Kapu, 2003. október (16. évfolyam, 10. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Forrássziget Stúdió vizuális tervezés nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila tudósítások a háttérből: Czike László adidas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@hheflo.hu internet: www.kapu.ee ____KAPU______ Kedves Olvasó... a hideg tarolni érkezett, épphogy bemenekítettem déli születésű virágimat a kis üvegverandára, ahol már meleg honol. Kint csak a pázsit és a krizantémok glóriáznak. Emlékeznek a nyárra, a kánikulára, s a bő locsolásra. Hasonló ősz volt tizenöt éve is midőn megjelent először a Kapu. Jubileumi számunk tiszteletére bulit tartottunk. Nem partit, mert ahhoz szegények vagyunk. Műanyag-kanál, -villa, -pohár, -tányér. Az udvaron hatalmas kondérban pincepörkölt zubogott Magyar István alezredes-rovatvezető méretes fakanala alatt. Voltunk vagy nyolcvanan. Még jó, hogy nem jött el minden meghívott, mert este hétre üres lett a kondér. Mint rendes házibulira, mindenki hozott italt. A közben érkezők, menők, jövők mulattak. Két-három ember nem tudott csak megbirkózni a székelypálinkával, pedig figyelmeztettem őket bősz erejére. Szenvedélyes nótázások éltették a környék zaját, de botrány, hál istennek, nem volt. Sok ajándékot kaptunk, s e becses figyelmességeket e helyütt is megköszönjük. Már a jubileumi számban elkezdtük a körkérdésünkre kapott válaszok közlését. Szomorodom és elgondolkozom azon is, hogy konzervatív lap lévén, az MDF és a FIDESZ vezetői még válaszra sem méltatták körkérdéseinket. Ez a tipikus magyar összetartás rekvizituma. Nem hogy üdvözlésre, de válaszadásra sem méltatták lapunkat és hatvan-hetvenezer olvasónkat. Tessenek elképzelni, még a Magyarok Világszövetsége sem válaszolt. Viszont a kormány - és ezt nem vártam - igen. Az MSZP úgy látszik figyelmesebb, pedig őket gyakran igencsak nem kíméltük. Ez a nemegyezés borzasztó! A primitív, egymás elleni acsarkodás sok ember kedvét veszi el a politikától. Pedig kulturáltabban is lehetne anyázni. Már olyan szidalom-káosz van, hogy az ember azt sem tudja eldönteni, ki kezdte. Egy nemzeti ünnepet képtelenek vagyunk együtt megünnepelni. Emiatt is elhatároztuk, hogy változtatunk eddigi stílusunkon és a lap küllemén is. Ez utóbbit már láthatják. Új rovatok indulnak a közeljövőben. Többet foglalkozunk majd a szociálpolitikával. A világnézeti anyagok elegánsabbak, kulturáltabb hangvételűek lesznek. Erre kérem szerzőinket is. Hagyjuk a szenvedélyek csapkodását - higgadtabb elemzéssel kell érvelni. Megszüntettem az Áprilisi Ifjak mellékletet. Egy évvel ezelőtt azért is indítottam, hogy a fiatalok virágoztassák lelkesedésüket, nem irányítottam a tartalmat, önállóságot kaptak világváltásra, forradalomra, rombolásra és az új felépítésére. Csak a személyiség jogok betartására ügyeltem. A mi generációnk milyen boldog lett volna, ha húszéves korunkra kapunk egy szabad fórumot. Több egyetemről nálunk landolt ifjak is örültek a lehetőségnek, aztán a dolog ellaposodott. A láng, a füst elszállt. Szürke hangnem burjánzott kispolgári kényelemmel a sorok között. A vége felé már azt vettem észre, hogy a "felnőtt rész" sokkal radikálisabb, mint az ifjaké. Midőn egy telefonálós tévéműsorban elpanaszoltam döntésem okát, felizzottak a vonalak, s a nézők is igazolták, hogy lám-lám, milyen lett ez az ifjú generáció! Semmit sem akarnak megváltani, megváltoztatni, semmit sem akarnak lerombolni, elfogadják a szülők és a felnőttek mai világát. Haszonszerzésre, mindenkit eltipró karrierre, s nem országépítésre, hazaszeretetre születtek. A fű, a buli, az alkohol... De hát ez a mi generációnknak is megadatott. Hol vannak már az 1848-as és az 1956-os ifjak? Hamburgert és nyugalmat esznek a plázákban. S ha netán mégiscsak elindulnak valamit megváltani... a halálba végigröhögik az utat hazafelé. Hát ezért is szüntettem meg a mellékletet. De még várok, mert életemben hátha lesz még olyan felnövő generáció, akiknek nem tetszik eltorzult életünk és világunk. Budapest, 2003. szeptember 20. Ii.: Zimányi Tibor úrtól elnézést kérek, mert neve a számítógép rakoncátlankodása miatt nem került be múlt havi számunkba „A KAPU szerzői 1988-2003” listára. Pedig sok-sok cikkel ajándékozta meg 15 év alatt folyóiratunkat. (főszerk.)