Kapu, 2005. április (18. évfolyam, 4. szám)

GONDOLKODÓ - Siposhegyi Péter: Szentek, álszentek, egyebek

2005. 04 GONDOLKODÓ 1 ■ SIPOSHEGYI PÉTER Szentek, álszentek, egyebek A nagy események abban külön­böznek a jelentéktelen esemé­nyektől, hogy senki nem tervezi őket. Akadnak nagy kampányokkal iz­gatott tömegek, akik mélabús népként elzarándokolnak valahová, ahová a marketingesek szánják őket, de ebből ritkán lesz nagy esemény. Bávatag sztárkultuszok üzletfeleinek így is jó, és a történelemben mindig a hétköz­napból lesz igazi izgalom. Ezért nem is értettem soha, miért gondolta egykor a nagytiszteletű hatalom, hogy egykor volt akciók évfordulóin fordul forra­dalmasra az emlékező tömeg. Szolid októberi kedd, abból mindig lehet va­lami, de előre tervezetten, ünnepből? Arra ne várjanak. Miért fontos ez ne­künk itt a tavasz közepén? Mert néhány napja megtörtént a világtörténelem ed­digi legnagyobb kegyeleti eseménye, miközben senki nem annak szánta. Akadtak hatalmas temetések régeb­ben is. Nem tudjuk, hány darab ifjú pártaktivista állt sorban, hogy elkö­szönjön Vlagyimir Iljicstől, arról ne is beszéljünk, hogy hányan és hány he­lyen rótták le a kötelezőt a népek nagy tanítója, Joszif Visszarionovics előtt. Csakhogy az kötelező volt, a valódi bő­gők között ott műkőgtek azok, akik féltek attól, hányszor alhatnak még otthon, ha elárulják saját valóságos ér­zéseiket. Az olyan szélsőséges, fasisz­­toid akciókról ne beszéljünk, mint amit magam egy vidéki színészklub­ban láttam, amikor nyolcvankettő no­vember tizedikén színésznek álcázott ellenforradalmárok pezsgőt bontottak Leonyid Iljics halálának hírére. A mély­múlt sem szűkölködik nagy temetések leírásával, de a mostani mindent felül­múl. Pedig senki nem készítette elő, nem jelentek meg plakátok, hogy jön a hatalmas sztár, sem arról, hogy cso­dálatos gyógyulások csak a sorban, se­hol másutt. S mégis... II. János Pál életében kilométerre­kordot állított fel, holtában nézőcsú­csot. Több millió ember a helyszínen, több százmillió a képernyők előtt. Még a nem kifejezetten lelkes Magyarorszá­gon is az öt legjelentősebb televíziós csatorna élőben közvetítette az ese­ményt, ami főként az RTL-től volt tisz­tes gesztus, tekintettel az ott folyó fo­lyam átlag állagára. Régebben is haltak pápák, igaz nem az orrunk előtt. Giovanni Paolo Secondo, ahogy a szurkolók skandálták nevét az első is­mert arc a pápaság történetében. Szó szerint. Emlékszik még valaki VI. Pál arcára? Sovány volt és intellektuális, ha jól emlékszem. Arcán nem látszottak érzelmek. Néha elmentek hozzá embe­rek, többek között megtisztelve jelen­létével Kádár János elvtárs, ami nagy hír volt akkoriban, hisz alig voltunk túl a Mindszenty-ügyön. Mint emlékezünk még rá, a hosszú ideig munkájában akadályozott kardinálist végül VI. Pál visszavonul­tatta, és helyére így egy megbízható elvtársat, Lékai Lászlót nevezhette ki. Így ment ez akkoriban, tán ennek volt köszön­hető, hogy Kádár nem csupán az Olasz Kommu­nista Párt kongresszusára mehetett Rómába, mely párt, melléke­sen megjegyzendő, akkor nagy volt és erős, sőt hála Berlinguer elnöknek, néha még Brezsnyevnek is visszabe­szélt. Az eddigi pápaság