Kapu, 2001. március (14. évfolyam, 3. szám)
GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Tavaszi fesztivál
gondolkodó SIPOSHEGYI PÉTER Tavaszi Fesztivál „Hej, cigány, hej, cigány, húzd, ne sajnáld” Megvallom, bizonyos lokális előnyben vagyok azokkal szemben, akik naponta ejtik ki vallásos révülettel a kisértesaljai falu, Zámoly nevét. Miután hat kilométerre Zámolytól rendelkezem lakóingatlannal, gyakran megfordultam a községben. Szerettem lakóit, éttermét, hangulatát. Most egy kicsit úgy vagyok vele, mint amikor néhány éve arról a Heves megyei településről olvastam cigány ügyekben, amelynek cigányklubja kétszer is vendégül látott, s mondhatom, náluk barátságosabb emberekkel nem találkoztam életemben. Azt képzelem, ismerem a zámolyiakat. Ami most van, az nem Zámolyról indult. Hazám, a Magyar Köztársaság oda jutott, hogy főhír, ha kettő (négy, öt) Lakatost átvesznek a franciák. Szép. Felemelő. Amit nem értek, hogy ez miért akkora esemény. Félek tőle, hogy született butaságom akadályoz meg a nagy dolgok felismerésében, de még jobban félek attól, hogy egy színházi előadást látok, amelynek szereplői nem tudják, mi a szerep, aki pedig a darabot írja, az képtelen egyenesen fogalmazni. Imádom, amikor Fodor Gábor nemzeti szégyenről beszél. Én arra a nemzeti szégyenre emlékszem, amikor József Attila, Bartók Béla, Molnár Ferenc és Bolyai János hazájában (ez utóbbi nem földrajzilag értendő) egy álomszószék, lusta, nyurga ifjú tett úgy, mintha kultuszminiszter lenne, miközben a magyar kultúra munkásai életük, s talán századunk legrosszabb periódusát élték. Én ezt tartottam szégyennek, és naponta mondok el három Halleluját azért, hogy ez a gyalázat nem tartott sokáig. Mindettől persze Fodornak mint civilnek lehetne igaza is, de szerintem nincs. Egy ország rangját sok minden együttesen adja. Ebben a sok mindenben fontos rész a polgári jogok állása, az egyenlőség megléte. Ha így tekintjük, akkor hazánk büszke lehet önmagára. Ki látott utoljára pogromot? Ki vert meg bárkit származásáért politikai okokból? Franciaországban németnek (dánnak, spanyolnak, portugálnak) lenni nagyobb szégyen, mint itt nálunk cigánynak. Akkor nem beszéltünk még arabokról s ázsiaiakról. Hollandiában gyakoriak az inzultusok Európa egyébként legnagyobb zsidó közössége ellen. (Európa alatt most a tőlünk nyugatra fekvő Európát értem.) Tisztában van Gabika az amerikai beutazási törvényekkel? Vagy rá nem vonatkoztak korai utazásai során? A szabadság hazájába olyan beléptetési rendszer van, amihez képest a mi országunké szállodai welcome-drink. Ki tiltakozott már ellene néhány külföldi újságírón kívül? Ha meg tiltakoznak, gyorsan jön a válasz, az az Államok érdeke. Azok, akik most szégyent kiabálnak, elfelejtenek néhány dolgot. Magyarországon a törvény előtt elvben mindenki egyenlő. Ceterum censeo Princz Gábort meg kell büntetni, de nem róla van szó. Ez az egyenlőség elvben mindenkire vonatkozik, kivéve azokat, akiket pozitívan diszkriminálnak. Ilyenek a hivatásos, megélhetési üldözöttek. Aztán a meggazdagodottak, akik vásárlóképes erőt jelentenek az elszegényedett állami alkalmazottak számára. Mindezek tetején ott vannak a politikusok, akik helyesen és eredményesen védik egymást az esetleges igazságszolgáltatás- Csatlós Levente munkája