Kapu, 2004. június-július (17. évfolyam, 6-7. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Bene Krisztián, Sebők Péter vizuális tervezés Lőcsei Bence címlap nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: IQ. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.cc ___KAPU___I Kedves Olvasó... Nem tudok írni sem a kertemről, sem a politikáról, sem arról ami velünk történt, mert napok óta előttem A LÁTVÁNY. A LÁTVÁNY Ózd 2004 június 19. szombat. Elhaladtunk a Vasvár úton az Európa étterem (figyeljenek csak jelképszerű nevére!) mellett, s a járdán haladva egy húsbolt elé értünk. Előtte egy 8-10 év körüli cigánygyerek ácsorgott és rágcsált, (mint a főtt kukoricát) egy nyers, véres sertésfejdarabot, írom mégegyszer: nyers sertésfejdarabot. A hentes: "itt könyörgött hogy napok óta nem evett. Megsajnáltam a szerencsétlent. Nálam semmi főtt dolog nincs. Adtam fel disznófejet, hogy vigye haza és főzzék meg!" A gyereknek nem volt türelme hazamenni és kivárni, míg a hús megfő. Ott rágcsálta a hentesbolt előtt a nyers húst, az éhezés mobilszobraként. Nem messze az Európa étteremtől. Nem volt nálam fényképezőgép, nem volt nálunk kamera. De megmaradt bennem a látvány. Maradjon meg magukban is. Maradjon meg minden politikusban, akik ide juttatták ezt az országot. Maradjon meg ez a kép a kizsákmányolókban és a haszonlesőkben, akiknek a kutyája csak Evian vizet lefetyel, míg gazdája azzal dicsekszik, hogy legjobban vizisíelni Hondában lehet. Ne feledjék el a bankárok sem ezt a képet. És próbáljanak meg nyersen megenni egy fél sertésfejet. De Brády, ez demagógia! Igen - válaszoltam - demagógia a javából. De van! Nem messze az Európa nevű étteremtől. Lentebb kihagyok egy kis részt. Egy fehér lapot. Gondolkozzanak el ezen a látványon, írhatnak is ide valamit. Vagy ilyen fehér és tiszta a lelkiismeretük? Ismét pártos a tudomány! Ferge Zsuzsa neves szociológus, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékének kiváló professzora könyvet írt hazánk szegényedési folyamatáról. Nagyon jó könyv - elolvastam. Gondoltam, bemutatjuk művét és a szerzőt, akit már régóta tisztelek. Egyazon lapokban is publikáltunk a szocializmusban: Valóság, Élet és Irodalom, Új Tükör. Leírhatom, hogy szakmailag egy platformon voltunk. Azután jött a rendszerváltás. Árokásás, az értelmiség szétszakadása stb. A BBC rádió egy kiváló interjút készített Ferge Zsuzsával e könyvéről beszélgetve. Nagyon élvezetes volt az interjú. Gondoltam, leadom. Felhívtam a BBC-t Londonban. A főszerkesztő elégedetten, ingyen megadta a közlési engedélyt. E-mail-en kértem Ferge Zsuzsát, járuljon hozzá. Udvariasságból tettem, mert az interjú a BBC “tulajdona”. Udvarias gúnár hangon válaszolt, hogy köszöni szépen a felkérést, de ilyen szellemiségű lapba mint a miénk, nem szeretné látni a nevét. Nem hittem a szememnek, mint az ózdi húsbolt előtt. Ezek szerint már a tudomány is pártossá degradálódott? A BBC-nek jók vagyunk? Az Economist nyolc évvel ezelőtt megkeresett minket közös kiadványok szerkesztése céljából - csak nem volt 7000 fontunk. Ferge Zsuzsának nem vagyunk jók. Mint profi származású gyerek - aki ezeket a dolgokat még mindig nem érti - gyakran mondtam dühömben, hogy nálunk az értelmiség gerinctelen. Sok egyetemista dolgozik nálunk. Mutatom a jövő újságíróinak a lesújtó levelet. Az egyik fiúcska (szemében csodálkozó félelemmel) hebegte, hogy őt tanítja Ferge Zsuzsa. Most akkor titkolja el, hogy a KAPU-nál dolgozik? Negyedéves félelme vibrált... nagyapja Auschwitzban pusztult el. Vigasztaltam, hogy ne féljen, úgysem olvassa folyóiratunkat Ferge Zsuzsa. Öregségére rossz, előítéletes ember lett. Vagy mindig ilyen volt. Elárulta a tudományt. Vigasztaltam a srácot, és vicceltem vele, hogy képzeletben cibálja meg Ferge Zsuzsa ráncos fülecskéjét és mondja közben, hogy szégyelje magát professzor asszony! Sőt tegye hozzá, hogy ejnye-bejnye, már rég nincs pártos tudomány! Az csak a diktatórikus szocializmusban volt... és az hál’Istennek elhalt, Brády! Ez is demagógia! Igen, válaszoltam, demagógia a javából.