Kapu, 2007. április (20. évfolyam, 4. szám)
AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XX. ÉVFOLYAM 2007. 04. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Oláh Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán [_Beke György] Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASÓ , oly vakító napsütés szikrázott a mai csípős-hűvös reggelen, hogy vibrált a szemem, s csak a bazsarózsáim rózsaszín habja nyugtatta meg látásomat. Az első pipa gyönyörével jártam körbe a fakadó bokraim zegzugait. Gyümölcsfáim elvirágozzanak. A szőlőkacsok nyújtózkodnak. Már csak a birsalma és naspolyafán kering sok-sok kis apró fehér virág. Ilyenkor oda kell figyelni a takaró, azaz az aljnövényzetre. Virágos foltjaikra, melyek évről-évre terebélyesednek. Agresszívak és el akarják foglalni egymás térfelét. Demokratikus eszközökkel nem tudom megakadályozni más növényeket elnyelő burjánzásukat. Marad a kapa és az ásó. Radikálisan kiemelem a túlnövekedéseket és elajándékozom az utcabelieknek, akik ilyentájt kérdezősködnek, van-e valami felesleg. Az illatfelhőt lehelő gyöngyvirágszőnyeg harmadát is ki kell ásnom. A gyönyörű, kedves virág jó néhány növényemet eltaposta, maga alá gyűrte. Neki az ásóval! Más virágoknak is legyen életterük. Azért is csócsálom ezt a kerti témát, mert a politikát illusztráltam. Az emberi csoportok agresszív terjeszkedését csak ásóval lehetne radikálisan megszüntetni. Ez az ásó a rendszerváltás óta nem működik hazánkban. Az országot lehúzó burjánzás rákos gyorsasággal terjed. Többszörös áttétellel. Egyre több a fásult szegény ember, a gazdagok meg egyre pofátanabbul fosztják ki az országot. Hol, az ásó? A rendszerváltáskor Antall József a régiekkel kötött paktumban elrejtette? Vagy Brüsszel eldugta? Vagy Putyin zsebre tette? Milyen kínos érzés, mikor látjuk, hogy a szomszédaink lehagytak. Régen bizony néha lenéztük és sajnáltuk őket, de ők is minket, mert irigyelték a hitelekből fedezett jómódunkat. Sereghajtók lettünk, mi, a rendszerváltás első hősei. Gyurcsányék kínlódnak mindenféle látványos próbálkozással, ilyen volt például az a vágy, hogy megrendezhessük Horvátországgal közösen a futball-EB-t. Zsenánt volt, hogy egy szavazatot sem kaptunk. Mire is akartuk megrendezni ezt a bajnokságot?! Lekopott infrastruktúránkra?... legalább ország-világ látta megmérettetésünk eredményét... hiába tombolt és lobbizott helyszínen még a magyar miniszterelnök is. Cirkuszt és kenyeret! Egyik sem jött be. Lassan már kenyerünk sincs. Az egészségügyi reform is balul sült el. Hiába került elődjénél is alkalmatlanabb nő az egészségügy bársonyszékébe (bolsevik káderpolitika!), még így takarva is, az ország kifosztása érződik. Mi lesz a szép környezetben megszüntetett kórházakkal? Na, mi lesz? Önök is tudják. Kínos versenyfutás kezdődött, hogy ki tegye rá a kezét az OEP milliárdjaira. S mi meg szegényedve tűrjük. Pedig mindenki látja. Egyre több ismerősöm gyermeke megy nyugatra takarítani, mosogatni, gyerekre vigyázni, segédmunkázni, diplomával a zsebében. Ezt javasolta Gyurcsány évekkel ezelőtt, s lám, ez is bejött neki. Most segítettem valakinek, hogy letagadva három diplomáját, sikerült elhelyezkednie könyvesbolti eladónak. Mindenki látja és tudja, hogy a tönk felé hátrálunk, hogy eljussunk oda, ahová Argentína jutott néhány évvel ezelőtt. Akkoriban sok magyar visszatelepült Argentínából. Most vajon hogy érzik magukat? És mi is, mert mindez szemünk láttára történik. Elviseljük a magyarok lekáromlását. Elviseljük, hogy mindenünket odaadjuk, mert különben elveszik. És még közben az arcunkba is kacagnak. Hol a francba van az az ásó?! Versek: Békés Gábor, Deák Mór, Doszkocs Zsuzsa, Holbay László, Mózsi Ferenc (Chicago), Samu László, Tóth Árpád Ferenc, Wass Albert (J)n