Kapu, 2004. május (17. évfolyam, 5. szám)

GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Hadipornó és békeharc

Siposhegyi Péter Hadipornó és békeharc Én már az első pillanatban sejtettem! Hamisítvány az egész. Mégpedig olyan aljas és teljes hamisítvány, melyet csak a gonosz és aljas magyarok készíthettek. Mit képze­lünk mi a kiváló Amerikáról? Amerika maga a demokrácia. Ha mondjuk szeretném élőben, újvilági ál­lájában megtekin­teni egy rokonom esküvőjét a messzi Államokban, akkor vesznek tőlem ujjlenyomatot, kikérdeznek, jelentkeznem kell egyszer és még egyszer, mert gyanús elemnek szület­tem. Az már mellékes, hogy mindig nagyformátumú kollé­gám romániai kitiltásáról írta legújabb pararegényét, engem bő egy éve csendben felírtak egy listára, melyen azok van­nak, akik nem kaphatnak amerikai vízumot. Bűnöm nagy, azt mertem írni, hogy a világ legnagyobb terroristája Dablja, az elnök, és csak utána jönnek a gonosz arabok. Igaz, ez főbenjáró bűn, és ezúttal kérek bocsánatot attól a se­gédhivatalnoktól, aki olvasásom közben így megszeretett: igen, mi vagyunk az okai mindennek! Néhány napja a világ majdnem normálisan kezdett el vi­selkedni. Megjelentek fotók bizonyos eseményekről. A ké­peken abnormális dolgok voltak láthatók. A világ nevű erre úgy reagált, hogy ezek akkor is ocsmányságok, ha elkövetői teljesen amerikaiak, viszont akiket ábrázol, csupán arabok, tehát nem tartoznak az össznépi önkiválasztás hatálya alá. Még a nagy elnök is szabadkozni kényszerült, sőt kijelentet­te, hogy a demokrácia abban különbözik a diktatúrától, hogy ilyen dolgokról is beszélni lehet. Ebben a világ legve­szélyesebb terroristájának is igaza van. Szaddam mester ha­sonló akcióiról nem készült médiahasznosítható dokumen­táció. Hitler lágereiben sem forgatott a Wochenschau, és ak­kor még nem beszéltünk a kommunikációs szempontból (is) teljesen elzárt Szovjetunióról, ahol a nagy vezért kizárólag évente kétszer mellvéden láthattuk, de az sem mindig az eredeti volt. Amerikában még az is lehet, hogy börtönbe zár­nak néhány tiszthelyettest. Ismerős módszer, sohasem a pa­rancsnok felel, mindig a kisember. Ő fogta a gyeplőt, míg az iraki nyerített. S most tessék! A képek egyikéről kiderült, hogy hamisít­vány. Itt készült Magyarországon. A csoportképen egymást moralizálás helyett oralizáló emberek nem egyszerű iraki foglyok, hanem a mieink! Vérbeli magyar munkanélküliek. Emberek, akiknek kevés diplomájuk, de nagy akaraterejük van, akiknek inkább a fitymája érzékeny, mint az elméje. Ott vagyunk hát a háború kellős közepén. Idősebb olvasóink még ismerhetik a hadi előnevű szava­kat. Volt nálunk hadibajnokság, hadiárva (sajnos elég sok), most azonban megjelent a hadipornó. A pornóiparban ked­ves dolog a katonai téma. Általában arról szól a szüzsé, hogy lányokat osztanak be kiképzésre, egy laktanyába. Helyszín rengeteg van, a rákospalotai volt szovjet bázis üzemképesen várja az érdeklődőket, legfeljebb bizonyos ké­­ gondolkodó , nyelmi szempontoknak nem felel meg. Viszont hatalmas és szár­nyalhat benne a fantázia. A szár fantáziát nyalhat, a szereplő min­den egyebet. Nem a legszebb iparág, de nem is a legrosszabb. A ma­gyar pornó már évek óta piacvezető Európában, sikeres szereplői vannak, jó a technikai háttere, van minden, rendező, író, bármi, ami kell. A munkafeltételek lényegesen jobbak, mint az ország munká­ból élő tagjaié. Üdítő, pihenőszoba, napi két aktusban maximalizált teljesítmény, mindezért