Kapu, 2001. április (14. évfolyam, 4. szám)
GONDOLKODÓ - Kiszelly Zoltán: Egy botránykönyv önálló életre kel
gondolkodó Egy botránykönyv önálló életre kel Finkelstein. A holokauszt-ipar Sartre szerint az antiszemita arra ítéltetett, hogy örökké együtt éljen gyűlölete tárgyával. Norman G. Finkelstein közeljövőben magyar nyelven is elérhető könyve arról kívánja meggyőzni az olvasót, hogy ez a tétel fordítva is igaz. A könyv címe "A holokauszt-ipar", kizárólag a nem kevéssé provokatív alcímmel együtt kerek egész: "Avagy hogyan zsákmányolják ki a zsidók szenvedéseit". Lehet, hogy akik még nem tudták idegen nyelven olvasni, nem csupán a címek alapján várják érdeklődéssel a kötetet. A fordítás már készen van. Nem akarom a mozi-előzetesek és magazinreklámok hibáját elkövetni, így nem fogom a legérdekesebb részeket szemelvényezni. Akkor az olvasó, aki megveszi a könyvet, csalódott lenne, hisz a beharangozáshoz képest alig kapna többletet. Aki szaftos idézeteket, leleplező kinyilatkoztatásokat, vagy a jól értesültek füleseit várja, jobban teszi, ha megvárja a könyv magyar nyelvű változatát. Amire e kedvcsináló a rendelkezésre álló terjedelmi korláton belül vállalkozhat, az a gondolatébresztés, valamint a könyv rendkívül élénk külföldi fogadtatásának rövid ismertetése. Azért azokat sem szeretném elriasztani, akik a kötet tartalmából már most ízelítőt szeretnének kapni. Gondolatmenetem igyekszik követni a szerző érvelését, és fontosabb tételeit idézem is. A könyv nagyon kényes témát ragad meg, melyet sok tabu leng körül. Nehéz tárgyilagosan írni róla. Túl sok kísértésnek kell egyszerre ellenállni. Talán az objektivitás megőrzése a legnehezebb. A szerző jól tudja, hogy könyve már csak témájánál fogva is széles körű fogadtatásra számíthat. Az antiszemiták az általuk "világméretűnek" vélt ármánykodás újabb bizonyítékát várhatják. A cionisták számára a könyv újabb támadás, ami ellen csak a még nagyobb összefogás nyújt menedéket. A téma iránt érdeklődők pedig ortodoxnak és bevettnek a legkevésbé sem nevezhető új gondolatokat ismerhetnek meg. Ez a széles befogadói kör normális esetben garancia az objektivitás megőrzésére, hiszen ha a kényes patikamérleg az egyik vagy másik irányba billen ki, a könyv pamfletté, ideologizáló röpirattá válik. Egy ilyen érzelemtől átszőtt témánál persze nehéz megőrizni az egyenlő távolságot, az általános tudományosság követelményeinek való következetes megfelelést. Ez Finkelsteinnak csupán annyiban sikerült, hogy megalapozott előzetes ismeretekkel indult a téma feldolgozásának, és a szakirodalom alapos ismeretéről tett tanúbizonyságot. Idézési technikájával sincsen baj, a könyv valóságtartalma pont ebből táplálkozik. Ezért állhatja ki az esetleges bírósági eljárások és tudományos viták kereszttüzét. A következtetéseknél és ítéleteknél azonban érezhető, hogy azok merre húznak. Itt már nem olyan egyértelmű és egyenlő a távolságtartás. A téma annyiban kényes, hogy nagyon nehéz érzelmek nélkül közelíteni hozzá. Sok bevett klisét és előítéletet