Kapu, 2000. május (13. évfolyam, 5. szám)

A párbajról Megvallom, nem gondoltam, hogy ekkora csinnadratta lesz belőle. Féltem, nehogy valami szélsőséges esemény megcsúfítsa. Mint fen­tebb írom, nekünk a Kárpát-medencében, ha a "nagy Európa részei le­szünk" meg kell tanulnunk együtt élni szomszédainkkal, vagy a hol­landokkal, vagy a spanyolokkal - ha ideköltöznek vagy ide jönnek dolgozni. Mint ahogy most is együtt kell éljünk békességben (és ez a normális) a kevés többféle nemzetiséggel, a romákkal és a zsidókkal is. Legalábbis azokkal a zsidókkal, akik nem tartják magyarnak magu­kat. Én vallásnak tartom. Viszont ez csak úgy megy, ha kölcsönösen tiszteljük egymást és egymás érzékenységét. Oda-vissza érvényes ez. Természetes nálam, hogy megvetem az antiszemitizmust és a zsidóül­dözést (talán kicsit túl sokat hallunk róla, meg kell adni, hogy nagyon jó PR-munka). De el kell ítélni a magyarüldözést is és lenézésünket is. Nekünk is volt akkora szenvedésünk, mint a zsidóknak. Szinte minden közép-európai népnek volt. Ezért el is várjuk, hogy tiszteljék a mi szenvedéseinket is. Fájt nekem a Múlt és jövő című zsidó kulturális folyóirat főszerkesztőjének viselkedése velünk és a magyarokkal szemben... A becsület megvédésére találták ki a párbajt. Ma már anak­ronisztikus, mint a petróleumlámpa. Figyelemfelkeltésre szántuk a párbajkihívást. Tanulságos volt a média reagálása. Tudtuk előre, hogy Kőbányai gyáva, pitiáner és nem áll ki, mert kiröhögi az egészet. A nemzeti be­csületszónak ma már más értelme van. De mi ott voltunk a párbaj szín­helyén. Az összes tévéadó is ott volt. Az írott sajtóból csak a bulvár je­lent meg. Megtudtam, hogy MTI nem merte kiadni, "nehogy zsidóül­dözésnek tessék". Az RTL, a TV2 csak, mint bulvár eseményt tálalta. Ott legalább Kőbányai úr elismerte, hogy nem látta filmünket, amiről előadást tartott, hisz Rózsa-Flores Eduardóra (a filmsorozat egyik főszereplője) azt mondta, hogy nem ismeri, nem is tudja, ki az. A pár­bajra való kihívás okát (pedig mindenkinek elmondtuk) nem publikál­ták a kereskedelmi adók. Kint volt az MTV és a Duna Tv is. A köz­­szolgálatiak. Ők le sem adták, pedig elmondták, hogy a magyarság be­csületéért történt a párbajkihívás. Féltek leadni. Féltek a témához nyúl­ni. A gyávák tabuja. Pedig ezekről a problémákról is (mint Trianonról) beszélnünk kell és kellene, hogy egyes belebetegedettek, kigyógyulja­nak belőle. Hát, szóval így pukkant el bulvár színes szappanbuborék­ként egy fájó nemzetérzés megaláztatása... lehet, hogy nincs igazunk. Az MVSZ-ről Az ország és a világ magyarsága még ma is az MVSZ körüli bot­rányról beszél. Mi is történt? Demokratikus módon megválasztották Patrubány Miklóst elnöknek. Aztán ezen meghökkenve, az elnökség fele úgy döntött, hogy bojkottálja az együttműködést Patrubánnyal. Mert nem az jött be nekik, akire számítottak. Oh, ez a demokrácia! Egész ifjú és férfikorom ráment arra, hogy a demokráciáról álmodoz­zam, és csak arra vágyjak. Gondoltam, hogy a rendszerváltás után majd az lesz... Aztán... Az érdekek ütközése és a hatalmi szóval győzött érv - az nem demokrácia. Na hagyjuk! Felelevenítem, hogy a friss demokráciánkban Csoóri Sándor, hogy került az elnöki székbe. Egyszer már valahol megírtam, hogy akkor a jelölő bizottság tagja voltam. Zajlott a szavazatgyűjtés. Fónay és Szekeres úrral voltunk hárman a "jelölő bizottság". Gyűjtöttük a régiók javaslatait, hogy ki legyen az elnök. Csoóri is köztük volt. De nem olyan elöl... S ekkor odajött hozzánk az Államtitkár, hogy Antall miniszterelnök úr üzeni, ha nem Csoóri lesz az elnök, akkor a Világszövetség nem kap pénzt. Tudomásul vettük, és tudtuk, hogy kell a pénz a Világszövetségnek. Nyeltem egyet a demokrácia nevében, amiről ugye azt hittem, hogy a rendszerváltással együtt megérkezett, és gondoltam rajtam kívül má­sok is nagyon várták... Most tessék elképzelni vívódásainkat, demok­rácia ide-oda, de a Világszövetség működéséhez kell a pénz. De hogy csináljuk, hogy Csoóri biztosan