Kapu, 2006. június-július (19. évfolyam, 6-7. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XIX. ÉVFOLYAM 2006. 06-07. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Bolya László TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐM­UNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Őzike László Henkey Gyula Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: Magyar a magyarért Alapítvány A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X KEDVES OLVASÓ , végre rekkenő hőség van (most meg ez a baj), és felrobbantak kertem virágai, gomolygó színek spricceltek szét a zöld levelek közt. Minden reggel az első pipa gyönyörével sétálgatva álmélkodom az új szín­jövevényeken. Ma reggelre kinyílt a pipavirág. Az Amazonas őserdejéből származó futónövény első öklömnyi virága tényleg pipa, de inkább csi­­buk alakú, s lila lebernyegei egy nő kelyhére emlékeztetnek. Majd egy­szer lefotózzuk. Sajnos, a szerkesztőség drága fényképezőgépét zálogba fektettük (elég rossz üzlet volt), mert a habókos T-online egyoldalúsítot­­ta telefonvonalainkat, mert... hát mert nem tudtuk kifizetni határidőre a számlát. De mire Bush amerikai elnök, felfordítva a várost, megérkezett - helyreállt kapcsolatunk a külvilággal. Szóval, csodáltam a pipavirágot, és beszéltem hozzá. Meséltem, hogy Gyurcsány nevű miniszterelnökünk odafitogtatta a magyar sirámú vál­lalkozóinknak, hogy akkor telepítsék cégeiket Szlovákiába, ha nem tet­szik adórendszerünk. Na puff! Folytattam panaszáradatomat a pipavirág felé, hogy néhány hónapja meg a magyar fiataloknak vetette oda, mint az ocsút, Gyurcsány nevű miniszterelnökünk, hogy miért nem mennek külföldre dolgozni, miért munkanélkülieskednek itthon? Kérdeztem a pipavirágot, hogy neki nincs-e kedve Nyugatra menni? Megrázta húsos­nak tűnő lilás lebelnyegeit (vajon kire emlékeztet?), hogy ő nem tud, mert ide gyökeredzett, s elpusztulna, ha innen kiemelném. Meg na­gyon jó neki ez a nyári kárpát-medencei éghajlat. Bár magvai Brazíliából származnak, de neki ez a szülőhelye, ezt szokta meg. Szirmaival megsi­mogatta a szellőt, és rákérdezett: „miért nem megy el a Gyurcsány, akinek nincs gyökere?”, hümmögtem, hogy akkor itt kéne hagyni a választóit, s az meg az ország lakosainak majdnem fele. Egy stiglic, azaz tengelic csicsergése vert éket párbeszédünkbe, mert épp egy aranysár­mányt kergetett el az etetőből. Legyintettem egyet, s elindultam a sárga brokátú datúrák felé. Ők sem akartak eljönni. Most hogy magyarázzam meg ezt a nemzetietlen gusztustalanságot Gyurcsánynak, aki tehetséges erőszakossága révén kipöckölte elődjét, a széplelkű, mályvatekintetű, egyszerű agyú Medgyessyt, majd elfoglalta az egész MSZP-t. A karizmatikus politikus karrierje nekünk sokba került. Az előző négy év szétszórt pénzeit most kell összekaparnunk, amibe belegebed az ország. Persze, nem az ügyeskedő gazdagok, hanem mi, meg Ön, kedves olvasónk. Még jó, hogy nem küldött el minket a francba! E mondatomat visszavonom, mert nem illik stílusomhoz. De azért nem ártana szerezni egy jó falusi tanítót, aki mint a kisiskolás gyerekeknek, elmagyarázná erős lelkületű miniszterelnökünknek, hogy mi a haza, mi a család, mi a szeretet és a szenvedést tűrő ragaszkodás élőhelyünkhöz... bár szerintem túl sok pénze van ahhoz, hogy ezt megértse. Az biztos, hogy ő nem csak az MSZP, hanem az olvadó jég hátán is megél. Attól még nem kell félteni, hogy elsöpri a népharag. Egyrészt kiment a divatból eme tunya­országban, másrészt sikerült elhalványítani a nép agyát butaságig visszamenően. Tűrő, porladó akaratú már a hazánk. Túl sok alternatívánk nincs, hisz a jobboldal tehetséges vezetőjét is tudatian mamelukok veszik körül, akik örülnek, ha megtanulják a mást kirekesztő gőgöt. A többi széthúzó, marakodó csoportocskákról nem is beszélek! El tudnák képzelni, keserű olvasóim, hogy mai fiatalok a munkásokkal összefogva beindulnak, hogy megváltoztassák, élhetőbb irányba tereljék ezt a hazát? Ezért is csodálatra méltó máig 1956 októbere. Ez az ország már elvesztette vagyonát, lelkesedését, megváltozni akarását, hitét, egymás­ szeretését, így csak a jövőbenségbe révedünk. Valamit újra kellene kezdeni. De nem dühvel és szenvedéllyel. Egy alakító akaratosságával megtalálni az utat egy emberibb haza felé.

Next