Kapu, 2005. április (18. évfolyam, 4. szám)
GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Szentek, álszentek, egyebek
2005. 04 GONDOLKODÓ 1 ■ SIPOSHEGYI PÉTER Szentek, álszentek, egyebek A nagy események abban különböznek a jelentéktelen eseményektől, hogy senki nem tervezi őket. Akadnak nagy kampányokkal izgatott tömegek, akik mélabús népként elzarándokolnak valahová, ahová a marketingesek szánják őket, de ebből ritkán lesz nagy esemény. Bávatag sztárkultuszok üzletfeleinek így is jó, és a történelemben mindig a hétköznapból lesz igazi izgalom. Ezért nem is értettem soha, miért gondolta egykor a nagytiszteletű hatalom, hogy egykor volt akciók évfordulóin fordul forradalmasra az emlékező tömeg. Szolid októberi kedd, abból mindig lehet valami, de előre tervezetten, ünnepből? Arra ne várjanak. Miért fontos ez nekünk itt a tavasz közepén? Mert néhány napja megtörtént a világtörténelem eddigi legnagyobb kegyeleti eseménye, miközben senki nem annak szánta. Akadtak hatalmas temetések régebben is. Nem tudjuk, hány darab ifjú pártaktivista állt sorban, hogy elköszönjön Vlagyimir Iljicstől, arról ne is beszéljünk, hogy hányan és hány helyen rótták le a kötelezőt a népek nagy tanítója, Joszif Visszarionovics előtt. Csakhogy az kötelező volt, a valódi bőgők között ott műkőgtek azok, akik féltek attól, hányszor alhatnak még otthon, ha elárulják saját valóságos érzéseiket. Az olyan szélsőséges, fasisztoid akciókról ne beszéljünk, mint amit magam egy vidéki színészklubban láttam, amikor nyolcvankettő november tizedikén színésznek álcázott ellenforradalmárok pezsgőt bontottak Leonyid Iljics halálának hírére. A mélymúlt sem szűkölködik nagy temetések leírásával, de a mostani mindent felülmúl. Pedig senki nem készítette elő, nem jelentek meg plakátok, hogy jön a hatalmas sztár, sem arról, hogy csodálatos gyógyulások csak a sorban, sehol másutt. S mégis... II. János Pál életében kilométerrekordot állított fel, holtában nézőcsúcsot. Több millió ember a helyszínen, több százmillió a képernyők előtt. Még a nem kifejezetten lelkes Magyarországon is az öt legjelentősebb televíziós csatorna élőben közvetítette az eseményt, ami főként az RTL-től volt tisztes gesztus, tekintettel az ott folyó folyam átlag állagára. Régebben is haltak pápák, igaz nem az orrunk előtt. Giovanni Paolo Secondo, ahogy a szurkolók skandálták nevét az első ismert arc a pápaság történetében. Szó szerint. Emlékszik még valaki VI. Pál arcára? Sovány volt és intellektuális, ha jól emlékszem. Arcán nem látszottak érzelmek. Néha elmentek hozzá emberek, többek között megtisztelve jelenlétével Kádár János elvtárs, ami nagy hír volt akkoriban, hisz alig voltunk túl a Mindszenty-ügyön. Mint emlékezünk még rá, a hosszú ideig munkájában akadályozott kardinálist végül VI. Pál visszavonultatta, és helyére így egy megbízható elvtársat, Lékai Lászlót nevezhette ki. Így ment ez akkoriban, tán ennek volt köszönhető, hogy Kádár nem csupán az Olasz Kommunista Párt kongresszusára mehetett Rómába, mely párt, mellékesen megjegyzendő, akkor nagy volt és erős, sőt hála Berlinguer elnöknek, néha még Brezsnyevnek is visszabeszélt. Az eddigi pápaság egy önmagába zárult intézmény volt, melynek tekintélyét a kétezer éves múlt adta, a titokzatosság, s nem a tiarát viselő személye. Márpedig az az igazi vezető, aki nem csupán tekintélyt kap pozíciója által, hanem vissza is ad belőle valamit a pozíciónak. Giovanni Paolo Secondo ilyen ember volt. Elődei a szentatyaságból inkább az első felére fektették a hangsúlyt, ő a másodikra. Valóságos atya kívánt lenni. Lélekben egymilliárd ember lelki vezetője. A régiekről tudni lehetett, hogy vannak, őt látni lehetett. Azt hiszem, Secondo euklideszi fordulatot hajtott végre a pápaság történetében. Akárhogy is, a világban az elmúlt évtizedekben a pápaság veszített jelentőségéből. Ennek egyszerű oka a tudomány fejlődése és a világ bizonyos részein a tárgyak elérhetősége. Secondo visszahozta a Vatikánnak azt, ami valaha az övé volt, a világhatalmat. Secondo (nem gúnyként írom, tényleg azt hiszem hogy második volt az alapító után) egy nagyhatalom vezető politikusa volt azon felül, amit a spirituális térben elért. Míg élt, talán kicsit fura volt nekünk, de lenyűgöző. Számunkra a sikere volt meglepő. Magyarország jelenleg nem a katolicizmus fellegvára. Még mielőtt ellenszurkolással vádolnának, gyorsan hozzáteszem, egyik vallásé sem. Nem csupán a több évtizedes ateista propaganda ért el eredményeket, de hatalmas kárt okozott a több évtizedes kollaboráció. A Lékaik, Barthák, Paskaik úgy tanították, hogy azért kell megalkudni, mert különben a politika eltiporja az egyházat. Tévedés. Egy házat be lehet zárni, a hitet nem lehet elvenni. E tévedés eredményeképp a templomok nagyjából ötödházzal üzemelnek, kivéve nagyobb ünnepeinket. Hivatás alig akad (azaz ember, ki papnak akarna állni). A katolikus egyházban ma nagyobb a paphiány, mint negyedszázada volt. Akkor megértettem, hogy kevés kortársam vállalta a a folyamatos rendőri vegzatúrával, méltatlan anyagi nyomorúsággal, kirekesztettséggel járó papi létet. Azóta azonban Isten földi szolgáinak evilági esélyei sokat javultak, ma már nem kell attól tartani, hogy a plébánosnak nincs új ruhája, és akkor eszik, ha hoznak neki. Ezzel szemben ugyanolyan kevesen jelentkeznek erre a különleges hivatásra, mint korábban, pedig még vezérigazgató is válhat akármelyikükből, lásd a váci püspököt, aki egy rádió elnöke és vezére egy személyben a sajátos jogi szabályozás következtében. Idéztem már egyszer, de most itt a helye az ismétlésnek, a Kar kommunikációért felelős püspöke kijelentette, kevés a karizmatikus pap az egyházban. Karizmatikus azt jelenti, felkent, elhívott, azaz nem kevesebbet állít a püspök, mint hogy a kollégái nagyobb része a pályára alkalmatlan, hiszen ha egy pap ezzel a tulajdonsággal sem rendelkezik, csak hitipari szakmunkás lehet. Ez a helyzet nálunk Hunniában, de most kiderült, nem ez a helyzet a világ sok országában. Secondónak több mint hívei, kultusza van. Minek köszönhette? Önmagának. Az eredetileg írónak és rendezőnek készülő főpap kihasználta a modern világ lehetőségeit. Tételezzük fel, hogy EX. Pius, az egyetlen nála is tovább uralkodó pápa eldönti, Dél,,Secondo visszahozta a Vatikánnak azt, ami valaha az övé volt”