Kapu, 1996. október (9. évfolyam, 10. szám)

INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Kővágó József: Emlékek, emberek, remények

80 Kővágó József nagyszabású beszámolója az 56-os forradalom kevéssé ismert eseményeiről, többek között a Kisgazdapárt újjáalakulásáról, Kovács Béla és saját maga akkori tevékenységéről szól, s most olvasható végre hazai kiadásban is. Először a forradalom 25. évfordulóján, 1981-ben jelent meg, a magyar nép szabad­ságharcának eltiprása után Párizsban kiadott Irodalmi Újság mellékleteként. Most ebből közlünk részleteket. Kővágó József ma az Amerikai Egyesült Államokban él. Azokon kívül, akik hivatásosan vagy egyéni érdeklő­désük indíttatására alaposabban foglalkoznak a második világháború utáni idők történelmével, kevesen tudják, ki is ez a kiváló magyar politikus. Mérnöki képesítéssel is rendelkező katonatiszt volt. 1944. október 15. után a nácik ellen küzdő, Kiss János altábornagy vezette katonai ellenállás egyik szervezője lett. Ezért került a nyilasok börtönébe. Az 1945-ös szabad választások eredményeként kisgazdapárti képviselőként a Nemzetgyűlés képviselője és Budapest pol­gármestere. E minőségében mindent elkövetett a főváros újjáépítéséért és a nélkülöző lakosság ellátásának biztosításáért. Akkor is tudta, mit kell tennie, amikor nyilvánvaló lett, hogy a Szovjetunió nem tűri el, hogy Magyarországon megszilárduljon a demokrácia. Amikor— Kovács Béla törvénytelen letartóztatása után — 1947. június 1-jén Nagy Ferenc miniszterelnököt is lemondásra és emigrációba kényszerítették a kommunisták, lemondott pol­gármesteri pozíciójáról és minden politikai funkciójáról. 1950-ben letartóztatták, és hamis vádak alapján élet­fogytiglani börtönre ítélték. 1956 őszén szabadult. A forradalom alatt a főváros Nemzeti Bizottsága visszahe­lyezte a polgármesteri székbe. A szovjet invázió után emigrációba kényszerült. Az emigrációban is tovább szolgálta a magyar ügyet. Nyilvános tanúvallomást tett az ENSZ különbizottsága előtt, Amerika-szerte előadásokat tartott, cikkeket írt, TV- és rádióprogramokban szerepelt. A Magyar Bizottság alelnökeként világszerte sok barátot szerzett Magyarországnak. Szabadságharcos tevékenységét az Egyesült Államokban díszdoktorátussal ismerték el. Itthon 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kö­zépkeresztjét a csillagokkal, 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. Itt közölt visszaemlékezése egy politikailag tiszta múltú magyar demokrata dokumentumértékű vallomása a XX. század legnagyobb történelmi eseményéről, mely végleg leleplezte a világ előtt a Szovjetunió igazi arcát. T. B. Kővágó József Emlékek, emberek, remények — A Kisgazdapárt a forradalomban — 1956. szeptember 18-án, hat és fél év politikai börtön után Arany Bálinttal és Padányi-Gulyás Bélával együtt “feltétele­sen” szabadlábra helyeztek. Ez a Nagy Imre által, 1953- ban elindított folyamat eredménye volt, amelynek során elő­ször a kommunista párttagok, majd a szociáldemokraták ügyeit vizsgálták felül. Ránk, kisgazdákra, csak 1956 szep­temberében került sor. Mi hárman voltunk az elsők, akik ki­szabadultunk. Pár napot barátainknál töltöttünk Budapesten, ahol újra viszontláthattam sok régi barátomat, közöttük Bajcsy-Zsilin­­szky Endre és Tartsay Vilmos özvegyét, akik kiszabadításo­mért küzdöttek. Ezekben a napokban a kisgazdapárt egy fontos embere, Dernei Kocsis László látogatott meg, aki ab­ban az időben Dobi István, a hivatalos államfő tanácsadója volt. A Kocsissal való beszélgetés meggyőzött arról, hogy valami új politikai helyzet van kialakulóban: a kommunisták szeretnének néhány olyan kisgazdapárti embert is bekap­csolni a politikai életbe, akiknek nevük és tekintélyük volt. Tőle értesültem, hogy Kovács Bélát, tíz év után, az oroszok szabadlábra helyezték és hazaengedték. Ez a hír az egész országon végigszaladt, mert Kovács Béla neve úgy élt az emberek emlékezetében, mint a háború utáni korszak leg­bátrabb és legtisztább politikusáé. Kocsis László kitűnő új­ságíró, rendkívül eszes és jó politikai érzékkel megáldott em­ber volt. Minden korszakban ösztönösen megérezte, hogy ki kerül fölül a politikai mezőnyben, így időben arrafelé ori­entálódott, amerre kellett, ahhoz, hogy túlélje az eseménye­ket. Arra, hogy ebből mennyi volt az emberi önzés, és men­nyi a nemzeti érdekek átmentése, csak ő maga tudott volna választ adni. Kocsist magamban “szürke eminenciás”-nak neveztem. Kocsis azt jelezte, hogy Dobi és Bognár József a kommu­nistákkal egyetértésben, azt szeretné, ha Tildy Zoltán, volt köztársasági elnök, Kovács Béla, a kisgazdapárt volt főtit­kára, jómagam, aki Budapest polgármestere voltam és ta­lán B. Szabó István, aki pártunk legtekintélyesebb paraszt­vezetője volt, valamilyen formában újra bekapcsolódnánk a politikai életbe és segítenénk a felgyülemlett nemzeti elége­detlenség levezetésében. Érzésemre adta, hogy a kommu­nisták is rájöttek arra, hogy egészséges reformokra van szük­ség, mert különben az emberek elveszíthetik a fejüket. Utalt arra, hogy ennek milyen borzalmas következményei lehet­nének. A forma, aminek a keretében bekapcsolódásunk meg­történhetnek, még nem volt tiszta. — Látod bizonyára — mondta Kocsis —, hogy átalakuló­ban vagyunk. Új korszak kezdődik. A nyugati értelemben vett demokrácia persze álom, amiről le kell tenni... A Nyugat nem fog fölszabadítani bennünket — tette hozzá fanyar gúnnyal —, mint megcsontosodott reakciósok gondolják. De a koegzisztencia élő realitás. Élhetünk. Bizonyos mértékű szellemi szabadságot is teremthetünk. Függetleníthetjük ma­gunkat valamelyest Moszkvától. De egyről nem szabad meg­feledkeznünk: szocialista államot kell építenünk. Kitérő választ adtam Kocsisnak azzal, hogy még pihen­nem és gondolkoznom kell. Az egészségemet is aláásta a börtön. Nem mondtam neki, de magamban azt gondoltam, hogy előbb Kovács Bélával akarok beszélni, hogy ő hajlan­dó lesz-e ilyen lépésre, mert akkor nekem is komolyan kell vennem. — Éreztem, hogy Kocsisnak igaza van, de idegen­kedtem attól a gondolattól, hogy egy úgynevezett “szocialis­ta állam” építésében vegyek részt, mint vezetőember, mert ez egyszerűen kommunista diktatúrát jelent. Október 20-án, szombaton föl kellett mennünk Budapest­re, mert nekem a rendőrség olyan papírt adott, hogy egy INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM

Next