Kapu, 2007. március (20. évfolyam, 3. szám)
AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPU I XX. ÉVFOLYAM 2007. 03. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Oláh Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASD , amarilliszek, orchideák és egyéb trópusi virágok kínálják színeiket kis melegházamban. Ők naptár szerint virítanak. A kertem most beelőzött. Korábban robbantak a virágrügyek és a bimbók, s mindenféle színek tarkítják zöld gyepemet. Az aranyesők és nárciszok elvirágoztak, s bimbóznak a következők, de közben rettegek az elmaradt téli fagytól. Mostanában koszorútartozékoknak tekintem virágjaimat. .. bizony-bizony egyre több koszorút rendelünk halottainknak. A halál itt ólálkodik szerkesztőségünk környékén. Az élet rendjét nem bolygatva, sajnos, természetesnek tűnő folyamat ez. Döbbenetes, hogy lapunk jövőre húszéves lesz! Aki ma nyolcvanéves, hatvanesztendősen kezdett publikálni nálunk. Az idő meg eljár felettünk, mi meg temetésekre járunk el... húsz év nagy idő. Mondhatjuk: egy emberöltő harmada. Most lesz Erki Edit emléktáblájának avatása. Életében olvasószerkesztőnk, később könyvszerkesztőnk volt, míg a rák le nem tarolta két és fél évvel ezelőtt. A ház, ahol élete utolsó éveit morzsolta, ezentúl márványtáblát hord a falán, Erki emlékét örökítve... hát igen, ide hordtuk a kéziratokat. E számunkban búcsúzunk Sári Gál Imrétől, Káldy Pétertől és Szlama Árpádtól is. Tavaly a Könyvhét alkalmából még sátrunk előtt ülve dedikáltak a Vörösmarty téren... most meg talán a Parnasszuson vagy az égi mezőkön. Az élet rendje szerint elfoglalják helyünket a fiatalok. Hál’ Istennek szép számban érkeznek dolgozataik, és egyre nagyobb teret foglalnak el - az elhaltak eddigi helyét. Azért nekünk, öregeknek (hogy egy morbid fordulattal is szórakoztassam Önöket) van egy roppant nagy előnyünk az ifjakkal szemben: mi már nem halunk meg fiatalon. Könyörögjünk, hogy ezentúl egy jó darabig ne legyen nekrológ folyóiratunkban! Képzeljék el ... rejtelmes dologra akadtunk. Köztudott tragikus demográfiai helyzetünk. Néhány évecske - és hatmilliónyira apadunk. Kihalásunk elleni gyógyszer csak új népek betelepítése lehet. Ki is szivárgott a Parlamentben, hogy készült már ilyen tanulmány a kormány számára. Rejtélyesen ázsiaiak betelepítéséről szólt a fáma. Természetesen hazánkban nagyon sokan izraeli állampolgárokra gondoltak. Hát ilyen a szóbeszéd! Megtudtuk véletlenül (végül is kicsi a világ), hogy nem az izraeliekről van szó. Bár észszerűbb lenne Kárpátaljáról behozni a magyarjainkat, mert kevesen vannak, szórványban élnek és Ukrajna nemigen lesz EU-tag. A készülő schengeni határ a kihalás kordájába terelné ott élő nemzettársainkat. Nálunk meg ott a sok üres falu. Évszázadok alatt kivérzett az ország. Szóval... megtudtuk, hogy már hónapok óta jó néhány hun kószál hazánkban, s életünket, életvitelünket tanulmányozzák. No meg a bevándorlás lehetőségét. Ők úgy tartják, hogy az őshaza ismét segítségre szorul, s ők hajlandók tizenharmadszor is (a saját történészeik világnézete szerint) visszatérni és segíteni az őshazán. Mármint rajtunk. Visszatérnek a hunok? Azaz az ujgurok? Egyelőre még teljes titoktartással nézelődnek. Az ujgurok szívesen jönnének ide „vért frissíteni”. Elődeik közül sokan már itt élnek évszázadok (?), évezredek (?) óta. Ha az Alföldön alaposan tanulmányoznának néhány arcot, felismernék bennük az ázsiai vért - ami bennünk is leledzik. Szóval... az egyik titokzatos professzor kötélnek állt, s név nélkül hajlandó volt nyilatkozni, hogy mi célból is bóklásznak errefelé. Végül is a rokonaink, ahogy ezt a Magyar Múlt rovatunk összeállításában olvashatják. A politika és a pártérdekek útjai kiszámíthatatlanok. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle... csak ki ne haljunk, és magyarok maradhassunk itt Európában. Versek: Káldy Péter, Ivári Gál Imre ?hu"