Kapu, 2001. október (14. évfolyam, 10. szám)
GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Hull a fertőzött levél, fújja fáradt őszi szél
gondolkodó SIPOSHEGYI PÉTER Hull a fertőzött levél, fújja fáradt őszi szél Egy nagyon jó hírrel kezdeném. Megjelent Csocsesz kazettája és CD-je. A Dáridó című popműsor alapsztárja végre hanghordozón is eljuttatta csodálatos muzsikáját hozzánk, a polgárokhoz. Ez egészen jó hír. Amíg van Csocseszünk, addig nincs nagy baj. Csak egy nap a világ, csak egyetlenegy Csocs az életünk, ki tudja mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk. Ő pedig elénekli nekünk, hogy kincses Kolozsváron. Ott, hol magyar végre az egyetem. A békeharc időszerű kérdései Az Észak-Amerikai Egyesült Államok nagy elnöke kitalálta azt, amit már gyerekkorunkban is ismertünk. A békeharcot. Ha valaki nem tudná, Amerika a békéért harcol. Kiváló, hogy immáron valódi katonai eszközökkel. Élvezetes program látni, hogy a színész, aki nyáron még a filmemben játszott, immár szinkrontolmácsként dolgozik a Televízióban, s hatalmas infótömeg szakad nyakunkba nap, mint nap. Nézzük csak, hol is tart a békeharc? Dablja elnök rendszerint mond valami félelmetest. Már a megjelenése is. Szerencse, hogy éppen most ő az elnök, a Clintonnak ez nem menne ilyen jól. Clinton olyan volt, mint egy polgár. Mosolygós, jópofa, néha ő szaxofonozott, néha rajta tették ugyanezt, időnként farmer, golfütő, láthatóan örült az életnek, mely élet mellesleg kormányzása alatt ugyancsak jobb lett odaát. Dubljn roppant katonás. Ahogy kilép a repülőgépből, szinte reng alatta a föld. Bal, jobb, bal, jobb. Gyerekkoromban volt egy ismerősöm, aki tisztiiskolára ment, és amikor néha hazaengedték, felvonult az utcán. Úgy is becéztük, megjött a Zsobrák marsall. Nem tudom, marsallom mekkora karriert vívott ki magának Cinci bácsi és a többi nagy hadvezér alatt, de egy biztos, az amerikai elnök éppúgy lépked a nehéz Ház gyepén, mint ő. Körülnéz, markánsolódik egy kicsit, majd nyilatkoztat valamit kifelé. Ha hihetek a sajtónak, olyat is mondott a békeharc vezére, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és annak nincs más útja, mint a pusztulás. Két eset van, mint minden rossz aktusban. Vagy a magát jobboldalinak képzelő lap hazugságot adott az elsők szájába, s akkor túllépett egy határon. Vagy tényleg mondott ilyet Dablja, a béke nagy védelmezője. Ha igen, akkor figyeljünk rá, eléggé félelmetes és kódolatlan az üzenet. Először is a proletárdiktatúra történetének felületes tanulmányozásakor már találkoztunk ezzel a kitétellel. Állítólag Rákosi mondta ezt, Kádár meg azt, hogy csak az van ellenünk, aki tényleg ellenünk van. A kettő között egy világ a különbség. Az egyik eset azt jelenti, hogy aki tesz valamit egy rend/szer/ ellen, azt a rend/szer/ megbünteti. A másik viszont arról szól, hogy nincs semleges magatartás, aki nem papíroz, az ellenség. Kicsiben volt szerencsénk látni ennek hatását a társadalomra. Épp a minap fiamnak megmutattam a recski tábor helyén megépített emlékhelyet. Aki nem várt velük, az ellenük volt, sőt. Aki velük volt, az is ellenük volt. Az Arany leírta mondat vált igazzá: mindenki gyanús, aki él. Dablja főbékész kijelentése azt