Kapu, 2004. március (17. évfolyam, 3. szám)
TUDÓSÍTÁSOK A HÁTTÉRBŐL - Czike László: Orbán Viktor aggodalmai
A tudósítások a háttérből sírt: a puha erőszak és az erőszakszervezetek révén fájdalommentesen, veszteségek nélkül, nagy tömegeken viszi véghez a 'mankurtosítást'. Mi több, olyan mankurtok lágy mechanizmusos tömeggyártására rendezkedett be, akiket nemcsak egyszer és egyetlen irányban romboltak le, hanem - fordított görög utópiaként - tetszés szerinti számban, előre programozottan újra meg újra az emberi azonosság beszélő szerszámaivá lehet tenni. A globalizációt jellemző dekonstrukciós (kontraszelekciós, 'hasonmás-gyártó') kultúrának éppen ez az emberi azonosság nélküli, negatív létű masszának az irányított újraépítése a magva. (...) A globalizáció szupranacionális szerveződései (ezért) alá és fölérendeltséget alakítottak ki a globalizációs szupranáció, illetve a modern polgári nemzet között: a szupranemzet íme anyanemzete fölé kerekedett.” De ezek után olvassuk tovább Orbán Viktort: „Kedves Barátaim! A két világ, egyfelől a sorsára hagyott emberek, másfelől az összetartó közösségek harcában, a kettő közötti küzdelem csak ritkán zajlik a terepen és fegyverekkel. A vetélkedés a jövőért lelkekben, a szívekért folyik, ezért nekünk is lélekben kell elsősorban megerősödnünk. Ortega azt hja: "Az embernek minden pillanatban ki kell választania a maga létformáját, vagyis kényszerből szabad. A választás szabadsága pedig az, hogy az ember úgy érzi, bensőségesen felszólítják arra, hogy épp a legjobbat válassza." Vagyis kedves Barátaim, ha mi magyarok nem választunk magunknak létformát, akkor majd más (a szupranáció!) választ nekünk. Ezért nekünk mindannyiunknak, akik a magyar kultúráért felelősséget érzünk, és tudunk is érte tenni valamit, ugyanaz a feladatunk. Mutassuk meg, hogy a magyarokban is van akarat, erő és szándék a választásra! Mutassuk meg, hogy van a magyar kultúrában annyi erő, annyi ki nem apasztott, el nem herdált tartalék, amely képes visszaadni a szó értékét. Mutassuk (most) meg, hogy megtisztítható az a tó, amelynek vizét a rátelepített ipar folyamatosan szennyezi, és amelyben néha mi magunk is úgy kóválygunk, mint a hasvízkóros halak! Mutassuk meg, hogy egy egészséges kultúra képes lesz egy országhatárok nélküli világban is megtartani és újraegyesíteni a magyarságot! És végül, kedves Barátaim, mutassuk meg, hogy csak az összefogásnak, az egymásért (s a nemzetért!) érzett felelősségtudatnak, a közös munkának van jövője. Csak annak a létformának van élhető jövője, amelynek kereteit maga a nemzet szabja meg. (...) Lándzsát törünk az európai színtéren is a szabad nemzetekből álló kereszténydemokrata jövő mellett.” Orbán Viktor tehát szétfeszítette a korábban 'mesterségesen', kívülről ráerőltetett korlátait, és végleg kilépett a liberális mókuskerékből. Isten adja, még idejében! Czike László Holkay László (Érsekújvár ): Az új unióról Hurrá!!! - kiáltsd, hogy „élni jó!”/ ismét bővül az Unió / Ez más! - mint a volt - a szovjet. / abból foszladozó rajt lett / Közös Érdek! Nagy Ideák! / meg kell tanulnod, kisdiák / „Csúcs!” - hová fel kell másznia. / segít a diplomácia / „Szimfónia!” - s nem kis etűd. / jaj! - ha nem érted a betűt / Szemed csak a képre mered. / kép - szép, de nem ismerheted / Címlapon friss a festett Nő. / álmodban bukkanjon elő / „égjen a Vágy” - és elhiszed. / papír - ha ágyadba viszed / Gyötörne forradalmi láz? / tiéd a fényes Áruház / Közös, éjfélig nyitva áll. / sétálsz, bámulhatsz, ingyen bál / Ha szégyen néha rád ragad... / árút nézd! - ne az árakat / Vehetsz is - link tömeg gyanánt.. / „olcsó” babot, „érett" banánt / ...éned magasba tör - ível / hazatértél - két kiflivel /. Falakról rád mosolyog: / mily fontos az Emberi Jog! / Agyad bár ingerült, de még ép és felfogja, mily fennkölt a belépés. Figyeld! Mily álnok verset költök én, egy rózsáról egy küldött köldökén. Hastáncosnő és fő, hogy fiatal! Előre nyert csatakész diadal. Miből áll a beléptető vizsga? Szemléli az ezerszemű vizsla: kéjenc vének /s nem három Grácia / „hol sérült meg a demokrácia?” Szent jel, zárt kapu - rejtett őstitok! / Kit bántok meg, ha erre rányitok? / Vérlánc-zsinór, levált s takart helyén rózsa nyílik / közből kivált egyén / Ma már mutatja is ... teste bája hol egyre inkább szűkül ruhája, büszke is rá, mert sejtelmes, vonzó. Mindent megbámul a nép, a korzó! A férfi képzelt örök csapongó... Zsűri int: „mehet fel ... a sorompó!” Beléphet a nemzet friss hírnöke: „...mert ép és ... rózsaszín a köldöke!”Tudja, érzi, látja ezt, nemcsak én: sok ezer „rab” él a két rejtekén, fásult, törött - mozgó gép / között megvetően sétál a jólöltözött Erkölcs /. Kit a „bot” ... sokszor a gyomor visz rá, hogy szolgáljon. Lelki nyomor! Nemes cégér mögött örömtanya virul, hol úr ... már kivénhedt banya... táncos vonaglók ... Carminok... Olgák... kényszerrel rángatott rabok, szolgák neonfény: „Drága ... vagy olcsó esték!” testükre pingált öröm csak festék, gyűrött lelkük eltakarják pénzzel, hajnalban felsírnak: ... csupán kényszer! Ha nem fájna nekem, azt mondanám: „Ez látszat!!!” Művelt s okos a „madám”! / Zsűri int, s nem rándul szemöldöke „...mert rózsaszín a küldött köldöke!” 2004. március