egy önmagába zárult intézmény volt, melynek tekinté­lyét a kétezer éves múlt adta, a titokza­tosság, s nem a tiarát viselő személye. Márpedig az az igazi vezető, aki nem csupán tekintélyt kap pozíciója által, hanem vissza is ad belőle valamit a po­zíciónak. Giovanni Paolo Secondo ilyen ember volt. Elődei a szentatyaság­­ból inkább az első felére fektették a hangsúlyt, ő a másodikra. Valóságos atya kívánt lenni. Lélekben egymilliárd ember lelki vezetője. A régiekről tudni lehetett, hogy vannak, őt látni lehetett. Azt hiszem, Secondo euklideszi fordu­latot hajtott végre a pápaság történeté­ben. Akárhogy is, a világban az elmúlt évtizedekben a pápaság veszített jelen­tőségéből. Ennek egyszerű oka a tudo­mány fejlődése és a világ bizonyos részein a tárgyak elérhetősége. Secondo visszahozta a Vatikánnak azt, ami valaha az övé volt, a világhatalmat. Secondo (nem gúnyként írom, tényleg azt hiszem hogy második volt az alapí­tó után) egy nagyhatalom vezető poli­tikusa volt azon felül, amit a spirituális térben elért. Míg élt, talán kicsit fura volt nekünk, de lenyűgöző. Számunk­ra a sikere volt meglepő. Magyarország jelenleg nem a katolicizmus fellegvára. Még mielőtt ellenszurkolással vádolná­nak, gyorsan hozzáteszem, egyik vallá­sé sem. Nem csupán a több évtizedes ateista propaganda ért el eredménye­ket, de hatalmas kárt okozott a több évtizedes kollaboráció. A Lékaik, Barthák, Paskaik úgy tanították, hogy azért kell megalkudni, mert különben a politika eltiporja az egyházat. Téve­dés. Egy házat be lehet zárni, a hitet nem lehet elvenni. E tévedés ered­ményeképp a templomok nagyjából ötödházzal üzemelnek, kivéve na­gyobb ünnepeinket. Hivatás alig akad (azaz ember, ki papnak akarna állni). A katolikus egyházban ma nagyobb a paphiány, mint negyedszázada volt. Akkor megértettem, hogy kevés kor­társam vállalta a a folyamatos rendőri vegzatúrával, méltatlan anyagi nyomo­rúsággal, kirekesztett­séggel járó papi létet. Az­óta azonban Isten földi szolgáinak evilági esélyei sokat javultak, ma már nem kell attól tartani, hogy a plébánosnak nincs új ruhája, és akkor eszik, ha hoznak neki. Ezzel szemben ugyan­olyan kevesen jelentkeznek erre a különleges hivatásra, mint korábban, pedig még vezérigazgató is válhat akármelyikükből, lásd a váci püspököt, aki egy rádió elnöke és vezére egy sze­mélyben a sajátos jogi szabályozás kö­vetkeztében. Idéztem már egyszer, de most itt a helye az ismétlésnek, a Kar kommunikációért felelős püspöke kije­lentette, kevés a karizmatikus pap az egyházban. Karizmatikus azt jelenti, fel­kent, elhívott, azaz nem kevesebbet állít a püspök, mint hogy a kollégái nagyobb része a pályára alkalmatlan, hiszen ha egy pap ezzel a tulajdonsággal sem rendelkezik, csak hitipari szakmunkás lehet. Ez a helyzet nálunk Hunniában, de most kiderült, nem ez a helyzet a világ sok országában. Secondónak több mint hívei, kultusza van. Minek köszönhette? Önmagának. Az eredetileg írónak és rendezőnek készülő főpap kihasználta a modern világ lehetőségeit. Tételez­zük fel, hogy EX. Pius, az egyetlen nála is tovább uralkodó pápa eldönti, Dél­,,Secondo visszahozta a Vatikánnak azt, ami valaha az övé volt”

Next