Kapu, 2003. május (16. évfolyam, 5. szám)
IMPRESSZUM Bródy Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter Rózsa-Flores Eduardo fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit Kéziratelőkészítő: Steiner Balázs kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 x FIGYELEM ISMÉT MEGVÁLTOZOTT!!! e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee Kedves Olvasó, Május van és havazik. A fehérnvárfa repítő szőrei hordják a teremni vágyó magvakat. Vajon akad-e közöttük, mely majd megfogan, és húsz méteresre terebélyesedik? Kertem szaletlijában ülve nézem a piciny ejtőernyősöket, melyek fellegekben ringanak a szél tenyerében. Nemrég jöttem haza a FIDESZ néppárttá alakuló kongresszusáról. Többszínű konzervatív gyűjtő párt lett... ez már a FIDESZ harmadik metamorfózisa - ha jól számolom. Nem ültem ott sokat, mint ahogy már a parlamenti üléseket sem látogatom. Nem csak azért, mert elég unalmasak (tisztelet a kivételes eseményeknek), hanem azért is, mert nem lehet dohányozni. Ráadásul én pipázom. Immár negyven éve. Egy cigarettát el lehet szívni két-három perc alatt, a kijelölt helyiség füstgomolyában. De egy pipát? Pedig a néhány évvel ezelőtti szép időkben jó volt ücsörögni a parlament parlagsorán, s fontos dolgokról fecserészni a ráérős képviselőkkel és miniszterekkel - de már ez sincs, mert a dohányosokat lassan mindenünnen kiüldözik. Talán eljön az az idő mikor vadászni fognak ránk, és le is lőnek minket. Az üldözők sok mindenre képesek. Ezért is járok egyre kevesebb eseményre. Mikor hívnak, kérdezem, hogy lehet-e ott pipázni. Ha azt mondják, hogy nem, akkor nem megyek. S a megátalkodott nemdohányosokat (anélkül, hogy bántanám vagy sértegetném őket), mindig azzal ijesztgetem, hogy a Statisztikai Hivatal szerint minden nemdohányzó meghal. Ha nem hiszik, nézzék meg az évkönyveket. De hát ezek reménytelen futamok... Szóval eljöttem a kongresszusi központból, azzal tudattal, hogy megalakult a FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség. Már többször leírtuk, hogy Orbán Viktor egy rendkívül tehetséges közszereplő. Mint Főnix, az elveszett választás hamujából föltámadt, s egy mozgalom élére állt. A mozgalmat is indukálta. A Forza Italia bejött Berlusconinak. Mivel ez nálunk egy új dolog, hiszem, hogy itt is sikeres lesz (mert az emberek mindig reménykednek, hogy az új jobb lesz), és hatalomra kerül Orbán Viktor, reméljük már egy szolidabb csapattal. A jobboldal egységesebbé válhat és szélesebbé. Nem veszélyes az MDF különállása sem, hisz a párt marad, és önállóságra törekedve kénytelen a FIDESZ holdudvarában lebegni. Miután én alapvetően jobboldali beállítottságú ember vagyok (tisztelve a sajtó függetlenségét és az objektivitásra való törekvést), jobban érzem magam egy konzervatív kormányzás alatt. Vajon a FIDESZ-nél előjönnek-e a régi hibák? A bukás okai megismétlődnek? Főleg a konzervatív sajtó helyzete ad okot aggodalmamra, mert az a kevés is szakmailag... hogy is mondjam... szóval bármilyen indíttatású az újságíró és a szerkesztő, ha nem sajátította el jól a szakmai alapkövetelményeket, vagy nincs rá tehetsége, akkor rossz és unalmas a cikk, a rádióműsor, a tévéprogram... az olvasó „továbbkapcsol”, s a sajtó nem éri el a célzott hatást. Épp a minap beszélgettünk tekintélyes konzervatív felfogású kollégákkal, hogy a nagy múltú, tiszteletre méltó jobboldali napilapunk még tönkreteheti a FIDESZ újveretű kezdeményezéseit is... Bezzeg a liberálisok és a baloldaliak szakmailag színvonalas és meggyőző orgánumokat szolgáltatnak híveik és nem híveik elé... de erről majd nyári számunkban elmélkedem még. Késve kaptam Gorka Pál haláláról az értesítést. A KAPU indulásakor ismertem meg. Hazajött látogatóba Londonból, hogy kiadjuk egy könyvét. Meg is jelent. Gorka Pált egyetemistaként az ötvenes években bíróság elé állították kémkedésért. Sok akkori vádlottal ellentétben kémkedett is. A forradalom szabadította ki börtönéből, majd a bukás után Angliába emigrált. Több írását közöltem, s egy alkalommal bizarr szituációba sodortam. Összehoztam volt kihallgatójával, Farkas Vladimírral, akinek akkor közöltük bűnbánó emlékezéseit. Érdekes találkozó volt. Máig emlékszem, órákon át ültek egymással szemben a szerkesztőség társalgójában -volt miről beszélgetniük. Gorka Pál által ismertem meg a londoni magyar emigrációt. Vitt magával ide-oda, és közben boldogan mesélte, hogy feleségével együtt visszatelepülnek. Hozza felnőtt fiát is, hogy a magyar haza hasznára váljanak, így is történt. Sopronban kapott állást (bár talán többre vágyott), ahol jól érezte magát. Fia neves biztonságpolitikus Budapesten. Bárcsak minden emigránsunk így cselekedne. Ha hazatérnének, tudásuktól, tapasztalataiktól talán jobban menne sorunk. Naivra sikerült előző mondatom, tudom. Gorka Pál rúg-kapál - így viccelődtem, mikor keserűen elemezte az itthoni visszásságokat. Két hete beszéltem vele telefonon, egy újabb kiadandó könyvéről. Hirtelen halál. Itthon van, hazai földben, így vált élete teljessé. Higgyék el, a hazai földnél nincs jobb a világon.