Kapu, 2006. szeptember (19. évfolyam, 9. szám)

­ AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XIX. ÉVFOLYAM 2006. 09. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Steiner Balázs TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (4-36-1) 3030710, 3030711 Fax: (4-36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X KEDVES OLVASÓ , e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee most nincs idő a kertemről írni, talán csak annyit, hogy lugasaimon érik a szőlő, a sárga fényt összegyűjtve magukban feszesen csillognak... de rohanok, bár még nem for­radalom van, de még minden lehetséges. Talán még a óhajtott valódi rendszerváltás is. A lapzárta idején robbant a zendülés... lapunk még nem készült ily körülmények között, állandóan cserélgettük az oldalakat. E mondatokat is a nyomdában diktálom. Nemcsak a levegőben, folyóiratunkban is érezni lehetett a feszültséget és a fájó jósla­tokat. Gergely Attila nyár eleji cikkében jövendölte, hogy érik a népfelkelés. Papp Gréti horoszkópja is zűrös őszt jósolt. S a költők! Késő tavasz óta feszült, fájdalmas magyarság­unkért aggódó versek érkeztek a lírikusoktól. Jómagam is múlt havi számunkban a tisztító vihar szükségességéről álmodoztam. Gyurcsány hazugságait beismerő beszéde volt az utolsó csepp a pohárban... és minden kifolyt az utcára. Nyugati lapok röhögtek rajtunk, hogy felháborodunk azon, ha egy politikus hazudik. Ők már rég hozzászoktak. A tömeg a magyar elit ellen lázadt fel. A nemzeti vagyonból gazdagodó pökhendi és gőgös társaság ellen, akik a nemzet testén nyíltan élősködnek. A mélyből fakadó tehetelen düh gyutacsa robbantotta be az agresszivitást az MTV székházánál. Tessenek mondani, az elnök úr miért nem fogadta az egyszerű kisemberek (nézők) küldöttségét. Inkább büszke lehetett volna arra, hogy nem egy nagyobb nézettségű (van egy jó pár) csatorna előtt követelőzött a tömeg. És mi van, ha beolvassák a petíciójukat? Annyi min­dent olvastak már fel a Szabadság téren! És milyen hírszerkesztés az, hogy ostromolják a székházat, és nem dugnak ki egy kamerát valamelyik ablakon, mert HÍR, ESEMÉNY. Ez szakmai kérdés. Az is szakmai kérdés, hogy legalább a Hír TV egyenes adásban tudósított, de a riportert nem tanították meg az alapvető szakmai fogásokra. Bármennyire szim­patikusak a tudósító számára a történtek, akkor sem szabad lelkesedni, állást foglalni... csak közvetíteni. Lassan már kihalnak a felkészült jó újságírók és riporterek. Jót derültem a CNN által készített Gyurcsány interjún. Hebegett habogott, buktatásra ítélt miniszterel­nökünk, kínlódott, zavarba jött a kérdések hallatán - ő ugyanis a balóféle lágy nyalá­sokhoz szokott. Ronda dolog volt a TV feldúlása. Balga rendőreink és főnökeik, a polgári demokrácia öklei még nem tanultak eleget a tömegpszichózisról. Még szerencse, hogy nem volt lin­­cselés. Rombolás, lopás az volt! Emiatt szomorú lettem... „a víznek árja” sok hordalékot visz magával. Elgondolkoztam az egyik fickón. Egy nagy szatyorba söpörte a kulcs­szekrény kulcsait, és cipelte, hogy másnap eladhassa a hulladékgyűjtőnek. Annyit tudunk róla, hogy nem italra kellett az érte kapott pénzt - csak nyomorog. Kis kamaszként emlék­szem, Miskolcon 1956-ban, mikor a tömeggyilkosság után meglincselték az ÁVÓ-sokat. A szökés közben elkapott rákosi hóhérok zsebeiben több útlevelet és pénzkötegeket talál­tak. Senki sem tette zsebre. Elégették. Hát nem ilyen volt az MTV ostroma...! Nagyon izgalmassá vált a rendzavarás elmúltával a parlament előtt gyülekezők békés önszerveződése. Lassan fegyelmezetten itt kezdődik, elkezdődhet valami. Csak kevés még közte az utca embere. Bár sok a bámészkodó, s kezdetben a rendszerváltás hatalmából kimaradtak, no meg a radikálisok fegyelmezték egymást, majd néhány felbátorodott szín­vonalasabb gondolkodó is a pódiumra állt. Itt kikristályosodhat valami, amitől tarthatnak a kényelmes jó fizetésű parlamenti pártok. De előre látom, negligálják őket, mert ebben az ellenzék és a kormánypártiak összefognak ellenük, mert féltik életszínvonalukat. És hát ők a legitimek, náluk a hatalom, amit meg is akarnak tartani. Egyszerű logika ez, de igaz. Hogy a kirabolt gazdaságunk rendbe jöjjön, át kell éljük a megszorításokat, mert Brüsszel csak akkor adja a hiányzó pénz. Ezt tudják a pártok vezérei. Hogy, hogy hívják a minisz­terelnököt az teljesen mindegy. Meg kell csinálni az átállást! A pénzt csak a kisembertől tudják elszedni, mert sokan vannak. A gazdagok meg kevesen, és kibulizzák hogy ne adjanak. Pedig a nép követel! Az elbutított, levéreztetett ország adózni fog, ahogy a mul­­tiknak is adóztunk ez idáig. Egyik éjjel a Blaha Lujza téri balhénál egy hetven körüli nénike hadonászott, csap­kodott esernyőjével és visítozva védte Gyurcsányt „Ő jó kommunista”. - Miért a Kádár rendszerbe jobban élt? - Sokkal jobban. - Volt lakása, frizsidere, trabantja? - Igen. Meg víkendházunk is a Dunakanyarban. Most meg leveskockán élek. Szerencséje Gyurcsánynak, hogy a Kádár-rendszer folytatójának tartják. Ezért nem mond le. Vannak szavazói, és ezt a demokráciában tisztelni kell. Persze egy éhes munkanélküli lázadó ezt nem tiszteli. Tessenek odafigyelni! Nem hatalmat kérnek még a tüntetők, hanem jobb életminőséget. Aztán ha még jobban bevadulnak, elveszik a gazdagoktól a gazdagságot. Káoszba zuhan az ország. Én ettől félek. De biztosan fél Kóka és Bajnai is a libatenyésztők réme, mert van mit elvenni tőlük. És nem a népbecsapó demagógiájukat. Mi lenne, ha oly szegényekké válnának, hogy nem tudnák kifizetni a gáz­számlájukat? És akkor mit mondana a sok vágás-érett állampénzen felhizlalt politológus? De az is lehet (és a hatalom erre játszik), hogy elfáradnak a tüntetők, a lázadók. Megszokják a helyzetet. Minden este elindulnak lelkesen a halálba, és végig pofázzák az utat hazafelé. . ÉS TOVÁBBRA IS AZ ELIT AZ ÚR. . .' Versek: Reményik Sándor, Egerszegi Sándor, Bozók Ferenc, Mészáros Endre, Zas Lóránt, Holbay László, Magyar Ari, Deák Mór, Káldy Péter, Oláh András, Hajdú Tamás, Pethő László III.: Elnézést kérünk, a kapkodás miatt elvétettük a dátum nyomást és nem írtuk ki ifj. Kricskovics Antal fotós nevét.

Next