Kapu, 2003. október (16. évfolyam, 10. szám)

KÖRKÉRDÉSEK, ÉS A VÁLASZOK Néhány magyar notabilitásnak az alábbi kérdéseket tettük fel. A válaszokat folytatólagosan közöljük. 1. Mikor, milyen körülmények között értesült 1988. szeptemberben a KAPU nevű független folyóirat megjelenéséről? 2. Akkoriban vagy mostanában olvasta-e a folyóiratot? 3. A másoktól hallottak, vagy tapasztalatai alapján milyen véleménye alakult ki a lapról? 4. A konzervatív, szélsőségmentes folyóirat nem tesz kivételt a pártok és érdekcsoportok bírálatában. Sértésnek veszi-e az Önt vagy Önöket ért kritikákat? 5. Véleménye szerint szükség van-e ilyen, nemzeti alapon álló független orgánumra, vagy hogyan képzelné el a lap esetleges jövőjét? 1. Megboldogult Zoltán bátyámmal látogattunk el akkori­ban egy kétes megvilágítású, hosszú helységbe a romos nyol­cadik kerületben. A jobb oldalon egy hosszú polc volt a falra szögezve. Az volt a Kapu. 2. Az első számoktól, szinte megszakítás nélkül. Éveken át gyűjtöttem a példányokat, majd tavaly, amikor a könyvtáramat hazaküldtem, kivágtam a különös fontosságú oldalakat maga­mnak. A többi halmazt felajánlottam a Seattle-i Magyar Társaság könyvtárának. 3. A legjobb! Kivéve a rangon aluli szavakat, "per se" mos­lék nyelvet, mert moslékkal disznót etetnek. Sértő az ol­vasóknak, ha moslékkal etetik. Persze még a legfinomabb, legízletesebb gourmet koszt is mosléknak számít, ha azt a disznóknak adják. Sapienti sat. 4. Ellenkezőleg - mert a kritikus önmagának rúg kivédhetet­len öngólt. 5. Ilyen lapra szükség van, és a jövőjére is. A mai feje tete­­jére állított világban még a jó koncepciókhoz is anyagi segít­ség kell, és ennek előteremtése nem kis feladat. Például az Attila-emlékmű felállításának költségeit is úgy kéne meg­szerezni, mint a Szent Kinga gyűrűjére való adakozást. Na­ponta internetezni, nyilvánosságra hozni az adományokat az egyének becsvágyára apellálva... Palotás Pál (Seattle) 1. Már nem emlékszem. 2. Eleinte ritkán, de most már rendszeresen. 3. Igen, nagyon jó. 4. A kritika mindig elfogadható, sőt szükséges, ha kemény tényeken alapul. 5. A lapra feltétlenül szükség van. Költségvetési támogatás­ban kellene részesüljön. Jobban megérdemelné, mint a KAPU 2003. október Narancs... Nem ártana, ha nagyobb cégek hirdetéseket vásárolnának a lapban. Magyaródy Szabolcs (Kanada) 1. Az akkori eseménydús, folyamatosan változó, felpörgetett ritmu­sú időkben a formális és informális hír -és információáramlás is fel­gyorsult. Barátaim, ismerőseim hívták fel figyelmemet az új lap meg­jelenésére. 2. Akkoriban rendszeresen, ma már ritkábban. 3. A lap teret ad és nyilvánosságot biztosít minden civil szervezet­nek­­ társadalmi súlyától, befolyásától függetlenül. Egyfajta "kiny­omtatott agóraként" működik. Tiszteletre méltónak tartom, hogy egyenlő távolságot próbál tartani minden politikai párttól. 4. Minden kritikát, bírálatot nyitottan fogadok. Úgy gondolom, egy politikusnak hálásnak kell lennie azért - még, ha ez nem is mindig könnyű -, ha felhívják figyelmét tévedéseire, nem kellően megalapo­zott álláspontjára. A személyeskedő, vádaskodó véleményeket tudomásul veszem, de nem foglalkozom velük. 5. Úgy gondolom, hogy nincs ma a magyar sajtópiacon olyan médi­um, amely ne "nemzeti alapon" állna. Csak egy magyar nemzet van, minden orgánum - így vagy úgy - e nemzet érdekeit próbálja megje­leníteni, erről ad híreket, közös véleményeket, vagy éppen e nemzet tagjainak nyújt szórakozást. Ezen túlmenően, meggyőződésem, hogy szükség lenne egy, a huszonegyedik században is vállalhatóan konz­ervatív, a hagyományos polgári értékeket közvetítő orgánumra. Úgy látom, ez most hiányzik. További munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Szabó Vilmos Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára­­. 1988-ban Budapestre látogattam valamiféle üzleti ügyben. Meglepődtem, mikor a kezembe adta egyik ismerősöm a Kapu első számát, s nagyon örültem, hogy ez jelezte a változások megkezdé­sét, a demokrácia eljövetelét. 2. Nagyon sokat utazok a világban, s a repülőgépeken ücsörögve gyakran olvasgatom a folyóiratot. Kár, hogy a magyar légi járaton nem osztogatják, pedig sok magyar utazik Budapestre és Budapestről külföldre. 3. Bátor és őszinte lapnak érzem a Kapu című folyóiratot. Az tet­szik a legjobban, hogy merészen nyúlnak rázós és kínos témákhoz, és helyt adnak az ellenvéleményeknek is. El nem tudtam képzelni valaha azt, hogy egy magyar orgánumban korrekt hangnemű, korszerű vitát olvasok a "Ki a zsidó, mi a zsidó?" címmel. Ez a sorozat például hasznos volt a zsidóság és a magyarság számára is. 4. Nagyon jó, hogy nem kímélnek egy pártot sem az esetleges hülyeségeik miatt, és az is jó, hogy korrektül ismertetik a pozitív cselekedeteiket és elképzeléseiket is. 5. Szükség van a kapura, már csak azért is, mert ez az egyetlen lap, ami a világ magyarságát tájékoztatja, illetve összefogja őket, és mindezt nem befolyásoló eszközökkel végzi. Jó lenne, ha maga az állam is támogatná ezt a folyóiratot, hogy a kinn élő magyarság képes legyen objektívan tájékozódni a magyarországi politikai helyzetről. És az a nagyszerű benne, hogy mi itt, Brazíliában infor­málódunk az ausztráliai magyarokról is. Ez megfizethetetlen a mai internetes világunkban is. A magyarság, a szabadság, a független­ség és a demokrácia fennmaradásának leghatékonyabb eszköze a sajtó. Ezért is jó lenne, ha még sokáig megélne a KAPU. Gratulálok a szerkesztőségnek! Endreffy Iván (Brazília) | [

Next