Kapu, 2004. május (17. évfolyam, 5. szám)
GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Hadipornó és békeharc
Siposhegyi Péter Hadipornó és békeharc Én már az első pillanatban sejtettem! Hamisítvány az egész. Mégpedig olyan aljas és teljes hamisítvány, melyet csak a gonosz és aljas magyarok készíthettek. Mit képzelünk mi a kiváló Amerikáról? Amerika maga a demokrácia. Ha mondjuk szeretném élőben, újvilági állájában megtekinteni egy rokonom esküvőjét a messzi Államokban, akkor vesznek tőlem ujjlenyomatot, kikérdeznek, jelentkeznem kell egyszer és még egyszer, mert gyanús elemnek születtem. Az már mellékes, hogy mindig nagyformátumú kollégám romániai kitiltásáról írta legújabb pararegényét, engem bő egy éve csendben felírtak egy listára, melyen azok vannak, akik nem kaphatnak amerikai vízumot. Bűnöm nagy, azt mertem írni, hogy a világ legnagyobb terroristája Dablja, az elnök, és csak utána jönnek a gonosz arabok. Igaz, ez főbenjáró bűn, és ezúttal kérek bocsánatot attól a segédhivatalnoktól, aki olvasásom közben így megszeretett: igen, mi vagyunk az okai mindennek! Néhány napja a világ majdnem normálisan kezdett el viselkedni. Megjelentek fotók bizonyos eseményekről. A képeken abnormális dolgok voltak láthatók. A világ nevű erre úgy reagált, hogy ezek akkor is ocsmányságok, ha elkövetői teljesen amerikaiak, viszont akiket ábrázol, csupán arabok, tehát nem tartoznak az össznépi önkiválasztás hatálya alá. Még a nagy elnök is szabadkozni kényszerült, sőt kijelentette, hogy a demokrácia abban különbözik a diktatúrától, hogy ilyen dolgokról is beszélni lehet. Ebben a világ legveszélyesebb terroristájának is igaza van. Szaddam mester hasonló akcióiról nem készült médiahasznosítható dokumentáció. Hitler lágereiben sem forgatott a Wochenschau, és akkor még nem beszéltünk a kommunikációs szempontból (is) teljesen elzárt Szovjetunióról, ahol a nagy vezért kizárólag évente kétszer mellvéden láthattuk, de az sem mindig az eredeti volt. Amerikában még az is lehet, hogy börtönbe zárnak néhány tiszthelyettest. Ismerős módszer, sohasem a parancsnok felel, mindig a kisember. Ő fogta a gyeplőt, míg az iraki nyerített. S most tessék! A képek egyikéről kiderült, hogy hamisítvány. Itt készült Magyarországon. A csoportképen egymást moralizálás helyett oralizáló emberek nem egyszerű iraki foglyok, hanem a mieink! Vérbeli magyar munkanélküliek. Emberek, akiknek kevés diplomájuk, de nagy akaraterejük van, akiknek inkább a fitymája érzékeny, mint az elméje. Ott vagyunk hát a háború kellős közepén. Idősebb olvasóink még ismerhetik a hadi előnevű szavakat. Volt nálunk hadibajnokság, hadiárva (sajnos elég sok), most azonban megjelent a hadipornó. A pornóiparban kedves dolog a katonai téma. Általában arról szól a szüzsé, hogy lányokat osztanak be kiképzésre, egy laktanyába. Helyszín rengeteg van, a rákospalotai volt szovjet bázis üzemképesen várja az érdeklődőket, legfeljebb bizonyos ké gondolkodó , nyelmi szempontoknak nem felel meg. Viszont hatalmas és szárnyalhat benne a fantázia. A szár fantáziát nyalhat, a szereplő minden egyebet. Nem a legszebb iparág, de nem is a legrosszabb. A magyar pornó már évek óta piacvezető Európában, sikeres szereplői vannak, jó a technikai háttere, van minden, rendező, író, bármi, ami kell. A munkafeltételek lényegesen jobbak, mint az ország munkából élő tagjaié. Üdítő, pihenőszoba, napi két aktusban maximalizált teljesítmény, mindezért