Kapu, 2007. június-július (20. évfolyam, 6-7. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XX. ÉVFOLYAM 2007. 06-07. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Oláh Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornál GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán [ Beke György | Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: 14100440­66722249­01000001 Volksbank I BAN­­H 012141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASD, 1 ma reggel ünnepélyes szertartással, kánikula-napsütés kíséretében leszedtem az első pa­radicsomomat és paprikámat. A vékonyhéjú paradicsomnak paradicsomíze volt. A zöld­paprikának zöldpaprikaíze. Ezek manapság már nagy dolgok, kérem! Még tavasszal egy öreg néninél vettem a palántákat, aki évtizedek óta saját termesztésű magokból neveli dug­ványait, mert „Meg nem bírom enni a külföldi, vastag héjú, ízetlen, gyönyörű szép piros bogyókat”. Madárcsicsergős kertem szaletlijében reggeliztem, s közben elégedetten néz­tem virágaimat, s boldogan fedeztem fel, hogy a Hawaii-ból származó pagodafa is nemso­kára illatos virágözönbe burkolódzik. Jókedvemben elhatároztam, hogy virágjaimnak me­sélek a következmények nélküli országról - amiben élünk. Mostanában ismét megkerestek újságírók és tévések a Fenyő-gyilkosság kapcsán. A Számvetés című hatrészes filmünk egyik fejezete foglakozott vele, kendőzetlen őszinte­séggel. A film nyersanyagát hál' Istennek a rendőrség elkobozta, hisz sok mindent nem mertünk még mi sem beletenni. Évek óta egy helyben topog a nyomozás. Itt már nem is a ravaszt meghúzó gyilkos személye a lényeges (akit állítólag elkaptak Szerbiában), hanem a megbízóé. Biztosan nem egy parkettás vagy tanár, vagy egy esztergályos adta a megbízást. Az bizony a politika felől jött... Nem is kaptunk válaszokat sok kérdésünkre, így például ki működtette a Vico melletti épületben a legmodernebb műszerekkel felszerelt lehallgató berendezéseket (amit ugye a gyilkosság utáni zűrzavarban pánikszerűen otthagytak), vagy miért tűntek el anyagok a Belügyminisztériumban a Fenyő-gyilkosság dossziéjából? Min­denkinek van sejtése a megbízói körökről... de hát semmi. Tegnapelőtt lakásom közeléből elraboltak egy újságírónőt, összekötözték, eszméletlen­re verték, és kidobták a Duna-parton. Egy horgász találta meg az életveszélyes állapotban levő kolléganőt. A számomra szimpatikus balga hölgy az olajmaffiával foglakozott. A régóta eltusolt ügy még ma is veszélyes. A megbízók meg nem félnek, mert sok pénzük és hatal­muk van. Nyolc éve mi is kiadtunk egy olajos könyvet (Erdélyi István: Olajos rendőrök, olajos politikusok), de megúsznak ötmillió forintnyi pénzbírsággal, amit Pető Iván, Rozgics Mária és a hölgyet képviselő Grespik László behajtottak. Milyen érdekes, hogy együtt vol­tak a perbeli ellenfeleim. Az olaj és a pénz összehozta őket. A naiv, eszméletét vesztett kol­léganő még filmet is készített az olajmaffiáról, s biztosan fájt neki, hogy azt egy tévéállomás sem merte leadni. Mikor mi is elkészítettük a Számvetést, házaltunk vele... s a Hír TV, az MTV, a Duna TV, a TV2 elnökei válaszra sem méltatták kínálatunkat - pedig már régóta benne vagyok a szakmában. Semmi összeesküvés-elmélet! Csak gyávák voltak. De hogy nem is válaszoltak, az csak egy bolsevik neveletlenség, mert egy úriember 8 napon belül válaszol. Hol vannak már manapság az úriemberek? Végül is az Echo TV többször sugároz­ta a filmsorozatot, s nem dőlt össze az ország. Persze minden következmény nélkül ma­radt. Széles Gábor gazdag, és hatalma van - saját tévéadóján le merte adni sorozatunkat. Akkor meg a néző a gyáva? Fél? Hát akkor hogyne félne egy tévéelnök? Annak sincs követ­kezménye. A tévéelnökség nem tehetség, rátermettség, hanem a politika függvénye. Oda­irányítjuk a kamerákat, ahová mondják elveink és társaink. Összetört kolléganőnk talán el­gondolkodik a kórházi ágyon, de titokban remélem, hogy nem adja fel. Mi sem. Immár las­san húsz éve. Ha már nincs is következménye leleplezéseinknek... miért, másutt van? Nézzék meg az ország szemrebbenés nélküli kiárusítását, a lakosság kifosztását és ezt az egészségügy-gyilkosságot. Megy itt minden következmények nélkül. Vagy tényleg gyáva a néző, az olvasó, a nép? Mert ezek következménye a következménynélküliség. Miért? Mi lett az olajmaffiával, a Princz-üggyel, a Kulcsár-üggyel? Soroljam még? Mint ahogy nem lesz meg Fenyő gyilkosságának megrendelője sem, és az újságírót megverető tettestárs sem. Én még mindig a rendszerváltás után született fiatalokban bízok, hogy kiseprűzik... ha­csak el nem butulnak annyira az oktatástól és a tévéktől, hogy következmények nélkül vé­gignézik hazánk agóniáját. Ha van is egypár sziget, ahol az igazságkeresők élnek, mint mi­­ az jó dolog, mert leg­alább élő lelkiismerettel találkozhatnak... Nosztalgiák vagyunk, a hajdani igazságosztók utódjai. És egyre kevesebben. Ez a jó a mai világnak. De mi akkor sem adjuk fel... csak len­nének egy kicsit bátrabbak olvasóink és nézőink. Nemrég intéztem nyugdíjazásomat. Hát Istenem, nem sokat kapok. Azt mondja a nyug­díjintézet hölgye, hogy, ,A főszerkesztőknek általában sokkal több a nyugdíja, mint magá­nak!” „Igen - válaszoltam -, de én nyugodtan alszom!” Válasza: „Ők még nyugodtabban, mert tele vannak pénzzel és hatalommal.” Ismét bölcsebb lettem, ideje már szabadságra menni. Remélem, önök is jót pihennek majd. Ezért is szerkesztettünk olvasmányos, kissé könnyed írásokat is dupla számunkba - remélem, minden következmény nélkül. Versek: Dobai Benedek, id. Fekete Zoltán, Holbay László (Érsekújvár), Kertész Márton, Moldvay József, Mózsi Ferenc (Chicago)

Next