Kapu, 2001. június-július (14. évfolyam, 6-7. szám)

EGYETEMES TALÁNYOK - Grandpierre Attila: Az ősi magyar világlátás és Csodaszarvas-jelképünk eredeti értelme

egyetemes talányok Grandpierre Attila Az ősi magyar világlátás és Csodaszarvas-jelképünk eredeti értelme Egy nemzet kialakulása, nemzeti lété­nek kezdete a létét alapvetően meghatá­rozó erők tevékenységének eredménye. Éppen ezért igazi természetünk megis­meréséhez elengedhetetlen ősgondol­kodásunk feltárása legalább és legelső­sorban a lényegi, a végső kérdésekben. Különösen így van ez egy ősnépnél, amelynek kialakulásakor nem elnyomó, korlátozó történelmi erők játszottak szerepet, hanem maguk a Természet erői, a Természet legkifejlettebb szelle­mi-közösségi erői. Egy ilyen ősnép gon­dolkodásának lényegi feltérképezése a Természet szellemiségébe ad bepillan­tást, és így a magyarság és az emberiség eredeti rendeltetésének feltárására ad lehetőséget. Ha pedig az ősnép mai helyzete évezredes hanyatlást mutat, és ha a történelmi hanyatlás végső oka az ősi szellemiség elvesztése, és ha az ős­nép ma gyakorlatilag végveszélyben van, akkor az ősnép eredeti gondolko­dásának feltárása kiemelkedően fontos feladat. De lehetséges-e feltérképezni egy ős­nép világképzeteit, ha ezer éve elren­delték ősi írásunk, könyveink beszol­gáltatását, elpusztítását? Lehetséges-e megtudni, mit tanított őstudásunk, ha ezer éve irtják ősvallásunk emlékeit? Egy nép kultúrájának kiirtása jóvátehe­tetlen, emberiség elleni bűn. Éppen ezért a bűn következményeinek időbeli elhatalmasodását kötelességünk erőnk­höz mérten mielőbb feltartóztatni. Még ha lehetetlennek is tűnik ezer év rontó erőivel szemben felmutatni az igazsá­got, mégis meg kell próbálni, hiszen nincs más lehetőségünk a fennmara­dásra, mint eredeti lényegünk, szelle­miségünk megismerése, megerősítése és társadalmi szintű érvényre juttatása. Ősi kultúránkat teljes egészében nem irthatták ki, mert nyelvünk, népmesé­ink, néphagyományaink, családi és tör­ténelmi emlékezetünk, a szájhagyo­mány ellen a modern könyvégetési technikák is tehetetlennek bizonyulnak. És még valami. Nem lehetséges tökéle­tes bűntény. A bűntény ugyanis nyomot hagy, és ez a sorsa a nyomeltüntetésnek is. Az eredeti tett helyébe állított éppúgy őrzi az összefüggések lényegét, ahogy egy eltemetett magaskultúra fénye is át­süt az évezredeken, és nyomát otthagy­ja az utódjául jelentkező maradvány­kultúrákon. És hogy ez mennyire így van, azt a következőkben szemléltetem. A magyar nyelv az első világlétezőről Vegyük először nyelvünk bizonyíté­kait! Mit mond nyelvünk a legelső vi­láglétezőről? Az első létező minden ké­sőbbi létező oka, tehát maga a végső, pontosabban: első ok. Van-e erre a min­den más létezőtől független létezőre a magyar nyelvnek kifejezése? Ami nem más által létezik, az eleve létezik. Az el­ső létező tehát eleve létezik. Első, eleve, lét - a magyar nyelv logikája az "el", "él" szót őt emeli ki az első elv összefüggé­sében. Az első létező tehát - engedve a nyelvi logikának - az első élő, az eleve élő. És ha figyelembe vesszük, hogy az első élőnek egyben első és egyetemes oknak is kell lennie, akkor egyetemes magyarázatul is kell szolgáljon - vagyis eljutunk az első elv fogalmához. És eb­ben ismét visszajutunk a magyar nyelv logikájához, mert az "elv" szó tökélete­sen beleillik az első-eleve-élő-lét foga­lomsorba, alaki és tartalmi szempont­ból egyaránt! Az első, eleve élő tehát­­ az első elv! Az élő, az élet elve! A ma­gyar nyelv logikája szerint, a magyar nyelvet teremtő közösség szellemisége, világérzékelése szerint tehát az első vi­láglétező­­ az élet volt, elvi szinten, elvi létsíkon. A megvalósult világ későbbi természetű, az élet elve kibomlásának, megtestesülésének tekinthető! Ez a vá­lasz a Világegyetemet élő természetű­nek jelöli meg, és egyik következménye az, hogy akkor értjük meg a világot iga­zán, ha felfogjuk, hogyan kapcsolódik a kozmikus életelvhez, mennyiben segíti elő az élet kibontakozását. Kultúránk ezeréves pusztítási kísér­letei során nem hagyták ki nyelvünk eredeti fényének tompítását sem. Igyekeztek úgy beállítani, hogy a nyelvi bizonyíték­­ nem igazi bizonyí­ték, hiszen a nyelv elemei, de még nyelvtana is változhat az idők folya­mán. Csakhogy itt nem egy nyelvtani elemről, nem egy szóról van szó - ha­nem egy egész összefüggő szó-soro­zatról. És ezért fel kell rá figyelnünk, hogy amíg egy-egy szóból nem feltét­lenül vonhatunk le helytálló követ­keztetéseket, addig egy összefüggő szó-sorozat, ha alaki és tartalmi je­gyei egybevágnak a sorozat elemei között fennálló logikai kapcsolattal, a legerősebb tárgyi bizonyítékok egyi­kének tekinthető. De menjünk tovább! Ha nem ismer­jük közvetlenül saját ős­gondolkodá­­sunkat, mit tudunk arról, ami a fenn­maradt világ­elképzelések közül a leg­régibb? Mai általánosan bevett isme­reteink szerint a kultúra ősnépe a kö­zép-ázsiai sumír, i.e. 4000 körül már írással rendelkezett. Francois Le­­normant 1877-ben megjelent könyve (nemrég újra kiadták), a Káldeus Má­gia, a ninivei királyi palota könyvtára egyik nagytáblájának fordításán alap­szik. De mi közük a káldeusoknak a sumírokhoz? Nemrég tisztázta a kér­dést Gyárfás Ágnes (2001). Eszerint Oppert 1879-ben adta a dél-mezopotá­miai turanoid (a magyar népcsalád­hoz tartozó) magas kultúrájú népnek a sumír nevet. Azelőtt ugyanis az in­doeurópai anyanyelvű tudósok egyér­telműen turáni eredetűnek tartották mind a káldeus, mind a baktriai (újab­ban: elámi) kultúrát. Oppert a sumír nevet a tibeti mitológiából szedte elő, vagyis mesterségesen oda nem illő ne­vet ragasztott a magyar népcsaládhoz tartozás jelentésével már feltöltődött, ragozó nyelvet beszélő káldeus népre. A névváltás egyetlen indokául a tria­noni diktátum tudományos előkészíté­se szolgálhatott.

Next