Kapu, 2005. augusztus (18. évfolyam, 8. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA ______ KAPUS XVIII. ÉVFOLYAM I 2005. 08. I Brády Zoltán | FŐSZERKESZTŐ­­­J­­ Kovács Erzsébet OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Bolya László TÖRDELŐ KÉZIRAT ELŐKÉSZÍTŐ Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó GAZDASÁG: Mándoki Andor BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter Henkey Gyula FOTÓ: Ifj. Kricskovics Antal KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FBI­ELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: Magyar a Magyarért Alapítvány A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1008 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@hhelio.hu internet: www.kapu.eet KEDVES OLVASÓ , tudták kertem bohó virágai, hogy mikor érkezem meg nyaralásomból. A mo­csári hibiszkusz két tenyérnyi tányér virágai, az ibolyafám, a nyári orgona, a rit­­kás méla gránátalmafám - sorolhatnám mint a 256 féle növényemet - késő nyá­ri pompában vártak. Körtéim, birsalmáim, naspolyáim jól meghíztak távollé­temben. Szőlőlugas veszi körbe kis parkomat. Érési sorrendjük októberig tart. Már az első traktus beérett, hálálkodva a gondoskodásért. Illatos íze szolgált reggelimül­­ törve hozzá kenyeret, ahogy gyerekkoromban szoktam. Öregsé­gem ajándéka e­zert. Aztán nem sok időm volt gyönyörködésre, mert belezu­hantam a lapzártába. Többszáz kéziratból halásztam össze ezt a számot. Mor­fondíroztam, hogy az író emberek még kánikulában is tudnak dolgozni, írni. Anekdotázva szoktam panaszkodni, hogy milyen sokat kell olvassak. Legalább napi 50-70 oldalt, ha nem százat átnézek, hogy mi a számomra (talán az Önök számára is) a legérdekesebb. Ezek a kötelező penzumok, így kedvenc könyve­im csak nyaraláskor kapnak lehetőséget, hogy elolvassam őket. Napi egy-két kötettel végzek a tengerparton. Külön halomba gyűjtöm évközben az elolva­­sandókat, s midőn elindulok a nagy víz felé, megterhelem velük böhöm autón­kat. Rendszeres napi tíz órás műszakjaim úgy kifárasztanak év közben, hogy csak internetre, újság és folyóirat olvasásra telik erőmből. Nem gondoltam, hogy öregségemben ily mókuskerékben pörgök, mert csak így tudunk fennma­radni a mai világban. Nyugodt­ vénség életre vágytam, hogy csak írok, filmezek, elmélkedek kertem szaletlijában. De ez ma már nem megy... Lassan beindulnak a politikai hétköznapok is. Gyilkosságokra készülődnek a pártok, hiszen kezdődik a választási kampány. Gusztustalansággal, egymásra mutogatással kérkednek, és győzködni próbálják az ingatag szavazókat, hogy őket válasszák. Gondolom Önökben is megfordult már az a kéretlen gondolat, hogy manapság már teljesen mindegy, ki kerül hatalomra, mert ebben a meg­gyötört, kifosztott, nyomorgó országon nem tudnak, vagy nehéz segíteni. Cso­da a kis emberek béketűrése és a reményekben való hiszékenysége. Hol van­nak már a lázadások, a forradalmak? Hol vannak már a szakszervezetek, érdek­védő egyesületek hatalom láncolatai? Beleolvadtak a pártokba, felélik ingatla­naikat, és felveszik a nagy fizetéseket. Hallgatásuk és belenyugvásuk Júdás­ pén­­zét. Talán a sajtó és a televízió már teljesen elbutította a népet? Nyeremények­kel, meztelen csöcsökkel, árleszállítással, vásárlási akciókkal hímezik a nép hét­köznapjait, hogy érezzenek egy kis reményt, hogy a megaáruházak bőség­kosa­rából egyszer majd mindenki vehet, s bizony legtöbbször meg kell elégedjen, az új szentélyek látványával, s kielégítheti magát olcsó gagyi, de csillogó áruval. A szegénység gyötrelme már népbetegség... Gyógyuló kiutat a pártok ígérnek. Ha hiszünk benne akkor talán azzal is múlik az idő... Én azért azt mondom, hogy higgjünk a változások lehetőségeiben. Mint közé­pütt álló jobboldali, konzervatív orgánum, legalábbis ilyen gondolatokat ter­jesztünk. De nem feledkezünk meg a politika lehetetlenségeiről sem. Tovább­ra is hiszünk a vélemény szabadságban, de harag és gyűlölet nélkül. E lapszá­munkban is találnak erre példát. Közlöm Siposhegyi Péter és Csapó Endre (Ausztrália) publikációit, amik egyazon témáról gondolkoznak, mégis más-más a véleményük, pedig mindkét szerző a konzervatív magyar eszméket preferál­ja. Mindketten a jobboldal harcosai­­ mégis másként látnak. Lapunk elkötele­zett híve a sajtószabadságnak még akkor is, ha egy akolban mások és mások va­gyunk, de jövő­ vagyunk egy és ugyanaz. Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe Megrendelem a KAPU című folyóiratot ............példányban..........év.......hó-tól Név:........................................................... Cím:......................................................... Dátum:..................................................... Aláírás:.....................................................

Next