Kapu, 2006. május (19. évfolyam, 5. szám)
INTERJÚ-RIPORT -DOKUMENTUM - Urbán Péter: Az első fenyegetés?
A Orbán Péter AZ ELSŐ FENYEGETÉS A z Egyesült Államok Iránnal feszült viszonyba került az elmúlt hónapokban. A The New Yorkerben április kilencedikén Seymour Hersh Amerika Irán elleni terveit szellőztette meg. Állítása szerint Bush és kabinetje Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnököt Adolf Hitlerként emlegeti, és fegyveres csapásra készül a mohamedán ország ellen. Hersh azt is tudni véli, hogy Washington taktikai atomfegyver bevetését is elképzelhetőnek tartja. A The Washington Post szerint a háború még nem áll a küszöbön, de az USA kormánya reális lehetőségként kezeli az iráni probléma megoldására a fegyveres akciót. A brit külügyminiszter cáfolta azt az értesülést, hogy az Egyesült Államok atomcsapást tervez a muszlim ország ellen. Korábban Nagy-Britanniában is felröppent a hír, hogy az angol kormány már tervezi az Irán elleni akciót. Április 11-én Teherán bejelentette, sikerült uránt dúsítaniuk, a létrehozott erőforrásokat energiatermelésre szándékoznak használni. Az egykori Perzsia atomhatalommá vált, az iráni elnök állítása szerint országa a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyelete alatt nukleáris energiájával kíván gazdálkodni. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szerint mindez nem jelenti azt, hogy az USA fegyveresen be akarna avatkozni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Irán szándékai aggodalomra adnak okot, az ország támogatja a terrorizmust, és most nukleáris hatalommá is emelkedett. Az I. világháborút konfliktusok sorozata előzte meg. Orosz-japán háború, első és második balkáni háború, egyebek. A II világháborút úgyszintén. A spanyol polgárháborút, az ausztriai Anschluss-t, Kína Japán általi megtámadását még nem soroljuk a második világégéshez. Vajon húsz év múlva a balkáni népirtások, Afganisztán és Irak a harmadik világháborút előkészítő konfliktusokként kerülnek a történelemkönyvekbe? Vajon természetes lesz-e majd egy-két évtized múlva, és utólag mindenki „előre” látja a dolgokat? Kinek az oldalán lesz Magyarország, ha tényleg kitör a háború? Miként érinti Európát, ha érinti egyáltalán? Mi lesz a vége, mit veszítünk végleg, és mit nyerünk? Kérdések, melyeket remélhetőleg nem kell föltenni. A mostani nyilatkozatok egy újabb konfliktus lehetőségét vetítik a világ politikáját figyelők szeme elé. Újabb lépés a III. világháború felé. Az olaj szerepéről és az Egyesült Államok hódító politikájáról nálam kompetensebbek már írtak, pontosabban és részletesebben felvázolták a szuperhatalom motivációit, mozgatórugóit, a hatóerőket, így most ebbe nem is merülök bele. Az USA kényszerpályára került, elnöke kifejezetten primitív, így a konfliktus (ok) várhatóan folytatódni fognak. A kérdés inkább az, ki lesz az első igazi ellenfél, miképpen válik a helyi háború kontinens- vagy világméretűvé? Mert hiába örülnénk, ha elkerülhetnének az összecsapást, a történelem még nem ért véget. Még nem nemzetközi egyezmények irányítják az államok sorsát, még nem dőlhetnek hátra a gazdag (elsősorban nyugati) államok, a világ szegénysége őket is érinti és befolyásolja. A helyi háborúk nem elszigetelt események, hanem egy nemzetközi válságnak a tünetei, amelyekre azonban a tüneti kezelés már nem elég, a probléma mélyén keletkezett csomót kell kioperálni. I INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUrA 2006. 05. KAISER LÁSZLÓ AXIÓMA A férfi morálját nem a gigáján és nem az ágyékán mérik a gerincén talán talán