Kapu, 1999. augusztus (12. évfolyam, 8. szám)

EGYETEMES TALÁNYOK - Az ősi magyar mágikus világlátás fennmaradt nyomai - 2. rész

L egyetemes talányok A zoroasztrizmus az időszámításunk előtti első évezredben fejlődött ki Észak-Perzsiában, amely a méd, párthus, khorezmi kultúrkör erős befolyása alatt állt. A zoroasztrizmus a mágusok befolyását abban is tükrözi, hogy Zoroaszter legtöbb tanítványa a Mágusok közül került ki (The Encyclopedia of Religion, ed.­­in­ chief M. Eliade, MacMillan, New York, 1987). Zarathusztra, és az "asha"-val rendelkezők­hez kapcsolatban állhat az árpádkori "isa"-val "isa, por és hamu vogymák". Adatok léteznek az isa "többes lélek", "közösségi lélek" jelentésére vonatkozóan, lásd Roczei György: Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben. (Zöldövezet, 1. Szám, 1992) Isteni képességekkel, virtussal bírnak, amíg az extázis állapotában tartózkodnak, amely állapotot "maga"-nak nevezik. Ebben az állapotban kapcsolatba lépnek a jótékony halhatatlanokkal. A zoroasztrikus kozmológiában minden létezőnek két oldala van: egy mentális vagy spirituális, és egy fizikai vagy anyagi. A spirituális állapot rendelkezik egy embrionális, mag-szereppel az anyagival szemben, amely majdnem a gyümölcsének tekinthető. Ez a tanítás megegyezik az első fejezetben bemu­tatott logikai elemzés eredményével. Az Avesta tanítása szerint a halál után a lélek a mennybe jut, a Végtelen Fény fénybe, a csillagokon (jó gondolatok), a Holdon (jó szavakon), és a Napon (jótetteken) keresztül. A zoroasztriz­mus egyetlen alapvető jelképe: a tűz. Tűz-oltárokon mutatták be az áldozatokat az égi tűznek (oltár szavunk az angolban: al­tar). A tűz alatt az élet magját értették (Duchesne-Guillemin, 1962). 21 manicheus kozmológia Mani i.e. 216-ban született a mezopotámiai párthus provinciában, Aspristan városában, a Tigris keleti partján. A pártus világbirodalom a rómaival egyenrangú hatalomként 500 éven át állt fenn i.e. 256 évtől kezdődően. Babilónia és szomszédos tartományai is a pártus birodalomhoz tartoztak. Ismerte Zoroaszter tanait, annak a Mágusok által felvett formáját. Áttérítette Turán addig buddhista királyát a manicheus nézetekre. Közép-Ázsiából fennmaradtak ujgur manicheus szövegek és pártus töredékek is. Mani azt tanítja, hogy a hiedelmektől, hitbéli és hagyománybéli tekintélyektől az érvelés erejével kell megszabadulni. A tudás megvilágító ereje teszi lehetővé, hogy az ember megértse saját természetét, az univerzumét, az ember és a Világegyetem sorsát. A tudás biztosíthatja, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Mani tanai szerint csak a tudás vezethet az üdvözüléshez, emberi mivoltunk kiteljesüléséhez. Egyetlen tudomány létezik, de ez átfogja a teológiát, a kozmológiát, antropológiát, és az eszkatológiát. Az ész átláthat mindent. "Az embernek nem szabad vakon hinnie, csak ha saját szemével meggyőződött a kérdéses valami létéről". A Legfőbb Lény: a Fény, amely a bölcsességet jelenti. A FÉNYSZUBSZTANCIA ugyanúgy különbözik a szellemi, mint az anyagi szubsztanciától. A fénybirodalom fényföldből és fényéterből áll. Az egész fénybirodalom az istenség testét képviseli. Isten fogalmi testét Mani mint öt hajlékot nevezi meg: Értelem Megismerés Gondolkodás Mérlegelés Felfogás Gondoljuk csak el mai ésszel, hogy a bennünk élő istent ebben az öt hajlékban találjuk meg! Ez aztán