Kapu, 2003. január (16. évfolyam, 1. szám)
IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar áprilisi ifjak: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 x FIGYELEM!! Megváltozott! e-mail: kapu@chello.hu internet: membe rs.chello.hu /kapu Kedves Olvasó, talán azért enyhült esős napokká január vége, hogy ne írhassák a csikorgó fagy szép és káros voltáról. Ablakom előtt az avarból kirobbantak a hunyor fehér fejecskéi. Nehezen kezdtük az új évet. Más cégek ilyenkor terveznek, előkészülnek a folyamatos munkára. Mi ilyet nem tudunk. Mi csak akkor tervezhetünk, ha pénzhez jutunk. Örömmel vettük, hogy a Duna TV és az MTV is megismételte tavaly leadott filmjeinket. Most három új dokumentumfilmen dolgozunk. Ezek is pénzfüggő vállalkozások. Honnan, kitől tudunk szerezni támogatást... csak úgy mehet a forgatás. Épp számolgattuk, szellemi és technikai kapacitásunk évi hét-nyolc egyórás dokumentumfilm elkészítésére lenne képes, de örülünk, ha kettőt-hármat csinálunk. Hogy bepillantást nyerjenek szegényes kulisszáink mögé, elárulom, hogy tavaly az MTV-től a háromszor ötvenperces burgenlandi magyarokról szóló filmsorozatunkért 900.000 Ft-ot kaptunk. A Duna TV is leadta, ott fizettek 600.000 Ft-ot. Bruttóban! Gondolom, tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen hosszadalmas alkotást Ausztriában forgatni és itthon tökörészve (igényesen) megcsinálni sokkal többe kerül. Sajnos, filmjeink nem „reklámhordozók”. Komoly, igényes, gondolkodtató alkotást nem szakíthat meg bárgyú hirdetés. Kommersz gyártására meg képtelenek vagyunk. Arra se vagyunk hajlandók, hogy két-három nap alatt összedobjunk egy mozicskát, mint ahogy ezt sokan megteszik. A mondanivalóból és színvonalból nem engedünk. Hiszek abban, hogy szükség van ilyen filmekre is. Van rá igény. Jól esett megtudni (bár nem szóltak nekünk), hogy a Terror Házában is vetítik állandóan egyik filmünket - a Hadisarcot. Pedig ez a mozink már tízéves. Felhívom olvasóink figyelmét, hogy a KAPU honlapján, külön rovatban szemlézhetik filmjeinket. Kellemesen csalódtam az interneti jelenlétünkben. Sokan látogatják honlapunkat, egyre előkelőbb helyet foglalunk el a toplistán... ezt se gondoltam. Bár szerencsétlen a honlapunk elérési címe, mert természetesen a KAPU szó beütésekor egy másik cég portálja jelenik meg, mert későn kaptunk észbe, és nem foglaltuk le magunknak ezt a szót. De azért emlékeztetőül ide írom, hogy megtalálnak minket a members.chello.hu/kapu Internet-címen. Tervezzük egyébként, hogy ott le fogunk adni olyan plusz anyagokat, amik már nem fértek be a lapba, mert hál Istennek kéziratunk bőséggel elég. Tizenöt éve már, hogy hónapról-hónapra kínlódva jelenik meg folyóiratunk. Rendszeres olvasóink tudják, hogy egyik kormánytól sem kaptunk támogatást, de ragaszkodtunk a valódi függetlenséghez. Lehet hogy ez egy naiv marhaság részemről, de hitem megkövült, és nem irigylem a gazdag kiadókat. Elvagyunk szegényesen, „átlőve oldalunk”, de Petőfivel szólva tényleg szabadok vagyunk. Most gondolkodunk, miként és hogyan ünnepeljük tizenöt éves létünket, élvezetes kínlódássorozatunkat. Szívesen vennénk javaslataikat, ötleteiket. Végül is az első független újság voltunk, még a recsegő-ropogó Kádár-éra utolsó két évében... s még vagyunk. Örömmel látom a körünkben sürgölődő fiatalokat, ez talán jelzi, hogy nem öregedtünk meg... évszámunk szerint kérkedhetnénk, hogy kamaszok vagyunk. Kissé szomorkodtunk a decemberi évzáró bulin, ahol nyílt tűzön főztünk, majd iszogattunk, mulatgattunk vagy hetvenen barátainkkal. Amíg vannak barátaink, addig remélek... De tavaly mégis több mint kétmilliót buktunk beperlőinkkel szemben, amit ki kellett szigorúan perkálni. Ebből az összegből elkészülhetett volna egy jó film, vagy egy izgalmas könyv. De hát Pető Ivánnak kellett adni, meg dr. Grespik László úr ügyvédként is követelőzik... Gondolják el, azért nem semmi, hogy az SZDSZ- és MIÉP- gondolkodás kifogásolja közösen egy könyvünket. Egy platformra került a két „világnézet”. Pető Iván és dr. Grespik László egy szőnyegen együtt velünk szemben. S ez nekünk milliókba került. Hogy mit ki nem talál a magyar politikatörténelem?