Kapu, 2007. szeptember (20. évfolyam, 9. szám)
AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XX. ÉVFOLYAM 2007. 09. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Oláh Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mandold Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi Gerzson János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: 141004406672224901000001 Volksbank IBAN: HU 12141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASÓi annyi dolgom akadt, hogy még a kertemet is alig látom, csak mikor átrobogok rajta öregesen, s megcsodálom egy-egy pillanatra a pipavirágot... bizony a pipa alakú, kéttenyérnyi lila színlebenyek hemzsegnek a leszüretelt szőlőkordonon. Bizarr, Amazonas mellől származó futónövény. Mivel én is pipázom, viccelődni szoktam, hogy elástam egy-két pipámat, és abból fejlődött ki... szóval nincs időm, mert szerencsétlen anyám pont az egészségügyi reform káosza idején volt szíves végzetesen súlyos állapotba kerülni. Az előző számunkban leírt balhék után másik kórházba került, csak-csak megtanultuk, hogyan kell jó környezetet kialakítani számára. Mogorva szigorúságunk következtében személyzeti cserét hajtottak végre itt is, mert az egyik nővér kiabált vele, ő ezután három napig nem evett semmit, s még súlyosabb állapotba került. Valahogy helyreállt a béke, plusz a rendszeres pénz és Babika nevű gondozónőnk naponta kétszer bemegy hozzá, etet, keneget stb. Magam is hetente kétszer-háromszor ott vagyok. Közben zajlott a kórházon belül is az egészségügyi reform. Osztályokat szüntettek meg, kórtermek cseréltek helyet és személyzetet is. Betegeket ágyastul cipelték té és tova. Ma meg közölték, hogy hétfőtől vége ennek is, mert vagy átkerül egy másik osztályra napi kétezer-ötszáz forintért, vagy hazavisszük. íme, az új dilemma! Ha otthon ápoljuk (Babika ért az infúzióhoz és a katéterhez is), s valami váratlan dolog történik... nincs orvos a közelben... és egész életemben ülhet a bűntudat a vállamon. Nem tudom. Kilencedik hete szenved a kórházi ágyakon. Hol egyiken, hol másikon. Egyik orvos barátom megsúgta, hogy miért tart ilyen sokáig e szörnyű agónia. Nem csak a „szigorúságunk”, hanem a pénzadományok miatt is... biztos jövedelemforrás a személyzetnek, ha tovább él. Na, ezt sem tudtam! Vajon Horváth Ágnes miniszter asszony tudja-e? Hát itt tartunk. Elnézést, ha családi problémámmal untattam önöket, csak azért hozakodtam vele elő, hogy lássák és érezzék az egészségügyi reformot belülről... alulról... Gyorsan lépjünk túl rajta! Nemsokára huszadik évfolyamunkhoz érkezünk. Most próbáljuk összetákolni az „önünneplő” lehetőségeket - pénz híján természetesen -, hisz 1988 szeptember közepén jelent meg független folyóiratunk, mely első volt az omladozó diktatúra idején. Mi is változtatunk. Tudják, reformkorszakban élünk! Változtatunk majd a küllemen, a tartalmat is az újabb korigényekhez igazítjuk, de először egy szerkesztőségi változásról tudósítok. Még 10 évvel ezelőtt is munkatársak és szerzők hada zsongott szerkesztőségünk kétszázhetven négyzetméteres területén. Közvetlen kapcsolatom volt az írókkal. A kézirat megbeszélésén kívül tornáztunk is. Hogy vagy? A feleség? A család? Na, mit hallottál? Stb. A számítógép eme emberi közösséget, gondolkodóműhelyt felbomlasztotta. Interneten érkeznek az írások. Szerkesztők, tervezők, olvasószerkesztők, rovatvezetők, szerzők, újságírók otthon dolgoznak. Mi meg hárman-négyen bolyongunk az épületben. Kisebbre van szükség. Az elidegenedés folytatódik. Hivatalnok lettem. Délelőtt tíz körül leülök a számítógép elé, és a napi közel száz érkező írást elolvasom, s törlöm vagy továbbküldöm a rovatvezetőknek vagy az olvasószerkesztőnek. Az hasznos, hogy megtanultam a számítógépezést, de hogy már szemészorvoshoz is járjak - ez váratlanul ért. Hál' istennek, rengeteg kézirat érkezik, ám az alkotójáról nem tudok semmit, nincsenek magánbeszélgetések, sörözések... elidegenedtünk. Újak is jelentkeznek, s levelezéssel „beszélgetünk”, hogy kit tisztelhetek az új szerzőben. Hát ilyen lett ez a bohém, kedves sajtóvilág! De már a filmkészítés is... többórás filmeket tudunk elkészíteni egy cselédszobányi helyiségben. Mindent számítógéppel csinálunk. Spórolni kell a gázzal, villannyal, fűtéssel. Míg nincs kisebb helyünk, hetente háromszor nyitunk ki. Hétfőn, szerdán és pénteken. Lapzárta idején minden hónap tizedikétől négy-öt napig végig bent vagyunk. Külföldön élő szerzőink kedvéért - ha előre szólnak (természetesen telefonon vagy interneten) -, bejövünk, ha kell. Lám, lám, olyan korban élünk, hogy minden mozgásban van, minden változik. Alkalmazkodnunk kell. Sajnos az egyre súlyosabb nyomorhoz nem tudunk. És a kegyetlen, mindenen átgázoló rablópolitikához sem. Hogy mi lesz velünk? Ezt csak a szenvedő tömegek tudják. Szerkesztőségi nyitva tartás 2007. OKTÓBER 1-JÉTŐL Hétfő, szerda, péntek: 10-14-ig Versek: Békés Gábor, Bozók Ferenc, Holbay László (Érsekújvár), László György (Kalotaszeg), Zas Lóránt (USA)