nem valami mesebeszéd, ezzel tényleg lehet egyről-kettőre jutni, ha használjuk eszünket, emberi lényegünket. Mezopotámia a csillagimádat országa. A látható Világmindenség tulajdon­képpeni megteremtője az Élő Értelem. A Nap és a Hold egy kozmikus szerkezet, a szféra alkotórészei. Ez a szféra vízi­kerékhez hasonlítható, felmeregeti a fényrészecskéket a Holdhoz és a Naphoz. A hónap első felében a megmentett fényrészecskék fényoszlopban emelkednek fel a Holdhoz. Ezt a Dicsőség Oszlopának nevezik. A Hold tele lesz fényekkel, megduzzad és Teliholddá lesz. A fényoszlopról alkotott elképzelés, mely a Földről egészen az égig emel­kedik, és felszálló fényrészecskékből áll, nem más, mint régi elképzelés a Tejútról, mely halottak lelkéből áll, melyek szüntelenül az állócsillagok szférájába emelkednek. Az anyagban meglevő fényrészecskék részben a növény­világban, másrészt az ivarsejtekben találhatók. Az emberi férfi ivarsejt egyben Tűz-szubsztancia, és ebben megegyezik a Nappal, a Holddal és a csillagokkal. Érdemes összevetni a magyar mitológia Ipolyi Arnold által ismertetett világlátását a napistenhit emlékeivel, a manicheus és a zoroasztrikus kozmológiával, és mindezt a mai tudomány ismereteivel, a logikai vizsgálat eredmé­nyeivel. Miért nem ismerjük manapság a régiek világlátását, rejtély, aminek feltárása más területre vezet. Annyi világosan látszik, hogy a tényszerű tudás növekedésével párhuza­mosan csökken a káldeus, párthus, méd, és különösen a szkíta kultúra társadalmi szintű ismertsége az utóbbi évezredekben. Ma már az évezredes káldeus, szkíta megne­vezést is igyekeznek szalonképtelenné tenni, kivonni a for­galomból. A múlt évezredben a germán krónikák a magya­rokat gyakran párthusok néven emlegették (a kérdés alapo­sabb történelmi megvilágítását lásd Grandpierre K. Endre műveiben). Érdemes itt megemlíteni, hogy az élet elméleti tudományá­nak megalapozásában, úgy tűnik, a huszadik században is a magyaroké a fő szerep a világban. Az elméleti biológia megalapozói közé tartozik Bauer Ervin (1968), az életelv matematikai elméletének kidolgozója, Bertalanffy Lajos (1968), az elméleti biológia másik jeles alakja, aki a rendszerelmélet filozófiai irányzatát is megalapította, amit azóta világszerte külön tudományágként tanítanak az egyetemeken, ide tartozik Szent-Györgyi Albert (1960) szub­­molekuláris biológiája, Polányi Mihály (1938) biológiai és filozófiai munkássága, László Ervin tudományfilozófiája, Bornemisza István (1954), Angyal András (1941) filozófiája, Grandpierre K. Endre (1992, 1997, 1999) logikai-ok­­nyomozó, őstörténeti és tudatfilozófiai kutatásai és sok-sok más magyar kutató élet­központú tevékenysége. Horváth Tibor, a "Végső Valóság és Értelem" (Ultimate Reality and Meaning, URAM) c. nemzetközi tudomány­filozófiai folyóirat és társaság megalapítója ezt a személy­központú, élet­központú világfelfogást a huszadik századi filozófia magyar jellegzetességének tartja. Való igaz, hogy egyre fájóbb és sürgetőbb az élet igazságának visszaállítása a mai társadalom embertelen,élet­ellenes, anyagi érdekek ural­mára épülő szemlélete helyére. Úgy tűnik, a múlt századi Petőcz Mihályon (1838) át egy évezredes életlátás ível át a szkíta méd-párthus-káldeus műveltségtől, a régi görögök egy hagyományőrző vonalán át a huszadik század magyar­ságával lényegi azonosságot mutatva. 47 Kapu 99/08

Next