Kapu, 2002. február (15. évfolyam, 2. szám)
IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar tőlünk délre: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadvány menedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888x e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/~mkapu Kedves Olvasó levetette hókabátját a tél, de a rügyek még kéretik magukat, félnek a hidegtől. Debrecentől Budapestig a dübörgő vonaton írom e sorokat, terepszemlén voltam. Egy dokumentumfilmet készítek elő a cívis városban. A megszépült település kis kávéházában reggeliztem, megvettem a napilapokat. A kávé, és az első pipa gyönyörével böngésztem az oldalakat, és ekkor vége lett mindennek, amit ő szép reggel okozhatott. Mintha éles balta forgácsolta volna a mondatokat, bennük a kampány gőgös durvasága feszült. Mintha háború, vagy halál előtti izgalom lenne, úgy tolultak a kifejezések, fegyelmezett sorokban. Minden valamire való újság arról ír, hogy eldurvult a kampány. Kígyót, békát melengetnek a szavak - és az olvasó nem érti. Süt a Nap, gőzölög a kávé, bodrozódik a dohányfüst, és ha civil újságolvasó lennék, bizony megijednék. A mai sajtónak esemény kell, és szenzáció. Ha kis békáról is van szó, ökörré fújja, s már nem csak a bulvár! A szavazónak persze választania kell, melyik a kevésbé rossz párt. Dúlni kezdenek az újságok, de mindegyik a maga pártja jól védett bunkeréből. Mint újságíró tudom, hogy a dolgok természetéből adódóan sem szelíd lelkületűek a megnyilatkozások, de mégsem olyan horderejűek és frenetikusak, mint ahogy azt az újságok beállítják és éreztetik. A pártok különbözőségét hangsúlyozni kell, különben hogy tud választani a polgár? De ennyire?... Midőn a rendszerváltozás történt, boldogan hittem abban, hogy a sajtó megújul és az objektív tudósítások hitelessé teszik az országot olvasói és hallgatói előtt. Nem így történt. Függetlenséget nem észlelek, mindegyik onnan fúj, ahonnan kapja a pénzt, információt és a szellemi támogatást. Elsődleges dolga mostanában, hogy az ellenfelet gyalázza, levetkőztesse, kis hibának tűnő cselekedetét bűnné nagyítsa. Mi újságcsinálók tudjuk, hogy egy harsány durva kifejezés, vagy történet jobban felkelti az olvasó figyelmét, mint egy kimért hangnemű, korrekt fogalmazású tudósítás. Az egyik lap lő, a másik viszszalő, mert így izgalmasabb az olvasmány. Az eszkaláció kialakul, még hatásosabb bombasztikumok rázzák meg az olvasót, és a megriadt áldozat el is hiszi a nyomdafesték árnyalatait. Azt hiszem, a lavórban a sajtó viharoztatja a vizet. Hatalmas poszterek hirdetik hogy vedd meg az árut - vedd meg a pártot! Már ez is kereskedelem - politikai pláza. Milyen megátalkodott, konzervatív pasas vagyok - méláztam az üres kávésbögre fölött - én meg magyarázom a szerzőknek, hogy övön aluli durvaság, személyre szabott pejoratív jelzőket ne használjanak, mert kihúzom. Maradjunk az ellenfelekkel is beszélgető partnerek. Látom, hogy ezt a fiatalok nehezen értik, hisz olvassák a többi újságot... Lassan már nincs különbség a bulvárlap és az eddig komolynak, mértékadónak tűnő újság között. Az úriemberek kivetkőznek magukból. A parlament ódon komolyságot és hitelességet sugárzó falai és bútorai közt az országirányító honatyák a kampányban ripacs szerepet vállalnak, hogy jobban eladhassák magukat a leselkedő, vérszagra gyűlt újságíróknak, riportereknek. Ha újraválasztják őket, hogy lesznek hitelesek? Ritkán adódik olyan tehetséges színész, aki bohózatban és tragédiában egyformán, és jól szerepel. Persze az is lehet, hogy túlhaladott a gondolkodásom. A mai korban ez dukál, ez a dolgok rendje. Rémüldözünk és szórakozunk. A gondolkodás helyett könnyed sziporkázó izgalom dukál, a dráma helyett keserves bohózat, így nem tűnik olyan nehéznek az élet. A választás napja meg itt van a nyakunkon, könnyedén teszünk tétre befutóra, és izgulunk, hogy kiválasztott lovunk hányadiknak ér a célba. Végül is, ha ez jól működik, és közhelyesen fogalmazva jól halad az ország szekere, nem baj. Csak érjünk már be mi is a célba! Messze van még a pártok által ígért Kánaán? E havi számunkból anyagtorlódás miatt a Magyar múlt és az Adidas rovatok kimaradtak. (a főszerk.) A pártok sporttzoLinanc. «31 1KAJR1LJ az írjjon