jelenti, hogy a világban illegitim lett a semlegesség. Amerikával kell egyetérteni, és együtt haladni a békeharc útján. Azt hiszem, ilyet még a békeharc megalapítója J. V. Dzsugasvili postafosztó papnövendék, minden idők és népek legnagyobb hadvezére sem mondott. Neki aki semleges volt, az semleges volt. Nem emlékszem, hogy bármit tett volna Svájc, Svédország, vagy akár Spanyolország ellen a háború alatt. Persze a GPU nyilván tette a dolgát, de a szófián nagyembert jobban érdekelte, mit tesz egykori szövetségese, az osztrák tájképfestő, Leonyid Iljics kitalálta a harmadik világot, mely sem ide, sem oda nem tartozott, bár nyilvánvalóan tartozott valahová. Dablju nem éri be ennyivel, ez a tiszta beszéd, aki nincs vele, az ellene van, s onnan csak a pokol bugyra felé vezet út. Érdekel, milyen lehet az amerikai pokol. Bizonyára baromi jó nők vannak benne, meg nagy meleg, s talán a Schwarzenegger őrzi a kapuját. Semlegesség nincs, vagy ide, vagy oda. Márpedig semlegesség van. Van bizony. A világ zöme ugyanis csak azért érzi magát célpontnak, mert a CNN hírtelevízió ezt mondja neki, és amit a televízió mond, az úgy is van. Egy nagy magyar köztérfiú politikai karrierje úgy kezdődött, hogy amikor barátait verték, ő is odament ordítozni, hogy kapjon egy pofont. Felfigyeltek rá, kapott egyet, innentől magasra szállt, egészen a legszentebb szféráig. Valahogy így vagyunk mi is. Nem vagyunk célpont, de annyit mondjak, hogy célpont vagyunk, hogy szinte vágyunk rá. Ide is tessék, Laden bácsi kérem, mi is itt vagyunk. Drága Laden bácsi, csúnya gonosz Laden bácsi, mi itt magyarok vagyunk, szkíták, meg sumérek, az őshaza valamerre arra van, amerre a magáé, de mi most nagyon szeretnénk az ellensége lenni, írjon fel minket is a listájára, eggyel több vagy kevesebb, magának már mindegy, tessék ide is küldeni valamit. Cigány trippper is jó lesz, csak afgán dobozban jöjjön, legyen már végre nekünk is rendes becsületes ellenségképünk, mert különben megint kimaradunk minden jóból. Erre Laden bácsi elmond egy imát a barlangjában, és továbbra sem küld nekünk semmit. Valószínűleg nem érti, hogy ha mi nem vagyunk sem amerikaiak, sem izraeliek, akkor mit akarunk tőle, amit pedig megjelentetünk sajtóilag ennek ellenbizonyítására, hogy mi bizony jó amerikaiak és jó izraeliek vagyunk, azt ő nem tudja elolvasni. Kár. Volt Amerikában egy ember. Még mindig van, de akkor fiatal volt, és roppant népszerű. Ahogy újmagyarul mondják, sztár. Sztár volt, pedig egyetlen Híradóban sem olvasott híreket gépről, egyetlen szórakoztató műsorban sem mesélt viccet, amit még atyai barátaitól hallott a színházi klubban. Mégis sztár volt, pedig nem is volt fehér ember és baromi nagyképű volt, ennek ellenére. Ezt az embert behívták a rendkívül igazságos vietnami háborúba. Az ember tudott olvasni, elolvasta a behívóját, majd ígyen szólott: Nekem semmi bajom a vietnamiakkal és nem ment. Ráadásul felvette a mohamedán vallást, és egy ezzel járó arab nevet. Elítélték, óvadék fejében maradt szabad, eltiltották a sportolástól, nyolc évbe telt, míg visszakapaszkodott a csúcsra. A fekete békeharcos neve legenda, a mondat úgyszintén. Negyedszázaddal később ez az ember gyújtotta meg hazája olimpiáján a Ián-t