Kapu, 2004. május (17. évfolyam, 5. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Kis Tamás vizuális tervezés Lőcsei Bence címlap nyugati szemmel: Heltai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu ___KAPU___I internet: www.kapu.ee Kedves Olvasó... Ma reggel a golgotavirág kék-sárga-fekete pompáján álmélkodtam. Már szépen felfutott a szőlőlugasra, és sok-sok bimbót sejtet. Ilyenkor a reggeli kerti sétámon az első pipa gyönyörével eltervezem a napot, kis cédulára írom fel a legfontosabb teendőimet. Készülünk az ünnepi könyvhétre. Ma kell befizetni százezer forintot, hogy egy pavilonban kapjunk helyet. Új könyvekkel rukkolunk elő. Szervezzük a dedikációkat, reméljük sok olvasónk meglátogat majd a 98-as pavilonban, (a Külkereskedelmi Bank mellett) és válogatnak kiadványainkból. Ma el kell hozni a remittendát is. Az eladatlan pédányokat. Most is 28 darabot kaptunk vissza, amit sok lapkiadó irigyelhet (ötven százaléknyi remittenda még elfogadható). Tudom, hogy több mint húszezer példányt el tudnánk adni, de nincs pénzünk a nyomdaköltségekre. Sokan panaszkodnak, hogy az újságárusoknál nem kapható folyóiratunk. Ennek nem csak a kevés példányszám az oka. Az árusok félreteszik törzsvásárlóiknak. Ezért mondom, hogy tessék előfizetni! Szerkesztőségünknél is lehet. Bár tudom, hogy macera. Sajnos a postai kézbesítéskor is el-el tünedezik egy pár példány, (talán tetszik a borító) s emiatt ismét postáznunk kell a pótlást. A díjak meg már úgy megemelkedtek, hogy drágább, mint az újság. Kaján megnyugvással konstatáltam, hogy emeszpés és eszdéeszes körökben is olvasnak minket. A minap egyik este barátosném elcipelt egy flancosnak tűnő ú.n. Európa-bálra a Gundel összes termeibe. Öreg vagyok már ezekhez a rendezvényekhez. Meg oda nem megyek, ahol nem lehet dohányozni. (Amióta nem lehet dohányozni a parlamentben, már oda sem járok, a folyosó pamlagjaira ücsörögni, és képviselőkkel fecserészni a világ dolgairól. Sokan vannak még így.) Másik problémám a dohányzási tilalmon kívül, hogy nem vagyok hajlandó szmokingot viselni. Szolid kézimunkás nepáli öltözékemben kísértem nagyestélyis hölgyemet. Mikor a sok rendőrt megláttam a Gundel körül, no mondom, itt sok Valaki lészen. Elméláztak a beengedők ruházatom láttán, még a meghívó kártyát sem kérték el álmélkodásukban. (Amúgy nagyon szolid és diszkrét hangulatú a nepáli öltözékem.) Az MSZP és az SZDSZ vezérkar, miniszterek, nagyvállalkozók ődöngtek egyenszmoking mundérjaikban. Persze köztük sok-sok régi ismerős, még a bolsi világból. Talán egyetlen pártokon kívüli konzervatív beállítottságú pasas voltam a rendezvényen. Mondták, hívták más pártok embereit is, csak azok nem jöttek el. Hát ez az árok-rendszer átka. Egymás közutálata. Még Európa-díjakat is adtak át. A nemzetibb érzelmű Törőcsik Mari is átvette a magáét, de egy szót sem szólt utána, hogy megköszönje. Szájer József el sem jött, pedig szólították a kitüntetésért, így néz ki a mi elkülönülő nemzetei egységünk. Kár erre több szót vesztegetni. Azért én fecserésztem a szmokingosokkal, és egészen jól éreztem magam a gyönyörízű vacsora, és a kellemes italok hatására. Hogy dicsekedjek olvasóinknak, engem elég sokan felismertek. Csodálkoztak is, hogy hogy kerültem oda. Sokan szememre vetették, hogy szélsőségesen jobboldali antiszemita lapot szerkesztek, de kiderült, hogy nem olvassák a kaput. A hallomást tolmácsolták. Viszont magas rangú kormánytisztviselőkkel való beszélgetéseim arról győztek meg, hogy rendszeresen böngészik folyóiratunkat, és dicsérték, hogy színvonalas konzervatív lap vagyunk. Ezt nem mondták el a többi jobboldali heti- és napilapról. Vastagh Pál (régi pártmotoros) is színvonalasnak tartja folyóiratunkat, olvasgatja is, csak hát sok mindenben nem ért velünk egyet. Tulajdonképpen azért írogatok erről az estéről ennyit, hogy érzékeltessem, hogy milyen jó lenne, ha a kormánypárt, és az ellenzék ily békességben (mint én velük) is tudna beszélgetni, vitatkozni... és nem egymást gyomrozni, és a másiknak gusztustalanul alávágni. No de az már politika, a hatalomért való harc a zsákmányért, és a koncért, ami így első hangzásra is kiábrándító. Bizony-bizony jobban érezném magam egy ilyen békésen különböző Magyarországon, mert akkor talán egységesnek látszó hazánk könnyebben érvényesülhetne ebben az új európai másocban, ami még sok zavart és ellenérzést fog okozni. De hát csak ez volt nekünk az egyetlen kiút a kiúttalanságból.