Kapu, 2002. augusztus (15. évfolyam, 8. szám)
IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar áprilisi ifjak: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 x FIGYELEM!! Megváltozott! e-mail: kapu@chello.hu internet: members.chello.hu/kapu már az ősz fátyla hullt a pesterzsébeti piacra. A bolond időjárás megérlelte a szeptemberi gyümölcsöket is. A nyáriak mellett, ott az őszi. Sajnos egyre kevesebb őstermelő kínálja háztáji vegyszer- és genetikus beavatkozástól mentes termékeit. Sok a spanyol, holland, görög, portugál áru. Kihalnak a kofák, és az alkudozások. Kétségtelen, hogy a globalitásnak vannak előnyei is. Friss haragoszöld uborkák púposodtak halmokban, ami hajdan már ilyenkor ritka volt. Persze kovászolva sem régi az íze. Nem volt uborkaszezon a nyári magyar sajtóban sem. A borzalmas árvízkatasztrófák mellett címlapokon sötét lett a múlt. Politikusaink ügynöki előélete és az ezt vizsgáló parlamenti bizottságok történetei foglalkoztatták a újságírókat. Az átlag embert talán nem. Akit meg érdekelt, azok nagy része nem tud különbséget tenni a III/II és a III/III között. Külföldi elhárítás és kémkedés (oda-vissza) mindig volt, van, és kell legyen. Viszont a diktatúrák belső spicljei súlyosan ártalmasak. Egyetértek, hogy legalább közszemlére kell tenni őket, főleg azokat, akikben hittünk, és sokat vártunk tőlük. A legsúlyosabb bűnük a szavahihetőségük - miért nem közölték ezt a rendszerváltáskor, megválasztásukkor a közvéleménnyel. Medgyessy Péter miniszterelnökünk is, miért nem jelezte múltját? Az elhallgatás, az hazugság. Clinton és más nyugati politikusok balhéinál is nem a deviáns tettük okozta a felháborodást, hanem az elhallgatás, a hazudozás. Volt olyan politikus, aki ilyenbe belebukott. Sajnos ez nálunk a Kárpát-medencében elképzelhetetlen. Egy politikus a szavahihetőségénél kezdődik... még ha nem is mond mindig igazat, teszem hozzá cinikusan. Olvasva ezeket a szörnyű immár történelmi históriákat, bizony-bizony fájdalmas arra gondolni... és ez az eddigi kormányoknak is érdekükben állt, hogy ne hozzák nyilvánosságra a neveket. Még ha tudtak is róla. De hány volt besúgó lehetett a második és a harmadik vonalban. A végrehajtók és a cselekvők - akik többet tudnak ártani és használni, mint egy miniszter vagy egy államtitkár. Az elmúlt 14-15 évben szerkesztőségünkben is három kakukkfióka találtatott. A rovatvezetőket és a főmunkatársakat nálunk is át kellett világíttatni. Ha most egy ilyen kis szellemi műhelyben ennyit találtak az átvilágító bírák, akkor mennyit találhatnak vagy találtak... nem jó erre gondolni sem. Akiről nálunk az elején kiderült, az önként távozott. Látom, néha-néha publikál, mint közíró. A másik kettőnek mélyen a szemébe néztem és diszkréten távozott. Fokozatosan kiszorultak a írásaik a KAPU-ból, nevük lekerült a impresszumról. Sajnáltam őket, mint embereket. Még nekem fájt a fejem, hogy vajon hol helyezkedik el egy ilyen ötven év körüli újságíró? Vajon ők sajnáltak-e minket, akiket besúgásaikkal tönkretettek a régi rendszerben. Nem baj ízhatnak, de vezető állásba hála nem kerülhetnek. Nekem is sokkoló volt, mikor egy két évtizedes barátomról is kiderült, hogy III/III-as volt. Aztán még egy hozzám közel állóról. Ezt még nyolc tíz évvel ezelőtt tudtam meg (utánanéztem az "álhírnek") és mikor bizonyságot szereztem, akkor döbbentem rá, hogy az engem kihallgatók miért tudták szó szerint idézni gyakran szavaimat. Emlékszem csak két-három barátom tudta, hogy Lengyelországba készülök, hogy írjak a Szolidaritás mozgalomról. Azonnal bevonták a szocialista útlevelemet is. Pedig diszkréten Lengyelországban megszervezték a találkozóimat. Nyugati útlevelem már akkor vagy öt éve nem volt, így ki sem mozdulhattam hazámból, csak hamis útlevéllel tudtam Romániába menni, hogy írjak a falurombolásról. Hogy csodálkoztam akkoriban azon, hogy Konrád, Csoóri, Csurka járták nyugatot és előadásaikon szidták az akkor létező szocializmust. Egyszerűen nem fért a fejembe - ahogy visszaemlékszem. Jó lenne, ha a megbélyegzett volt besúgók eltűnnének a Parlamentből (Lásd címlapunkat!), visszahúzódnának patkánylyukaikba, hogy megszűnjön a politikai békétlenség, a bizalmatlanság, a hazug viszálykodás, hogy csak az országépítéssel tudjunk foglalkozni, mert erre a szellemi romokban heverő megkínzott hazára ráfér. Én ezért is bízok (szinte vakon) a fiatalokban, a nemzetünkben hívők még tiszták, de vajon meddig?