Kapu, 2003. április (16. évfolyam, 4. szám)

IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar áprilisi ifjak: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit Kéziratelőkészítő: Steiner Balázs kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapet, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fene 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők _________issn 0238 888________ FIGYELEM!! Megváltozott! •mail: kopu@dMllo.hu intomot: iMinbMdielloJiu/lqw verőfény veri meleg sugaraival a kertet. A kora tavaszi virágok fejecskéi engedelmesen tűrik a hűvös szelet. A hosszú, kegyetlen, fagyos tél kiokád­ta a lelkét - itt a tavasz. Sokan kilehelték lelküket Irakban is. A fegyelmező háború gyakorlatilag befejeződött. Hamarabb, mint gondoltuk. Ezért is ma­radt ki az utolsó pillanatban biztonságpolitikai rovatunk, mert a cikk téma­elemzése okafogyottá vált. A folyóirat szerkesztése aktuális témáknál bi­zony néha esetleges. Az viszont kétségtelen, hogy a szövetséges haderők (a mi oldalunkon persze!) ez idáig nem találtak sem vegyi, sem bakteriális tö­megpusztító fegyvereket. Ejnye-ejnye! Pedig ezért indították a háborút. Közben európaiak lettünk. Most már hivatalosan is. Miniszterelnökünk három elődje társaságában Athénben aláírta az erről szóló szerződést. Va­jon ez a dátum hogy fog szerepelni évszázadok múltán a magyar régió tör­ténelmében? Mint Mohácsé? Mint az Aranybulláé?.. És most hadd avassam be Önöket egy fogalmazó kulisszatitkába. Félbeszakítottam ezt az írást, mert magyar történelmünk kedvező, kimagasló eseményét akartam megem­líteni pozitív összehasonlító példaként... és semmi nem jutott eszembe. Ki­mentem a szerkesztőség zsibogójába, ahol munkatársaink (lapzárta idején sokan vannak benn) trécseltek. Feltettem a kérdést. Végül is műveltnek tű­nő bölcsészek, köztük egy svájci előfizetőnk, aki történész... Gondolkoz­tunk, elmélkedtünk, és visszafaroltunk Mátyás és Nagy Lajos királyunkig. Azóta csak rombolásról, tragédiákról tanúskodik a magyar történelem. Nem különös? Ilyen szerencsétlenek lennénk? Úgy látszik, igen. Úgy­hogy nem találtam összehasonlítható múltbeli eseményt, ami érzékelhetné az athéni aláírás jelentőségét. A legtöbb érdek- és kényszerházasság tartós. Csak ebben tudok remény­kedni. Hogy sok bajunk lesz az alkalmazkodással, az is biztos. Belátom, hogy nincs alternatívánk. De hátha megszokjuk egymást Európában. Lehet, hogy gyarmat leszünk, lehet hogy csak domínium, de minden jel arra mu­tat, hogy szolgálnunk kell. Az érte kapott honorárium biztos több lesz, mint eddig volt. Már az is valami. Hogy idővel nem választanak el határok min­ket a magyarjainktól - fenséges lesz. Csak ennek mi lesz az ára? Nem aka­rom ismét fitogtatni szerencsétlen történelmünket, de ha végiggondoljuk, velünk sosem jártak jól a szövetségeseink. A múlt században kétszer is a vesztesek oldalán szenvedtünk. Mint az elején írtam, Mátyás királyunk óta nem arattunk sok dicsőséget. Beléptünk a KGST-be. A Varsói Szerződésbe - kimúltak alattunk. Hogy az Európai Közösséggel mi lesz? - én a helyük­ben aggódnék... Mindenesetre bizakodnunk kell, hogy megőrizzük magyarságunkat az egyenlők között, és jó lenne ha nem hígulnánk fel egy másik kultúrában. Őrizzük meg magunkat, mint egy féltve őrzött családi ékszert, vagy mint azt a Bibliát, aminek hátsó lapjain olvasható a családi ősök születési és ha­lálozási dátuma, örökös emlékül az utókornak. Tizenöt évvel ezelőtti szlogenünk: A pártállamnak kaput, olvassa a KAPU-t!­

Next