Kapu, 2005. június-július (18. évfolyam, 6-7. szám)
■ MAGYAR FOLYÓIRATA ______ KAPUS XVIII. ÉVFOLYAM 2005. 06-07. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Kovács Erzsébet OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Bolya László TÖRDELŐ Kézirat előkészítő Várkonyi Gergő CÍMLAP NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó GAZDASÁG: Mándoki Andor BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter Henkey Gyula FOTÓ: Ifj. Kricskovics Antal KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: Magyar a Magyarért Alapítvány A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1008 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee menekül tőlem a hajnalkavirág. Átfutott a szomszédba. Lila tölcséreik gyönyörködtető látványul kínálják magukat. Szomszédomban óvoda éli egyre kihaltabb életét. Pesterzsébet a hetvenes években nyerte egy televíziós vetélkedőn a kisdedóvót. Akkor még volt ilyen. Hatalmas telken (a katolikus egyháztól vették el) ízléses gyermekintézményt építettek fel, fürdőmedencét telepítettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Fél tízkor terelik ki a gyerkőcöket az udvarra, s onnantól merítkezhetek mint szomszéd a gyerekzsivajba. Engem nem zavar, mert én is neveltem föl fiúgyermekeket. Tíz körül vándorlok be a redakcióba. Mikor meg hazajövök, akkor hordják haza a csemetéket. (Hogy most írom e sorokat, két kislányka dicsekszik, hogy csókolóztak a Petivel úgy, ahogy látták a tévében.) Egyre több autó egyre kevesebb kicsinyt visz haza. Azért sem zavaró a szomszédságuk, mert szombaton, vasárnap és nyáron zárva. Hát nyolc évvel ezelőtt mikor ideköltöztem, több volt a gyermek és nagyobb volt a zsivaj. Most ha harmaduk zajong a hatalmas játszókertben. Az egyház perel az ingatlanért, mert nem kapta vissza a telket. Az óvoda épülete meg önkormányzati tulajdon. Az egyre kevesebb gyermek súlyos társadalmi krízist jelez népesség alakulásunkban. Mi végre is nemzzék a gyereket? A részletek nyomorára? Már nem is jajgatnak a demográfusok. Értik ők a születési kedv csökkenésének az okát. A százezernyi kárpát-medencei bevándorló honfitársunk sem tudta megemelni a születési görbét. Hát hogyan? A menyem székely leány. Hiába vette feleségül a fiam, román állampolgár maradt. Szerencsére unokám magyar. Viszont az ilyen családfelállás miatt nem kapnak gyermekgondozásit. E huszonezer forint hiányzik háztartásukból. „S mikor lesz a második unokám?” „Ha Juli magyar lesz.” Pedig egy szót sem tud románul. A második fiam meg azért vált el, mert neje közölte, hogy majd öt év múlva szül gyermeket. Addig kiépíti a karrierjét. Hál Istennek az új jelölt három unokát ígért nekem. Lám-lám így tükröződik társadalmunk szerencsétlensége szűkebb családomban. Most következnek a büntetlenséget ígérő választási gyilkosságok. Vajon a fentiekkel kapcsolatban mit vágnak egymás fejéhez és mit ígérnek a pártok? Nem is említettem kilencven éves édesanyámat. Ötven év munkája után kapott nyugdíjából nem élne már... Nekünk aktív dolgozóknak bizony segítenünk kell. Hát ezért is dolgozom sokat vénségemre. No meg a lapért. Nem segít az EU. A társadalmi jövedelem rossz elosztása sem segít. Iparunk nincs. Minden haszon a multiké, mert minden termelőeszközt és piacot eladtunk. A választási ígéretek lila köde sem segít rajtunk. A tisztesnek hangzó reklám-elgondolású 100 lépés sem visz minket a boldogulás felé. Magunkra maradtunk magunknak. Ebből az következik, hogy csak mi segíthetünk saját magunkon. De hogyan? Ily gondolatok hemzsegtek agyamban miközben tépdestem az óvodába menekült hajnalkavirág indáit. Sértődötten szakadtak szét kezemben. Ó idők, ó erkölcsök! (Ha latinul írnám kevesen értenék.) Kinek jutott volna eszébe húsz évvel ezelőtt, hogy az óvodában nem lehet e hajnalkavirág? Hátha tudják már a kisgyerekek is, hogy a száraz magja kábítószer élvezésre alkalmas. A mai fiatalok egyre kifinomultabb műveltségre tettek szert, különösen ilyen ügyekben... Hátha elmesélnék öcsikéiknek vagy hugicáiknak. Miközben ők sem tudják, hogyha század miligrammal is túllépnék a hajnalkamag hatásának határát, úgy légzésbénulás következhet be... Mennyi mindenre kell vigyázni! Talán szerzőink is megérezték ezt, vészterhes bonyolult világunkban. Először azt hittem, hogy a Nap a fejükre szállt, mert sok szerzőnk háborús tematikájú elemző írásokat tett az asztalomra, így lett e nyári duplaszámunk kardcsörtető KAPU. Olvassák csak el, mert jó lesz ha vigyázunk, mint a hajnalkavirágra, mely nem kúszhat át az óvodába. Megrendelem a KAPU című folyóiratot .............példányban...........év.......hó-tól Név: Dátum: Aláírás: Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe! Cím: TVI(