Kapu, 2004. augusztus (17. évfolyam, 8. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Sebők Péter, Bene Krisztián vizuális tervezés Lőcsei Bence címlap nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj- Kricskovics Antal könyvszerkesztő:­­ Erki Edit­­ kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu Kedves Olvasó... kertemben még izzad a későn kezdődött nyár, pedig augusztus vége van. Most kezdi bontani hatalmas szárnyú szirmait a mocsári hibiszkuszom. Tavaly már júniusban szárnyalt vad színeivel. Még a korai szőlő sem érik. Minden késik. A kormány választási ígéretei is késnek. Hol késnek!? Megvalósításukhoz hozzá sem fog­tak. Nem érett uborka az elmúlt nyár politika szezonjában. Voltak izgalmak, korrupciók, katasztrófák, váratlan események. Az MSZP vajúdik, de csak volt KISZ funkcionáriusokat tudott szülni. Olvasom a kormányalakítás új neveit. Tehetségtelen, szürke emberek. Mint az előzők. Ilyen karakterhiányos kormányt még életemben nem láttam, pedig már sokszor megél­tem a krumplikapálást. Medgyessytől mit várjunk el, vagy az őt kreáló Kovácstól? Mindketten a szürkék hegedűsei. Kovácsnak felvitte az EU a dolgát. Biztos lesz. Olyan miniszterféle. Azért ez égés. A művelt nyugat nem válogat, keblére öleli a volt véres rendszerek kommu­nistáit. Kovács egy volt apparatcsik, a szocialista munka kitartó, szívós kis hőse vállára veszi Európa energiagondjait. Nem rossz. Persze Barsiné Pataki Etelka sem lett volna jobb, akit a FIDESZ szeretett volna delegálni. Úgy látszik, tort ül a középszerűség. A tehetség még mindig ködbe vész nálunk. Régi jó magyar szokás. Nem csoda, hogy fellázadt néhány ifjú szocialista, de a volt népvagyonnal a hátukon ők sem jobbak. Közben persze kiderült, hogy az SZDSZ néhány prominense meg csak lop és lop, mint egy csóró oszlop - ami nem laptop. Jobb erkölc­sön élők el is hagyták a madár­hajót, hisz a vezetőségi határozat nem ítélte el Wekler és Demszky turpisságait. Minden jogszerű. Minden nagyon szép és minden nagyon jó. Fennen hirdetik, alul meg a nyomorgó népnek árja, és még mindig Medgyessy az úr. Nem tudom, miként tudott ez az ország ennyire lecsúszni? Hogy lett erkölcs az erkölc­stelenség? A hazugság igazságnak látszik. Talán ez a nép megérdemli? Türelmünkkel együtt? Ez is tipikus magyar história? Nézzék meg az MDF-et is! Ahelyett, hogy örülnének önállósult EU választási sikereiknek - elkezdett marakodni a maroknyi párt. Lezsák kontra Dávid Ibolya. Itt is az önös, buta középszerűség. Nem vagyok egy párt tagja sem. De sajnálom a nemzeti foszlást. "Foszlásnak indult" - énekelhetném. De inkább szomorkodom. Emlékszem, Lezsák jó néhány éve megkeresett, s kikérte véleményemet Dávid Ibolyáról. Milyen MDF-elnökasszony lenne? "Férfias karakterű, kemény, de csinos nő, és még nő is. Nem lenne rossz pártanya, apaszerepben" - válaszoltam. Mert, kérem szépen, Lezsák tisztességes magyar, de rövidlátó középszerűsége vetekszik költészetével. Most már nem jó neki Dávid Ibolya. Nem véletlen, hogy a tehetséges, tökös Orbán Viktor sem kedvelte. Nem tudta mohón lenyelni, mint a többi kis jelentéktelenné szelídült pártocskákat. Szerintem nem lett volna az ország baja, ha egymás mellett, külön-külön futnak a jobb oldalon, míg tőlük balra, izzadva rogyik össze az MSZP, a vállán kormányzó SZDSZ-es kinövéssel. Bele kell simulni a középszerűségbe, a semmitmondásba. A fekete bárányokat ki kell közösíteni, míg nem lesz egyhangú a kórus, amit a nyugat érdeke vezényel. Csehországban is átalakították a kormányt. A régi külügyminiszterüket is menesztet­ték. Éljenezték az újat. Aztán két nap múlva mégis a régi maradt. Miért? Kiszivárgott, hogy a tengerentúl így akarta. Tudunk arról, hogy nálunk is történt, és történik ilyesmi. Régen Moszkva irányított minket, most mások. Közép-Európa nem találja meg önmagát. Talán önmaga már nincs is? Belesimult a közös akolba? Szomorú dolog ezeken meditálni. Vígasztal-e minket, hogy másoknak sem jobb? Így kezdjük az őszi évadot. Meghatódás nélküli szomorúsággal. Visszatérve szabad­ságunkról halottakat találtunk. Nekrológokat kellett írjak e lapszámba. De hát azért nem adjuk föl, várni kell a megváltó összefogásra, mert az nem lehet, hogy a magyar sors avarrá rohadva viselje és szolgálja mások dölyfös lépteit. Utóirat: A nyomdában diktálom e sorokat. Medgyessy lemondott, lemondatták. Megsértődött az SZDSZ, hogy a Népszabadságban korrupcióval vádolta a miniszterelnök a pártocskát. Visszavágtak. Az MSZP szerdán dönti majd el, hogy Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök. Egyik sem különb Deákné vásznánál. Előre látom, a sajtó bog­arászni fog Kiss múltjában, hogy szerezte meg a Hotel Ifjúságot. Gyurcsányt meg már szét­szedték a sajtóban. Nem is lett semmi baja. Senki sem sírt az utcán, hogy már nem Medgyessy a miniszterelnök. A rossz magyar élet meg megy tovább... ___KAPU_____

Next