teremnek, de fontos, hogy hazánk gazdagabb lett, s ebben nem kis részünk volt. A Könyvhétre kirukkoltunk egy kis verskötettel. A Svájci Irodalmi és Képzőművészeti Körrel közösen kiadtuk a Zürichben élő Major- Zala Lajos jeles magyar költő versgyűjteményét. Reméljük, tetszeni fog az olvasóknak. Még utoljára kinézek Önökkel a XVII. emeletről, aztán folytatjuk a csomagolást és holnap költözünk. Új fejezet kezdődik a KAPU 8 éves történetében. Annyi vihar után talán jobb lesz, talán fennmaradunk, mint madárfészek a fán... !