nagyjából százezer forint naponta. Ezt azért írom le, nem teljesen tapasztalatlanul, mert vélem, sokan úgy gon­dolják, ez a magyar kapitalizmus alja. Annyit a fent nevezett társa­dalmi képződményről, hogy közelebb áll a tetejéhez, mint az aljá­hoz. Az alja másutt van. Az útlevélbe szedett erdélyi vendégmun­kások, a ki nem fizetett adminisztrátorok, a becsületükben óránként megsértett alkalmazottak világában. A “ha nem tetszik, elmehetsz a ...ha” világban. Van aki ezt szó szerint érti, így jön létre a magyar hadipornó. Van néhány dolog, melyben Amerika vitathatatlanul verhetetlen. Az egyik a kommunikáció. Mert vegyük a néhány héttel ezelőtti helyzetet! Kiderült, hogy a háborúnak nincs vége. A háború, melyet tavaly megvívott a világ egyetlen szuperhatalma, az csak felvonu­lás volt a háborúhoz képest. Ott akkor lett volna háború, ha Iraknak lettek volna fegyverei, és nem csak Amerikában hazudták volna, hogy vannak. Akkor lett volna háború, ha a vezér legalább olyan bá­tor lett volna, mint amilyen vérszomjas. Akkor lett volna háború, ha az arab világ nagyobbik része nem utálja a vezért és támogatja Irakot. Akkor ott felvonult az erő és megszállt. Majd utána megol­dotta a helyzetet. A helyzet nagyon meg van oldva, szép magyarta­lanul fogalmazva. A helyzet úgy meg van oldva, hogy aki ennél job­ban megoldja, az már majdnem maga az Isten. A helyzet a követke­ző. Amerika megvívta a terrorizmus elleni harcot. A terrorizmus so­ha nem volt ilyen virulens, mint most. Az a bajom ezzel, hogy ha ezt innen Európa cselédlépcsős traktusából is lehet tudni, akkor mi­re gondoltak a világ legjobban fizetett politikai tanácsadói, elemzői, nem is beszélve a markáns, bár nem igazán fényes elméjű egyes számú terroristáról. Erőszak erőszakot szül. Ezt az alapokmányban, mely Ószövetség néven ért el méltán sikereket, már leírták. Úgy tű­nik, a Sharon előtti zsidóságnak sokkal több esze volt, mint a világ hármas számú terroristájának, Sharonnak (a kettes szám Oszamának jár, ez nem kétséges). Aki kardot emel, az kard által vész. Erőszakra erőszak. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. S most valaki egy szerkesztőség mélyén elvágta a gordiuszi cso­mót. A képe egy része hamisítvány. A technika jól bevált, régi és si­keres. Ha egy rendszer egyetlen pntjáról bizonyítom, hogy hazug­ság, akkor az egész rendszer hamis lehet, de minimum elveszem az ellenféltől az igazság adta önbizalmat. Ha ez csak egy magyar por­nó, akkor a többi is csak magyar pornó lehet. Az egész világ egy nagy magyar hadipornó, mi ketyegetjük itt össze Budapesten. Nagy rang ez akárhogy is van. Tudom most szégyenkeznek itt minálunk. Pornóország, miegymás. Kompországnak lenni jobb volt? Pornóország jelenleg épp megmenti a koalíciót a teljes felsüléstől. Van azért, meg van... Vagy azért, mert fizettek érte, íróember lévén, az összeesküvéselméletet nálam cselekményszövésnek hívják. A Shakespeare nevű szinte egész életében ilyeneket gyártott, darabjai tele vannak összeesküvésekkel. Nem kívánok, tehát ex cathedra ki­jelenteni, viszont szerényen megjegyzem, a világ tele van Prokop Dórával. Nem úgy gondolom, hogy a világ tele van olyan orvos­nőkkel, akik négy gyerek után is ilyen jó nők maradnak, hanem úgy, hogy ez a nő kimondott valamit egyszer egy reklámmal kapcsolat­ban; van egy összeg, amiért már korpásodik a haj. Ilyen a világ, s ám benne minden férfi és nő. A tisztességes ember abban különbö- KAPU 2004. május

Next