Kapu, 2001. október (14. évfolyam, 10. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán Thieme Milán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula jelentés: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar tőlünk délre: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888x e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/~mkapu ősz van, hullanak a bombák Afganisztánban. De hullanak az emberek a lépfenétől Amerikában. Messze van egymástól a két világ, de a Föld gömbölyű, egyre "kisebb", akár kelet felé megyünk, akár nyugat irányába, mi magyarok mindenféleképpen közöttük vagyunk. Nem csak a kereskedelem, a pénzpiac, az ipar global­izálódott, hanem az ellenségeskedés, a háború is. Két kultúra, két világlátás konfrontációja körvonalazódik, egyre erőteljesebben. Mi lesz ennek a vége? Hol áll meg az eszkaláció? Nincsenek már független államok, hanem egymással szemben álló országcsoportok, tömbök, egymással szembenálló világnézetek. Globalizálódva, mint annyi minden. A magyar sajtó is diszkréten, szemlesütve tudósított arról, hogy a balkáni háború idején a szom­szédunkban, Koszovó és Bosznia hegyei közt iszlám harcosok segítik hittársaikat. A mudzsahedinek elérték New Yorkot is. Szétrombolásunkra törekszenek, mert ők másképpen látják a vilá­got. Elgondolkozhat az ember a demokrácia korlátairól. A gondola­tok szabad áramlásáról, a világnézetkülönbségek egymás mellett való virágzásáról, amit a béke és a demokratikus szabadság rózsaszín köde fátylaz - virágozzék sok száz virág­t mondó Mao. Aztán el lehet gondolkozni azon is, hogy a világnézeti különb­ségeknek hol vannak a tűréspontjai és a forráspontjai, a végső békés határ. Az erdélyi magyarok (mi azt mondjuk, hogy hála!) nem rob­bantottak, lőttek, mint a baszkok, a koszovói albánok, vagy a kato­likus írek. Gyávák lennénk? Vagy beláttuk, hogy mit sem változtat­na a háborúskodás helyzetünkön... hisz a baszkok sem lettek önál­lóak, vagy a korzikaiak, vagy a kurdok... Nagyon sokan tudjuk, hogy a globalizációnak mily embertelen hátrányai vannak... de azt is tudjuk, hogy egy önálló független Magyarország nem tudna létezni a mai világban. Pláne ha ilyen kicsi. Milyen kulturált, jól nevelt dolog lelkiismeretesen és demokratikusan a szabadság élvezetével elgondolkozni. Hacsak nem érezzük mindezt korlátnak. Tehát hol a tűrőképesség határa? Mitől következik be a robbanás? Mi az a katalizátor? Mi kell ahhoz, hogy valaki szembe merjen szállni a még nagyobbal, és mi kell ahhoz, hogy valaki a hitéért, vélt igazáért még életében meg merjen halni? Vajon mire gondoltak a magyar forradalmárok 1956-ban? Vagy már akkor tudták, hogy van különbség a hit és a fanatizmus között? És hogy az erőszak nem mindig szül szabadságot? A PÁRTOK POLITIZÁLNAK, A KAPU AZ IGAZAT ÍRJA.

Next