Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
TÁRCA NÉLKÜL - Czike László: Orbán Viktor évértékelő beszédének elemzése
Gyakorlatilag Magyarország mindkét ellenséges fele - plusz a határon túliak is - már legalább két éve repesve vártuk azt a felemelő, előre megdicsőült pillanatot, amikor Orbán Viktor újra ringbe száll, hogy legyőzze az immáron egy ciklusban második miniszterelnökét koptató szociálliberális koalíciót. Hogy legyőzze az őt kihívó, ügyeskedésben meggazdagodott dinasztikus Gyurcsány Ferencet, akit direkt azért találtak ki Bilderbergben, hogy Orbán Viktor fája se nőjön az égig... A pillanat íme eljött. A zsúfolásig telt csarnokban ismét ott mosolyognak azok az arcok - Martonyi János, Hende Csaba, Bayer Zsolt, Rogán Antal, Tőkéczky László, Deutsch Tamás, Stumpf István, Schmidt Mária, Áder János, stb. - akik nélkül a magyar felemelkedés úgyszólván elképzelhetetlen. Azután Kudlik Júlia felkonferálásában megjelent a színen a Polgár, aki - Zelnik József után szabadon - a pillanatnyi közönsége elvárásaihoz alakítja mindenkori imázsát, vagyis úgy nem hisz a saját „műsorában”, hogy közben hitre szólítja fel az előadása résztvevőit, cipollai hatalma visszaszerzése érdekében. Angol mintára a Bleier Tóni a nagy példakép! - megkomponált, egy kissé még döcögősen induló polshow-jában Orbán Viktor azt javasolta: „2005 legyen a nemzeti konzultáció éve”, ami kissé illuzórikusnak tűnik, hisz' az ország másik felének esze ágában sincs vele konzultálni, annyira engesztelhetetlenül utálja, az egyik fele meg úgy bele van habarodva - különösen a női nem képviselői, 16 és 76 között -, hogy minden konzultáció teljesen felesleges, csak olaj lenne a tűzre. Gyurcsány kantamétere Főként külsődleges jegyeiben megújult országértékelésében az új Magyarország mérésére Orbán Viktor „a hantaméter” használatát javasolta - nyilván arra célozva, hogy korábbi, hasonló célú beszédében Gyurcsány Ferenc regnáló miniszterelnök igen meggyőző futurológusi képességekről, mondhatni „vernegyulai” jövőbelátó tehetségről tett tanúbizonyságot. Olyan mesébe illő látomást vázolt fel a mai és a közeljövőbeli Magyarország állapotairól, amely köszönőviszonyban sincs az aktuális, szomorú valósággal. „Egy csöndes, nyugodt kormányváltásnál így hirtelen nincs jobb gondolatom!” - mondta a jelen megoldatlan problémáira, és különböző megoldásokat kínált fel vitára. Nagyotmondásra nagyothallás Rámutatott, hogy 2004 a kisebbedés, a nagyotmondás, a ráfizetés éve volt. Az év elején Medgyessy Péter egész Európát megdöbbentve azt javasolta: induljunk egy listán. Gyurcsány Ferenc szerint pedig nagy a jólét - „ez legalább három kantométernyi” volt. Viszont ráfizetéses év volt 2004 a nyugdíjasoknak, a közalkalmazottaknak és a vállalkozóknak is. De emellett aktív év volt: a választók háromszor is elmondhatták a véleményüket - ugyanakkor szembeállították egymással a vidékieket és a városiakat, a hívőket és a nem hívőket, a szegényeket és a gazdagokat - mutatott rá Orbán Viktor. „Bokszolni sakkozókkal, sakkozni bokszolókkal szeret ez az új kormány. ” Mit lehetne tenni ilyen kommunikációs offenzíva ellen a magunkfajtáknak? „A nagyotmondás ellen a legjobb védelem a nagyothallás’" - mondotta... Gátlástalan licitálás Mint említette, sokat változott az elmúlt három évben: elvesztette az erejét és az önbecsülését. 1998 és 2002 között olyan dolgokra éreztük magunkat képesnek, amelyekre korábban soha nem. Pedig hát akkor is voltak természeti és gazdasági katasztrófák. „Mégis történtek változások, mert 1998 és 2002. között hittünk az erőnkben”- szögezte le Orbán Viktor. Most sokan arról beszélnek: „mit, miért nem lehet na, ezen kell változtatnunk”. Magam nem nagyon emlékszem olyan horribilis változásokra, hogy pl. az Orbán-kormány megszorongatta volna a multinacionális cégeket adózási szempontból, vagy megfordította volna a pénzfolyam irányát, gátat szabva az értékek parttalan kiáramlásának az országból. De olyasmire sem emlékszem, hogy nekifogtak volna pl. az ún. nagy elosztási rendszerek reformjának, megreformálva netán az egészségügyet, vagy a társadalom-és nyugdíjbiztosítást. De komoly adómérséklésre sem emlékszem, pedig még az első évükben 7% volt a GDP növekedése. Abszolút hiteltelennek találom, hogy amíg a Fidesz volt kormányon, és a gazdaság állítólag jól fejlődött, addig senki nem akart adót csökkenteni; most azonban, mikor épp lejtmenetben, sőt zuhanórepülésben vagyunk, még a vízcsapból is az adócsökkentés folyik. Én ugyanúgy látom ezt a jelenlegi helyzetet, mint a beavatott Tamás Gáspár Miklós. Nem más ez, mint gátlástalan egymásra licitálás: állandóan emelik a tétet, tisztára blöff az egész - ki hiszi mindezt el, amikor piros ultit mondanak három (Gyurcsány meg Hiller, az három) piros lapra, a (heti)hetes nélkül... Az ellenzék erre vérszemet kap, oszt' bemondja a durchmarsot - mikor csak vizesnyolcasok (lásd: fentebb!) vannak a tarsolyában. Csak arra emlékszem, hogy a Fidesz, való igaz, bevezetett pár családi kedvezményt, amit azóta megevett az idő vasfoga, meg az MSZP. Az állítólagos nemzeti autópálya-építést - pályáztatás nélkül - egy valódi MSZP-s cég felfuttatásával akarták nyélbe ütni, aztán a cég se szó, se beszéd: lazán belehanyatlott a K&H botrányba. (Vö.: Dávid Ibolya 70:30-as elhíresült arányával.) Kreatív költségvetés Aztán volt még valami Széchenyiterv - Vásárhelyire, Wesselényire, Kossuthra és Martinovicsra már nem jutott idő (mi több, az összes szerepet nem játszhatta el egyedül a Szamóca!) -, ami kétségkívül fellendítette az üzletvitelét a Magyar Nemzet s a Heti Válasz szakrális érdekeltségi körébe tartozó párszáz holdudvari vállalkozásnak, de semmi áttörés a multik kontra nemzeti befektetők című fiktív verseny vonatkozásában. Aztán a cik TARCA NÉLKIL Czike László Orbán Viktor évértékelő beszédének elemzése KAPU XVIII. ÉVFOLYAM