nagyjából százezer forint naponta. Ezt azért írom le, nem teljesen tapasztalatlanul, mert vélem, sokan úgy gondolják, ez a magyar kapitalizmus alja. Annyit a fent nevezett társadalmi képződményről, hogy közelebb áll a tetejéhez, mint az aljához. Az alja másutt van. Az útlevélbe szedett erdélyi vendégmunkások, a ki nem fizetett adminisztrátorok, a becsületükben óránként megsértett alkalmazottak világában. A “ha nem tetszik, elmehetsz a ...ha” világban. Van aki ezt szó szerint érti, így jön létre a magyar hadipornó. Van néhány dolog, melyben Amerika vitathatatlanul verhetetlen. Az egyik a kommunikáció. Mert vegyük a néhány héttel ezelőtti helyzetet! Kiderült, hogy a háborúnak nincs vége. A háború, melyet tavaly megvívott a világ egyetlen szuperhatalma, az csak felvonulás volt a háborúhoz képest. Ott akkor lett volna háború, ha Iraknak lettek volna fegyverei, és nem csak Amerikában hazudták volna, hogy vannak. Akkor lett volna háború, ha a vezér legalább olyan bátor lett volna, mint amilyen vérszomjas. Akkor lett volna háború, ha az arab világ nagyobbik része nem utálja a vezért és támogatja Irakot. Akkor ott felvonult az erő és megszállt. Majd utána megoldotta a helyzetet. A helyzet nagyon meg van oldva, szép magyartalanul fogalmazva. A helyzet úgy meg van oldva, hogy aki ennél jobban megoldja, az már majdnem maga az Isten. A helyzet a következő. Amerika megvívta a terrorizmus elleni harcot. A terrorizmus soha nem volt ilyen virulens, mint most. Az a bajom ezzel, hogy ha ezt innen Európa cselédlépcsős traktusából is lehet tudni, akkor mire gondoltak a világ legjobban fizetett politikai tanácsadói, elemzői, nem is beszélve a markáns, bár nem igazán fényes elméjű egyes számú terroristáról. Erőszak erőszakot szül. Ezt az alapokmányban, mely Ószövetség néven ért el méltán sikereket, már leírták. Úgy tűnik, a Sharon előtti zsidóságnak sokkal több esze volt, mint a világ hármas számú terroristájának, Sharonnak (a kettes szám Oszamának jár, ez nem kétséges). Aki kardot emel, az kard által vész. Erőszakra erőszak. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. S most valaki egy szerkesztőség mélyén elvágta a gordiuszi csomót. A képe egy része hamisítvány. A technika jól bevált, régi és sikeres. Ha egy rendszer egyetlen pntjáról bizonyítom, hogy hazugság, akkor az egész rendszer hamis lehet, de minimum elveszem az ellenféltől az igazság adta önbizalmat. Ha ez csak egy magyar pornó, akkor a többi is csak magyar pornó lehet. Az egész világ egy nagy magyar hadipornó, mi ketyegetjük itt össze Budapesten. Nagy rang ez akárhogy is van. Tudom most szégyenkeznek itt minálunk. Pornóország, miegymás. Kompországnak lenni jobb volt? Pornóország jelenleg épp megmenti a koalíciót a teljes felsüléstől. Van azért, meg van... Vagy azért, mert fizettek érte, íróember lévén, az összeesküvéselméletet nálam cselekményszövésnek hívják. A Shakespeare nevű szinte egész életében ilyeneket gyártott, darabjai tele vannak összeesküvésekkel. Nem kívánok, tehát ex cathedra kijelenteni, viszont szerényen megjegyzem, a világ tele van Prokop Dórával. Nem úgy gondolom, hogy a világ tele van olyan orvosnőkkel, akik négy gyerek után is ilyen jó nők maradnak, hanem úgy, hogy ez a nő kimondott valamit egyszer egy reklámmal kapcsolatban; van egy összeg, amiért már korpásodik a haj. Ilyen a világ, s ám benne minden férfi és nő. A tisztességes ember abban különbö- KAPU 2004. május