Kapu, 1997. december (10. évfolyam, 12. szám)
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Hírnevünk: Harrach Gábor Patrik Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Munkatárs: Buglya Gergely és a Titánok Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Jós Endre Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Hehis Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp., IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Nyomás: Petró-Land Kft. Felelős vezető: Kisiván Péter ISSN 0238 888 X 1 mlik az eső, pedig a karácsonyt várjuk. Mindig várunk valamit. Kegyeletben és szeretetben gazdag családias ünnepeket és persze boldog és még vagyonosabb új esztendőt. A fűszeres és a trafikos meg a vásárlókat várja. Minthám, Pestszenterzsébetre költöztem, fővárosunk családi házas falujába, ahol ismerik egymást a szomszédok, a környékbeliek. Kutyaugatás és harangszó hallik. Erre vágytam. Beszélgetek a fűszeressel, az újságossal, a trafikossal. Mindhárman egymástól függetlenül panaszkodnak — egyre kevesebb a vásárló. Az embereknek nincs pénze ,ilyen rossz évem még nem volt” — mondja a trafikosnő, aki reggel hattól este tízig ül a bódéjában. A fűszeres meg a bezáráson gondolkodik. “A vásárlók nem bírják fenntartani a boltot, van család, ahol naponta egyszer esznek!” A használtruha-kereskedésben tömeg tobzódik. Turkálnak mások levetett ruhái között. “Újra nem telik.” A vendéglős (ahol azért ebédelek mindennap, mert olcsó, ötszáz forintért jó házias kosztot kapok) is szomorú. “Napi tizenöt-húsz ebédet adunk. Hát ilyen se volt!” Várjuk a boldogabb esztendőket. Persze más a helyzet jobb budai helyeken vagy a belváros fényes üzleteiben. Kettészakadt az ország. Kevés nagyon gazdagra és sok szegényre és új szegényre — a lecsúszottakra. “Azért ilyen régen nem volt” néz maga elé a tanár, aki sose volt párttag. Most sem az. A tisztesség megásta a sírját Magyarországon. Mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Csalnak, lopnak, becsapnak. Mindenki lop mindent. Ha Tocsik lenyúlhat nyolcszázmilliót, akkor Kovács is csalhat tízezer forintot. Az más kérdés, hogy a többszázmilliós ügyeket elkenik, Kovácsot meg jól megbüntetik. A világ mindig is ilyen volt. E számunkban olvashatnak néhány elemző riportot arról, hogy mily bűnösen folyik el az állam, azaz az adófizetők pénze az ügyeskedők kezei között. Nézem az anyagokat, és rettegek a következményektől, az esetleges perektől. Vitatkoztam a fiatal újságírókkal, hogy miként tudjuk bizonyítani állításaikat, mert a rendőrség meg mi is tudjuk a dolgokat, csak néha képtelenek vagyunk bizonyítani. Ha kapok egy sajtópert és elbukom, csődöl a lap. Kiszámoltam, hogy egy jó, tökös leleplező riporthoz legalább százezer forintnyi költség kell. Szálloda, kocsi, kiszállás, hosszú idő, utánajárás, stb. Mennyivel kényelmesebb volt nekem az Új Tükörnél a 80-as évek közepén (akkor már nem volt kemény diktatúra), midőn az állam pénzén hónapokig tudtam bóklászni, nyomozgatni, szállodázni, utazni egy-egy téma után. Mindent fizetett a kiadó. A kedves olvasók azért nem olvashatnak leleplező, elemző riportokat, mert a kiadó nem tudja finanszírozni, és nem vállalja a perek kockázatát sem, mert nehéz kihámozni a hajszálpontos igazságot. A KAPU (miközben készülünk a tizedik évfolyamunkra) a maga szegényes módján megpróbálja az igazságot és a nehéz helyzetből való kijutás lehetőségeit publikálni. Ezért kezdtük a KAPU-füzetek kiadását. Gyenge minőségű papíron és olcsón. Valódi brosúrák. Szellemi élvezeteknek szánjuk. Publicisztikai és riportkötetek összefoglalói. Figyeljék az újságárusoknál és a könyvesboltokban, hátha megéri elolvasni. Végül az MTV1 vásárolta meg “A munkásosztály a francba ment” című filmünket. Nem kaptunk érte annyit, mint amennyibe került a forgatás. Tehát szükség van a szponzorok hosszú listájára. Akkor lehetne nyereséges egy ilyen komoly dokumentumfilm, ha mindenféle csillogó, harsány reklámszlogenekkel és gusztusos szárnyasbetét reklámokkal szakítanánk meg műsorunkat... no de azért mégse. Lehet, hogy az esős idő okozta ezt a karácsony előtti írás hangulatát. De talán az élet ilyen. Nem ülök fel a sikerpropagandának. Pedig jobb lenne hinni benne (mint ahogy ezt sokan megteszik és várni a jobbra, és elhinni, hogy most minden jó. Talán a szeretet nem devalválódott és várjuk, és várjuk, hátha minden jobbra fordul. Talán ezt is megéljük. Ezért kívánunk lelkes szerkesztőségi munkatársaink nevében kellemes karácsonyi ünnepeket és nyomortalanabb új évet minden kedves olvasónknak és ismerőseinek. « «