Kapu, 2005. június-július (18. évfolyam, 6-7. szám)

■ MAGYAR FOLYÓIRATA ______ KAPUS XVIII. ÉVFOLYAM 2005. 06-07. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Kovács Erzsébet OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Bolya László TÖRDELŐ Kézirat előkészítő Várkonyi Gergő CÍMLAP NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó GAZDASÁG: Mándoki Andor BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter Henkey Gyula FOTÓ: Ifj. Kricskovics Antal KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: Magyar a Magyarért Alapítvány A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1008 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee menekül tőlem a hajnalkavirág. Átfutott a szomszédba. Lila tölcséreik gyönyör­ködtető látványul kínálják magukat. Szomszédomban óvoda éli egyre kihal­­tabb életét. Pesterzsébet a hetvenes években nyerte egy televíziós vetélkedőn a kisdedóvót. Akkor még volt ilyen. Hatalmas telken (a katolikus egyháztól vet­ték el) ízléses gyermekintézményt építettek fel, fürdőmedencét telepítettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Fél tízkor terelik ki a gyerkőcöket az ud­varra, s onnantól merítkezhetek mint szomszéd a gyerekzsivajba. Engem nem zavar, mert én is neveltem föl fiúgyermekeket. Tíz körül vándorlok be a redak­cióba. Mikor meg hazajövök, akkor hordják haza a csemetéket. (Hogy most írom e sorokat, két kislányka dicsekszik, hogy csókolóztak a Petivel úgy, ahogy látták a tévében.) Egyre több autó egyre kevesebb kicsinyt visz haza. Azért sem zavaró a szomszédságuk, mert szombaton, vasárnap és nyáron zárva. Hát nyolc évvel ezelőtt mikor ideköltöztem, több volt a gyermek és nagyobb volt a zsivaj. Most ha harmaduk zajong a hatalmas játszókertben. Az egyház perel az ingat­lanért, mert nem kapta vissza a telket. Az óvoda épülete meg önkormányzati tulajdon. Az egyre kevesebb gyermek súlyos társadalmi krízist jelez népesség alakulásunkban. Mi végre is nemzzék a gyereket? A részletek nyomorára? Már nem is jajgatnak a demográfusok. Értik ők a születési kedv csökkenésének az okát. A százezernyi kárpát-medencei bevándorló honfitársunk sem tudta meg­emelni a születési görbét. Hát hogyan? A menyem székely leány. Hiába vette fe­leségül a fiam, román állampolgár maradt. Szerencsére unokám magyar. Vi­szont az ilyen családfelállás miatt nem kapnak gyermekgondozásit. E hus­­zonezer forint hiányzik háztartásukból. „S mikor lesz a második unokám?” „Ha Juli magyar lesz.” Pedig egy szót sem tud románul. A második fiam meg azért vált el, mert neje közölte, hogy majd öt év múlva szül gyermeket. Addig kiépíti a karrierjét. Hál Istennek az új jelölt három unokát ígért nekem. Lám-lám így tükröződik társadalmunk szerencsét­lensége szűkebb családomban. Most következnek a büntetlenséget ígérő vá­lasztási gyilkosságok. Vajon a fentiekkel kapcsolatban mit vágnak egymás fejé­hez és mit ígérnek a pártok? Nem is említettem kilencven éves édesanyámat. Ötven év munkája után kapott nyugdíjából nem élne már... Nekünk aktív dol­gozóknak bizony segítenünk kell. Hát ezért is dolgozom sokat vénségemre. No meg a lapért. Nem segít az EU. A társadalmi jövedelem rossz elosztása sem se­gít. Iparunk nincs. Minden haszon a multiké, mert minden termelőeszközt és piacot eladtunk. A választási ígéretek lila köde sem segít rajtunk. A tisztesnek hangzó reklám-elgondolású 100 lépés sem visz minket a boldogulás felé. Ma­gunkra maradtunk magunknak. Ebből az következik, hogy csak mi segíthetünk saját magunkon. De hogyan? Ily gondolatok hemzsegtek agyamban miközben tépdestem az óvodába me­nekült hajnalkavirág indáit. Sértődötten szakadtak szét kezemben. Ó idők, ó erkölcsök! (Ha latinul írnám kevesen értenék.) Kinek jutott volna eszébe húsz évvel ezelőtt, hogy az óvodában nem lehet e hajnalkavirág? Hátha tudják már a kisgyerekek is, hogy a száraz magja kábítószer élvezésre alkalmas. A mai fiata­lok egyre kifinomultabb műveltségre tettek szert, különösen ilyen ügyekben... Hátha elmesélnék öcsikéiknek vagy hugicáiknak. Miközben ők sem tudják, hogyha század miligrammal is túllépnék a hajnalkamag hatásának határát, úgy légzésbénulás következhet be... Mennyi mindenre kell vigyázni! Talán szerzőink is megérezték ezt, vészter­hes bonyolult világunkban. Először azt hittem, hogy a Nap a fejükre szállt, mert sok szerzőnk háborús tematikájú elemző írásokat tett az asztalomra, így lett e nyári duplaszámunk kardcsörtető KAPU. Olvassák csak el, mert jó lesz ha vigyázunk, mint a hajnalkavirágra, mely nem kúszhat át az óvodába. Megrendelem a KAPU című folyóiratot .............példányban...........év.......hó-tól Név: Dátum: Aláírás: Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe! Cím: TVI(

Next