Kapu, 2004. augusztus (17. évfolyam, 8. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Sebők Péter, Bene Krisztián vizuális tervezés Lőcsei Bence címlap nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj- Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu Kedves Olvasó... kertemben még izzad a későn kezdődött nyár, pedig augusztus vége van. Most kezdi bontani hatalmas szárnyú szirmait a mocsári hibiszkuszom. Tavaly már júniusban szárnyalt vad színeivel. Még a korai szőlő sem érik. Minden késik. A kormány választási ígéretei is késnek. Hol késnek!? Megvalósításukhoz hozzá sem fogtak. Nem érett uborka az elmúlt nyár politika szezonjában. Voltak izgalmak, korrupciók, katasztrófák, váratlan események. Az MSZP vajúdik, de csak volt KISZ funkcionáriusokat tudott szülni. Olvasom a kormányalakítás új neveit. Tehetségtelen, szürke emberek. Mint az előzők. Ilyen karakterhiányos kormányt még életemben nem láttam, pedig már sokszor megéltem a krumplikapálást. Medgyessytől mit várjunk el, vagy az őt kreáló Kovácstól? Mindketten a szürkék hegedűsei. Kovácsnak felvitte az EU a dolgát. Biztos lesz. Olyan miniszterféle. Azért ez égés. A művelt nyugat nem válogat, keblére öleli a volt véres rendszerek kommunistáit. Kovács egy volt apparatcsik, a szocialista munka kitartó, szívós kis hőse vállára veszi Európa energiagondjait. Nem rossz. Persze Barsiné Pataki Etelka sem lett volna jobb, akit a FIDESZ szeretett volna delegálni. Úgy látszik, tort ül a középszerűség. A tehetség még mindig ködbe vész nálunk. Régi jó magyar szokás. Nem csoda, hogy fellázadt néhány ifjú szocialista, de a volt népvagyonnal a hátukon ők sem jobbak. Közben persze kiderült, hogy az SZDSZ néhány prominense meg csak lop és lop, mint egy csóró oszlop - ami nem laptop. Jobb erkölcsön élők el is hagyták a madárhajót, hisz a vezetőségi határozat nem ítélte el Wekler és Demszky turpisságait. Minden jogszerű. Minden nagyon szép és minden nagyon jó. Fennen hirdetik, alul meg a nyomorgó népnek árja, és még mindig Medgyessy az úr. Nem tudom, miként tudott ez az ország ennyire lecsúszni? Hogy lett erkölcs az erkölcstelenség? A hazugság igazságnak látszik. Talán ez a nép megérdemli? Türelmünkkel együtt? Ez is tipikus magyar história? Nézzék meg az MDF-et is! Ahelyett, hogy örülnének önállósult EU választási sikereiknek - elkezdett marakodni a maroknyi párt. Lezsák kontra Dávid Ibolya. Itt is az önös, buta középszerűség. Nem vagyok egy párt tagja sem. De sajnálom a nemzeti foszlást. "Foszlásnak indult" - énekelhetném. De inkább szomorkodom. Emlékszem, Lezsák jó néhány éve megkeresett, s kikérte véleményemet Dávid Ibolyáról. Milyen MDF-elnökasszony lenne? "Férfias karakterű, kemény, de csinos nő, és még nő is. Nem lenne rossz pártanya, apaszerepben" - válaszoltam. Mert, kérem szépen, Lezsák tisztességes magyar, de rövidlátó középszerűsége vetekszik költészetével. Most már nem jó neki Dávid Ibolya. Nem véletlen, hogy a tehetséges, tökös Orbán Viktor sem kedvelte. Nem tudta mohón lenyelni, mint a többi kis jelentéktelenné szelídült pártocskákat. Szerintem nem lett volna az ország baja, ha egymás mellett, külön-külön futnak a jobb oldalon, míg tőlük balra, izzadva rogyik össze az MSZP, a vállán kormányzó SZDSZ-es kinövéssel. Bele kell simulni a középszerűségbe, a semmitmondásba. A fekete bárányokat ki kell közösíteni, míg nem lesz egyhangú a kórus, amit a nyugat érdeke vezényel. Csehországban is átalakították a kormányt. A régi külügyminiszterüket is menesztették. Éljenezték az újat. Aztán két nap múlva mégis a régi maradt. Miért? Kiszivárgott, hogy a tengerentúl így akarta. Tudunk arról, hogy nálunk is történt, és történik ilyesmi. Régen Moszkva irányított minket, most mások. Közép-Európa nem találja meg önmagát. Talán önmaga már nincs is? Belesimult a közös akolba? Szomorú dolog ezeken meditálni. Vígasztal-e minket, hogy másoknak sem jobb? Így kezdjük az őszi évadot. Meghatódás nélküli szomorúsággal. Visszatérve szabadságunkról halottakat találtunk. Nekrológokat kellett írjak e lapszámba. De hát azért nem adjuk föl, várni kell a megváltó összefogásra, mert az nem lehet, hogy a magyar sors avarrá rohadva viselje és szolgálja mások dölyfös lépteit. Utóirat: A nyomdában diktálom e sorokat. Medgyessy lemondott, lemondatták. Megsértődött az SZDSZ, hogy a Népszabadságban korrupcióval vádolta a miniszterelnök a pártocskát. Visszavágtak. Az MSZP szerdán dönti majd el, hogy Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök. Egyik sem különb Deákné vásznánál. Előre látom, a sajtó bogarászni fog Kiss múltjában, hogy szerezte meg a Hotel Ifjúságot. Gyurcsányt meg már szétszedték a sajtóban. Nem is lett semmi baja. Senki sem sírt az utcán, hogy már nem Medgyessy a miniszterelnök. A rossz magyar élet meg megy tovább... ___KAPU_____