Kapu, 1996. október (9. évfolyam, 10. szám)
INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Kővágó József: Emlékek, emberek, remények
80 Kővágó József nagyszabású beszámolója az 56-os forradalom kevéssé ismert eseményeiről, többek között a Kisgazdapárt újjáalakulásáról, Kovács Béla és saját maga akkori tevékenységéről szól, s most olvasható végre hazai kiadásban is. Először a forradalom 25. évfordulóján, 1981-ben jelent meg, a magyar nép szabadságharcának eltiprása után Párizsban kiadott Irodalmi Újság mellékleteként. Most ebből közlünk részleteket. Kővágó József ma az Amerikai Egyesült Államokban él. Azokon kívül, akik hivatásosan vagy egyéni érdeklődésük indíttatására alaposabban foglalkoznak a második világháború utáni idők történelmével, kevesen tudják, ki is ez a kiváló magyar politikus. Mérnöki képesítéssel is rendelkező katonatiszt volt. 1944. október 15. után a nácik ellen küzdő, Kiss János altábornagy vezette katonai ellenállás egyik szervezője lett. Ezért került a nyilasok börtönébe. Az 1945-ös szabad választások eredményeként kisgazdapárti képviselőként a Nemzetgyűlés képviselője és Budapest polgármestere. E minőségében mindent elkövetett a főváros újjáépítéséért és a nélkülöző lakosság ellátásának biztosításáért. Akkor is tudta, mit kell tennie, amikor nyilvánvaló lett, hogy a Szovjetunió nem tűri el, hogy Magyarországon megszilárduljon a demokrácia. Amikor— Kovács Béla törvénytelen letartóztatása után — 1947. június 1-jén Nagy Ferenc miniszterelnököt is lemondásra és emigrációba kényszerítették a kommunisták, lemondott polgármesteri pozíciójáról és minden politikai funkciójáról. 1950-ben letartóztatták, és hamis vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 őszén szabadult. A forradalom alatt a főváros Nemzeti Bizottsága visszahelyezte a polgármesteri székbe. A szovjet invázió után emigrációba kényszerült. Az emigrációban is tovább szolgálta a magyar ügyet. Nyilvános tanúvallomást tett az ENSZ különbizottsága előtt, Amerika-szerte előadásokat tartott, cikkeket írt, TV- és rádióprogramokban szerepelt. A Magyar Bizottság alelnökeként világszerte sok barátot szerzett Magyarországnak. Szabadságharcos tevékenységét az Egyesült Államokban díszdoktorátussal ismerték el. Itthon 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét a csillagokkal, 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. Itt közölt visszaemlékezése egy politikailag tiszta múltú magyar demokrata dokumentumértékű vallomása a XX. század legnagyobb történelmi eseményéről, mely végleg leleplezte a világ előtt a Szovjetunió igazi arcát. T. B. Kővágó József Emlékek, emberek, remények — A Kisgazdapárt a forradalomban — 1956. szeptember 18-án, hat és fél év politikai börtön után Arany Bálinttal és Padányi-Gulyás Bélával együtt “feltételesen” szabadlábra helyeztek. Ez a Nagy Imre által, 1953- ban elindított folyamat eredménye volt, amelynek során először a kommunista párttagok, majd a szociáldemokraták ügyeit vizsgálták felül. Ránk, kisgazdákra, csak 1956 szeptemberében került sor. Mi hárman voltunk az elsők, akik kiszabadultunk. Pár napot barátainknál töltöttünk Budapesten, ahol újra viszontláthattam sok régi barátomat, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endre és Tartsay Vilmos özvegyét, akik kiszabadításomért küzdöttek. Ezekben a napokban a kisgazdapárt egy fontos embere, Dernei Kocsis László látogatott meg, aki abban az időben Dobi István, a hivatalos államfő tanácsadója volt. A Kocsissal való beszélgetés meggyőzött arról, hogy valami új politikai helyzet van kialakulóban: a kommunisták szeretnének néhány olyan kisgazdapárti embert is bekapcsolni a politikai életbe, akiknek nevük és tekintélyük volt. Tőle értesültem, hogy Kovács Bélát, tíz év után, az oroszok szabadlábra helyezték és hazaengedték. Ez a hír az egész országon végigszaladt, mert Kovács Béla neve úgy élt az emberek emlékezetében, mint a háború utáni korszak legbátrabb és legtisztább politikusáé. Kocsis László kitűnő újságíró, rendkívül eszes és jó politikai érzékkel megáldott ember volt. Minden korszakban ösztönösen megérezte, hogy ki kerül fölül a politikai mezőnyben, így időben arrafelé orientálódott, amerre kellett, ahhoz, hogy túlélje az eseményeket. Arra, hogy ebből mennyi volt az emberi önzés, és mennyi a nemzeti érdekek átmentése, csak ő maga tudott volna választ adni. Kocsist magamban “szürke eminenciás”-nak neveztem. Kocsis azt jelezte, hogy Dobi és Bognár József a kommunistákkal egyetértésben, azt szeretné, ha Tildy Zoltán, volt köztársasági elnök, Kovács Béla, a kisgazdapárt volt főtitkára, jómagam, aki Budapest polgármestere voltam és talán B. Szabó István, aki pártunk legtekintélyesebb parasztvezetője volt, valamilyen formában újra bekapcsolódnánk a politikai életbe és segítenénk a felgyülemlett nemzeti elégedetlenség levezetésében. Érzésemre adta, hogy a kommunisták is rájöttek arra, hogy egészséges reformokra van szükség, mert különben az emberek elveszíthetik a fejüket. Utalt arra, hogy ennek milyen borzalmas következményei lehetnének. A forma, aminek a keretében bekapcsolódásunk megtörténhetnek, még nem volt tiszta. — Látod bizonyára — mondta Kocsis —, hogy átalakulóban vagyunk. Új korszak kezdődik. A nyugati értelemben vett demokrácia persze álom, amiről le kell tenni... A Nyugat nem fog fölszabadítani bennünket — tette hozzá fanyar gúnnyal —, mint megcsontosodott reakciósok gondolják. De a koegzisztencia élő realitás. Élhetünk. Bizonyos mértékű szellemi szabadságot is teremthetünk. Függetleníthetjük magunkat valamelyest Moszkvától. De egyről nem szabad megfeledkeznünk: szocialista államot kell építenünk. Kitérő választ adtam Kocsisnak azzal, hogy még pihennem és gondolkoznom kell. Az egészségemet is aláásta a börtön. Nem mondtam neki, de magamban azt gondoltam, hogy előbb Kovács Bélával akarok beszélni, hogy ő hajlandó lesz-e ilyen lépésre, mert akkor nekem is komolyan kell vennem. — Éreztem, hogy Kocsisnak igaza van, de idegenkedtem attól a gondolattól, hogy egy úgynevezett “szocialista állam” építésében vegyek részt, mint vezetőember, mert ez egyszerűen kommunista diktatúrát jelent. Október 20-án, szombaton föl kellett mennünk Budapestre, mert nekem a rendőrség olyan papírt adott, hogy egy INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM