Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)

TÁRCA NÉLKÜL - Czike László: Orbán Viktor évértékelő beszédének elemzése

G­yakorlatilag Magyarország mind­két ellenséges fele - plusz a hatá­ron túliak is - már legalább két éve repesve vártuk azt a felemelő, előre megdicsőült pillanatot, amikor Orbán Viktor újra ringbe száll, hogy legyőzze az immáron egy ciklusban második miniszterelnökét koptató szociálliberális koalíciót. Hogy le­győzze az őt kihívó, ügyeskedésben meggazdagodott dinasztikus Gyur­­csány Ferencet, akit direkt azért ta­láltak ki Bilderbergben, hogy Orbán Viktor fája se nőjön az égig... A pillanat íme eljött. A zsúfolásig telt csarnokban ismét ott mosolyog­nak azok az arcok - Martonyi János, Hende Csaba, Bayer Zsolt, Rogán Antal, Tőkéczky László, Deutsch Tamás, Stumpf István, Schmidt Mária, Áder János, stb. - akik nélkül a magyar felemelkedés úgyszólván elképzelhetetlen. Azután Kudlik Júlia felkonferálá­sában megjelent a színen a Polgár, aki - Zelnik József után szabadon - a pil­lanatnyi közönsége elvárásaihoz ala­kítja mindenkori imázsát, vagyis­ úgy nem hisz a saját „műsorában”, hogy közben hitre szólítja fel az előadása résztvevőit, cipollai hatalma vissza­szerzése érdekében. Angol mintára­­ a Bleier Tóni a nagy példakép! - megkomponált, egy kissé még döcögősen induló pol­­show-jában Orbán Viktor azt java­solta: „2005 legyen a nemzeti konzul­táció éve”, ami kissé illuzórikusnak tűnik, hisz' az ország másik felének esze ágában sincs vele konzultálni, annyira engesztelhetetlenül utálja, az egyik fele meg úgy bele van haba­rodva - különösen a női nem képvi­selői, 16 és 76 között -, hogy minden konzultáció teljesen felesleges, csak olaj lenne a tűzre. Gyurcsány kantamétere Főként külsődleges jegyeiben meg­újult országértékelésében az új Ma­gyarország mérésére Orbán Viktor „a hantaméter” használatát javasolta - nyilván arra célozva, hogy korábbi, ha­sonló célú beszédében Gyurcsány Fe­renc regnáló miniszterelnök igen meg­győző futurológusi képességekről, mondhatni „vernegyulai” jövőbelátó tehetségről tett tanúbizonyságot. Olyan mesébe illő látomást vázolt fel a mai és a közeljövőbeli Magyarország állapotairól, amely köszönőviszonyban sincs az aktuális, szomorú valósággal. „Egy csöndes, nyugodt kormányvál­tásnál így hirtelen nincs jobb gondo­latom!” - mondta a jelen megoldatlan problémáira, és különböző megoldá­sokat kínált fel vitára. Nagyotmondásra nagyothallás Rámutatott, hogy 2004 a kisebbe­­dés, a nagyotmondás, a ráfizetés éve volt. Az év elején Medgyessy Péter egész Európát megdöbbentve azt ja­vasolta: induljunk egy listán. Gyur­csány Ferenc szerint pedig nagy a jólét - „ez legalább három kantomé­­ternyi” volt. Viszont ráfizetéses év volt 2004 a nyugdíjasoknak, a közalkalma­zottaknak és a vállalkozóknak is. De emellett aktív év volt: a választók há­romszor is elmondhatták a vélemé­nyüket - ugyanakkor szembeállították egymással a vidékieket és a városiakat, a hívőket és a nem hívőket, a szegé­nyeket és a gazdagokat - mutatott rá Orbán Viktor. „Bokszolni sakkozók­kal, sakkozni bokszolókkal szeret ez az új kormány. ” Mit lehetne tenni ilyen kommunikációs offenzíva ellen a magunkfajtáknak? „A nagyotmon­dás ellen a legjobb védelem a nagyot­hallás’" - mondotta... Gátlástalan licitálás Mint említette, sokat változott az el­múlt három évben: elvesztette az ere­jét és az önbecsülését. 1998 és 2002 között olyan dolgokra éreztük ma­gunkat képesnek, amelyekre koráb­ban soha nem. Pedig hát akkor is voltak természeti és gazdasági kataszt­rófák. „Mégis történtek változások, mert 1998 és 2002. között hittünk az erőnkben”- szögezte le Orbán Viktor. Most sokan arról beszélnek: „mit, miért nem lehet­­ na, ezen kell vál­toztatnunk”. Magam nem nagyon emlékszem olyan horribilis változá­sokra, hogy pl. az Orbán-kormány megszorongatta volna a multinacio­nális cégeket adózási szempontból, vagy megfordította volna a pénzfo­lyam irányát, gátat szabva az értékek parttalan kiáramlásának az országból. De olyasmire sem emlékszem, hogy nekifogtak volna pl. az ún. nagy elosz­tási rendszerek reformjának, megre­formálva netán az egészségügyet, vagy a társadalom-és nyugdíjbiztosítást. De komoly adómérséklésre sem emlék­szem, pedig még az első évükben 7% volt a GDP növekedése. Abszolút hi­teltelennek találom, hogy amíg a Fi­desz volt kormányon, és a gazdaság állítólag jól fejlődött, addig senki nem akart adót csökkenteni; most azon­ban, mikor épp lejtmenetben, sőt zu­hanórepülésben vagyunk, még a víz­csapból is az adócsökkentés folyik. Én ugyanúgy látom ezt a jelenlegi helyze­tet, mint a beavatott Tamás Gáspár Miklós. Nem más ez, mint gátlástalan egymásra licitálás: állandóan emelik a tétet, tisztára blöff az egész - ki hiszi mindezt el, amikor piros ultit monda­nak három (Gyurcsány meg Hiller, az három) piros lapra, a (heti)hetes nélkül... Az ellenzék erre vérszemet kap, oszt' bemondja a durchmarsot - mikor csak vizesnyolcasok (lásd: fen­tebb!) vannak a tarsolyában. Csak arra emlékszem, hogy a Fidesz, való igaz, bevezetett pár családi kedvezményt, amit azóta megevett az idő vasfoga, meg az MSZP. Az állítólagos nemzeti autópálya-építést - pályáztatás nélkül - egy valódi MSZP-s cég felfuttatásával akarták nyélbe ütni, aztán a cég se szó, se beszéd: lazán belehanyatlott a K&H botrányba. (Vö.: Dávid Ibolya 70:30-as elhíresült arányával.) Kreatív költségvetés Aztán volt még valami Széchenyi­­terv - Vásárhelyire, Wesselényire, Kossuthra és Martinovicsra már nem jutott idő (mi több, az összes szerepet nem játszhatta el egyedül a Szamóca!) -, ami kétségkívül fellendítette az üz­letvitelét a Magyar Nemzet s a Heti Válasz szakrális érdekeltségi körébe tartozó párszáz holdudvari vállalko­zásnak, de semmi áttörés a multik kontra nemzeti befektetők című fiktív verseny vonatkozásában. Aztán a cik­ TARCA NÉLKI­L Czike László Orbán Viktor évértékelő beszédének elemzése KAPU XVIII. ÉVFOLYAM

Next