Kapu, 2000. augusztus (13. évfolyam, 8. szám)

IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Szabó Péter István olvasószerkesztő Bárány Róbert korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula jelentés: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar balkán: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter könyvszerkesztő: Erki Edit szerkesztőségi titkár: Göcze Krisztián kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe 1082 Budapest, Nap u. 13. tel: 30 30 710,30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 terjeszti a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/~mkapu Kedves Olvasó bizony, most nyáron hatvanadszor értem meg az aratást, de ily hosszan tar­tó hőségre nem emlékszem. A kutyák a kemencében hűsöltek. Az ember nem szívesen mozdul ki a hűsítőnek tűnő falak közül. Egy helyre mégis elmentem, a szlovéniai Lendvára. Nem ifjú gyakornokot delegáltam, hogy írjon az ese­ményről húsz-harminc sort. Magam fogadtam el a kétnyelvű invitálást, és a hő­gutás országúton elindultunk Szlovéniába, illetve Lendvára, ahol a magyar ál­lamalapítás ezredik évfordulójának tiszteletére leleplezték, felavatták, felszen­telték Szent Istvánunk életnagyságú bronzszobrát, amit egy helyi magyar mű­vész készített el. A tikkasztó égbolt alatt ünneplőruhás tömeg vette körbe a templom melletti ligetet, ahol fehér lepelben takarózott a bronz­ látvány. Ma­gyar miniszter, szlovén állami funkcionárius, képviselők, megbízottak, püspö­kök, szlovén-magyar vegyes társaság, és hát a nép, a he­lyi lakosság. Az utcákat fellobogózták. Szlovén, magyar nemzeti zászlók mellett lengett a lendvai is. Remélem érzik, hogy miért volt különleges ez a nap! Trianoni ha­tárainkon kívül Szent István-szobrot avattak. Király Fe­renc lendvai művész alkotása több mint együttélési jel­kép! Népérzelmek tiszteletben tartásának rekvizituma. Az avatás után nem tört ki lázadás, nem csatolták vissza Magyarországhoz Lendvát, nem volt köpdösődés, szi­tok, átok. Békés, tiszteletteljes ünnepi nyugalom volt. Utálom az "európai" szót, mert sűrűn és mindenre használjuk ezt a földrész­jelzőt. De itt kézzel-szemmel fogható ér­telme volt. Tudunk békésen együtt élni, közösen gondolkodni minden fájdalom és hátsó szándék nélkül. Ez a szoboravatás a jövőnk remény­ jelképe. Hátha így le­szünk a szomszédainkkal évek, évtize­dek múltán, magyarként és európaiként a körülöttünk élő más nyelvet beszélő embertársainkkal együtt.­ ­ Kapu 2000/8.

Next