befusson?! Azt hiszem, hogy Fónay Jenő találta ki. Közfelkiáltást szervezzünk. A nagyhangúak tövében nyíltan senki sem fog ellenkezni. Meg hát szegény Csoóri kimaradt a rendszerváltó hatalomból... Próbáljuk meg. No egy-két hangadó tech­nikai megszervezése, s ment mint a karikacsapás, mindenki közfelki­áltott, így lett Csoóri a Magyarok Világszövetségének elnöke. Miután a Kapu független orgánum, így az egynézetű világszövetséggel nem lett meghitt a kapcsolatunk, pedig közös céljaink vannak. Mi szívesen együttműködtünk volna velük, sokszor fel is ajánlottuk, de ők szóba sem álltak velünk! Nem baj. Most is mi volt? A hatalom Boross Péter mellett tette le nyíltan a voksát, hangsúlyozom, nagyon keményen és nyíltan. (Már hozzá­szoktam a demokrácia e sajátos értelmezéséhez is.) Nem futott be Boross úr, a kormány favoritja. Más demokráciákban ezt tudomásul veszik. De nálunk nem. S elkezdődött a szokásos széthúzás, marako­dás. Az egységesülés helyett. A kivált elnökségi tagok meg sem pró­báltak együttműködni a megválasztott elnökkel, és sok jel mutat ar­ra, hogy ezt már a végeredmény kihirdetése előtt, 26-án eltervezték. Sajnos elég sok röhögő cikket olvastam erről szomszédos országok lapjaiban. Hogy megint nem egyezünk, saját magunkkal sem. Magam részéről annyit, mi ezentúl is függetlenek maradunk. Hogy ki lesz az MVSZ új vezetője - nekünk mindegy. Vagy tudunk együtt­dolgozni vagy nem. Mi mindenkit magyarnak tartunk, aki magyar. Úgy látszik, hogy talán ez a legnehezebb. Vékonyan és későn Miért ily későn és miért ily "vékonyan" jelentünk meg? Mert füg­getlen orgánumként nincs pénzünk. Majdnem porba hulltunk. Adós­ságaink lettek és vannak. Miközben nekünk is tartoztak. Mert manap­ság hazánkban mindenki tartozik mindenkinek. És nem mindenkihez. Elmúlt tizenkét évünk legelképesztőbb helyzetébe kerültünk. Azért ennek voltak karikaturisztikus jelenetei is. Például az ORTT-től pályá­zaton nyertünk egymillió forintos támogatást egy filmünkhöz. Tizen­hét papírt kellett beszereznünk, hogy nincsenek adósságaink. Tizenhat papír ezt igazolta. De sajnos az APEH-nek tartozunk, nincs nullás pa­pír. Tehát nem vehetjük fel a pályázaton nyert egymillió forintos vissza nem térítendő támogatást. Jogszerű. De azt is elmondtam az ORTT-nek, hogy az MTV és a Duna Tv is tartozik nekünk. Ezért nem tudjuk az APEH-et kifizetni. Az ORTT két cége - hogy így mondjam - megakadályozta, hogy az ORTT-től felvehessük az egymilliós támo­gatást. Úgy hogy az elúszott, még integetni sem tudtunk neki. No, nem sírok többet... Csak érzékeltettem. A Könyvhét sem sült el úgy, mint máskor. Több új könyvvel je­lentkeztünk (kettőt késve tudtunk kiváltani). Más könyvkiadó sem volt boldog. A kultúrafogyasztás megválasztása és az olvasóréteg pénztelensége érezteti hatását. De azért jelen voltunk. Sajnos manap­ság már az is számít. Elnézést kérek azoktól, akik becsapottnak érzik magukat, mert meghirdettük, hogy az új-régi Magyar Nemzet napilapot olvasni lehet majd aznap a Kárpát-medence határon kívüli városaiban és települé­sein, meg Nyugaton is. Sok pénzünkbe és időnkbe került a rendszer kidolgozása és kipróbálása. Az indulás előtt egy héttel a Magyar Nem­zet kiadója indok nélkül visszalépett akciónk támogatásától. Úgy lát­szik nem akarja a kormány, hogy a Magyar Nemzetet olvassák a Kár­pát-medencében és Nyugat-Európában. No comment, ahogy mondja a művelt angol. Azért mi nem adtuk fel. Hogy a külhoni, kárpát-meden­cei értelmiség otthon maradjon, szakkönyvekkel, szakfolyóiratokkal látjuk el, első lépésben Erdélyt. Szépen fogynak ezek a speciális újsá­gok, hogy az ottani orvosok, mérnökök, vegyészek előfizethessenek és olvashassák a legújabb gyakorlati és tudományos eredményeket. Azért írok jóról is. A közeljövőben vetíti a Magyarok a balkáni há­borúban I-IV. részes filmsorozatunkat az MTV, illetve a Duna Tele­vízió. Filmünk szép karriert futott be, nyugati fesztiválokon vetítették angol nyelvű, rövidített változatát. Tehát hall és tud rólunk Európa. 2

Next