Kapu, 2006. október (19. évfolyam, 10. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA APAI XIX. ÉVFOLYAM 2006. 10. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Steiner Balázs TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Heltai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila 1956 koszorúi: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: ( + 36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES ÜLVASO a fagylarolta kertemben egy szál rózsa és boglyas krizantémbokrok pompáznak. A viruló természet megkezdte visszavonu­lását a téli álmosságba. A melegház meg­telt trópusi menekült növényekkel. Virá­gaik sóvárogva nézik az átszüremlő na­pot, múltjukról vagy jövőjükről álmodoz­nak; szellőről, meleg napsütésről. Oda a nyár, de lesz még nyár! A politika évszakai is változnak, de ki­számíthatatlanok. Meddig tart a szabad­ság, a diktatúra, a forradalom, a lángolás, mi lesz a vérontás eredménye... nincs az a gondolatirányító kehes meterológiai politológus, aki megjósolná a jövőt, amit gyakran jobb múltként, történelmi távlat­ból szemlélni. 1956. október 22-én szüleim megvásá­rolták életünk első rádióját. Apám nem örült, hogy anyám az árát kiszekírozta a háztartási pénzből (nyomor volt), de hát „kell a gyerek­nek!”, így meglett. Másnap Mi az, hogy a szabadság? A nyílt békétlen­ség egyik formája, amitől senkinek nem lesz semmi baja. A rendszerváltás óta bé­kétlenségben élünk. De előtte ezer évvel is! Hozzászoktunk a szét­húzáshoz - s ez ter­mészetünkké vált - talán mind­örökre­ csegett­­ropogott, mi­kor bekapcsoltuk. Szüleim civakodni kezd­tek, hogy anyám rossz rádiót ven, aztán kiderült, hogy a zaj a stúdióba beszűrődő lövöldözésekből eredt. Minden meggyor­sult. A miskolci ÁVH a kivonult tüntető di­ákok közé jan. Több kamasz iskolatársam meghalt... megismertem az úttestre ömlő vért, a lincselést, a lelkesedést, a bosszút, a forradalmat. Fej nélküli szovjet katonát láttam a kiégett tank mellett feküdve. E kép ma is bennem van. Pedig alaposan megvénültem. Meghaltak, megöregedtek a forradalmárok. Meghaltak, megöreged­tek a kommunista diktatúra lánctalpas gyilkosai is - de néhányan azért beültek a rendszerváltás utáni parlament padsorai­ba. Most velük ünnepelünk­­ „nevelvé­­nyeikkel’’ együtt. Ez a békétlenség mégsem oldódott fel. Nem is fog, amíg egy fedél alatt élnek a gyilkosok és az áldozatok. Még akkor sem, ha szabadságban érezzük magunkat. Lám, a németek nagykoalícióba szorul­tak, hogy megmentsék az országot. A cse­hek is ezen gondolkoznak. Mi meg mar­juk egymást. A magyar virtus fel mer lá­zadni a hazugság és a szegénység ellen. Aztán egy maroknyi ember kinevezi ma­gát nemzetgyűlésnek a Parlament előtti összehugyozott gyepen, s közük a sajtó­val, hogy forradalom van. Sokan moso­lyognak (Gyurcsányék röhögnek) a hata­lomból és a privatizációból kimaradt em­berek kapálódzásán. A nép cserbenhagy­ta őket, nem tud azonosulni velük, mert máris osztódnak, ellenségeskednek egy­mással, nincs egy vezéregyéniségük. Nem veszik komolyan őket. Pedig le­hetnének az ország lelkiismerete. Akad-e majd történész, aki feldol­gozza, hogy 1956. október 26-a után, ahogy a szovjetek meg­kezdték a kivonulást, hány párt alakult sebtiben Ma­gyarországon - ahelyett, hogy összefogtak volna a köztudott szovjet vissza­térés ellen... mi ilyenek vagyunk. A szabadság nem szül nekünk ren­det. Talán azért, mert nekünk a békétlenség a rend. Ziláltan, lecsúszva Európában - ez nekünk a rend. Pedig hajdan szép na­pokat látott és átélt magyar­ságunk megélhetne egy bol­dog, nyugodt korszakot, ahol a magyar a magyarnak nem vájja ki a szemét, ahol egymás jóakaratát bec­sülve rendbe hoznánk ezt a kihalás szé­lén álló, elkótyavetyélt országot. S jó len­ne már, ha a hőseink halála miatt bűntu­datot éreznénk, mert önfeláldozó elpusz­tulásuk - széthúzásaink miatt - nem érlelték meg szabadságunk gyümölcsét. UIi: Anyagtorlódás miatt több rova­tunk kimaradt, s magam lebecsülése nélkül kijelenthetem, hogy e számun­kat nem én, hanem a történések szerkesztették. Versek: Ismeretlen szerző, Gyöngyös Imre (Új-Zéland), Zas Lóránt (USA), Zoltán Gábor, Kannás Lajos (USA), Wass Albert (USA), Kovács Lajos (USA), Oláh András, Sántha Balázs.­

Next