Kapu, 2006. október (19. évfolyam, 10. szám)
AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA APAI XIX. ÉVFOLYAM 2006. 10. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Steiner Balázs TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Heltai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila 1956 koszorúi: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: ( + 36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES ÜLVASO a fagylarolta kertemben egy szál rózsa és boglyas krizantémbokrok pompáznak. A viruló természet megkezdte visszavonulását a téli álmosságba. A melegház megtelt trópusi menekült növényekkel. Virágaik sóvárogva nézik az átszüremlő napot, múltjukról vagy jövőjükről álmodoznak; szellőről, meleg napsütésről. Oda a nyár, de lesz még nyár! A politika évszakai is változnak, de kiszámíthatatlanok. Meddig tart a szabadság, a diktatúra, a forradalom, a lángolás, mi lesz a vérontás eredménye... nincs az a gondolatirányító kehes meterológiai politológus, aki megjósolná a jövőt, amit gyakran jobb múltként, történelmi távlatból szemlélni. 1956. október 22-én szüleim megvásárolták életünk első rádióját. Apám nem örült, hogy anyám az árát kiszekírozta a háztartási pénzből (nyomor volt), de hát „kell a gyereknek!”, így meglett. Másnap Mi az, hogy a szabadság? A nyílt békétlenség egyik formája, amitől senkinek nem lesz semmi baja. A rendszerváltás óta békétlenségben élünk. De előtte ezer évvel is! Hozzászoktunk a széthúzáshoz - s ez természetünkké vált - talán mindörökre csegettropogott, mikor bekapcsoltuk. Szüleim civakodni kezdtek, hogy anyám rossz rádiót ven, aztán kiderült, hogy a zaj a stúdióba beszűrődő lövöldözésekből eredt. Minden meggyorsult. A miskolci ÁVH a kivonult tüntető diákok közé jan. Több kamasz iskolatársam meghalt... megismertem az úttestre ömlő vért, a lincselést, a lelkesedést, a bosszút, a forradalmat. Fej nélküli szovjet katonát láttam a kiégett tank mellett feküdve. E kép ma is bennem van. Pedig alaposan megvénültem. Meghaltak, megöregedtek a forradalmárok. Meghaltak, megöregedtek a kommunista diktatúra lánctalpas gyilkosai is - de néhányan azért beültek a rendszerváltás utáni parlament padsoraiba. Most velük ünnepelünk „nevelvényeikkel’’ együtt. Ez a békétlenség mégsem oldódott fel. Nem is fog, amíg egy fedél alatt élnek a gyilkosok és az áldozatok. Még akkor sem, ha szabadságban érezzük magunkat. Lám, a németek nagykoalícióba szorultak, hogy megmentsék az országot. A csehek is ezen gondolkoznak. Mi meg marjuk egymást. A magyar virtus fel mer lázadni a hazugság és a szegénység ellen. Aztán egy maroknyi ember kinevezi magát nemzetgyűlésnek a Parlament előtti összehugyozott gyepen, s közük a sajtóval, hogy forradalom van. Sokan mosolyognak (Gyurcsányék röhögnek) a hatalomból és a privatizációból kimaradt emberek kapálódzásán. A nép cserbenhagyta őket, nem tud azonosulni velük, mert máris osztódnak, ellenségeskednek egymással, nincs egy vezéregyéniségük. Nem veszik komolyan őket. Pedig lehetnének az ország lelkiismerete. Akad-e majd történész, aki feldolgozza, hogy 1956. október 26-a után, ahogy a szovjetek megkezdték a kivonulást, hány párt alakult sebtiben Magyarországon - ahelyett, hogy összefogtak volna a köztudott szovjet visszatérés ellen... mi ilyenek vagyunk. A szabadság nem szül nekünk rendet. Talán azért, mert nekünk a békétlenség a rend. Ziláltan, lecsúszva Európában - ez nekünk a rend. Pedig hajdan szép napokat látott és átélt magyarságunk megélhetne egy boldog, nyugodt korszakot, ahol a magyar a magyarnak nem vájja ki a szemét, ahol egymás jóakaratát becsülve rendbe hoznánk ezt a kihalás szélén álló, elkótyavetyélt országot. S jó lenne már, ha a hőseink halála miatt bűntudatot éreznénk, mert önfeláldozó elpusztulásuk - széthúzásaink miatt - nem érlelték meg szabadságunk gyümölcsét. UIi: Anyagtorlódás miatt több rovatunk kimaradt, s magam lebecsülése nélkül kijelenthetem, hogy e számunkat nem én, hanem a történések szerkesztették. Versek: Ismeretlen szerző, Gyöngyös Imre (Új-Zéland), Zas Lóránt (USA), Zoltán Gábor, Kannás Lajos (USA), Wass Albert (USA), Kovács Lajos (USA), Oláh András, Sántha Balázs.