Kapu, 2007. október (20. évfolyam, 10. szám)

I AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XX. ÉVFOLYAM 2007. 10. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR OK­Wa TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 Koszorús: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: 14100440­66722249­01000001 Volksbank IBAN: HU 12141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu 0 internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASO, \ ma reggel olyan hideg volt, hogy a vékony hóréteg is didergett a még zöld leveleken. Hirtelen vágódott be Kárpát-medencénkbe a hideg. Sikerült betelepíteni a trópusi és a mediterrán növényeimet a hideg- és melegházba. (Ház? Üvegezett, fűtött veranda­­kalickák.) Sok levél a halálba hullt, sok még fent maradt, de a hó kése lemetszette őket. Ilyen a halál. Anyám még él. Ismét leírom, hogy csak azért tudósítok róla, mert átéli (ha még él ebben a pillanatban) az egészségügyi reformot. Múlt havi számunkban ott hagytam abba, hogy Miskolcon egy másik kórházba került (nem mondom meg, hogy ki által), ahol már jobbak voltak a körülmények. Mindent elkövettünk, hogy lábra állítsuk, de nem sikerült. Egyik pénteken felhívott a főorvos, hogy baj van, lejárt a 40 nap, s ráadásul megszűnik az rehabilitációs részleg is, hétfőig vigyük el, mert csak az elfekvő (elegánsan: ápolási osztály) marad, napi 2500 forintért. Ott meg nincs orvos, csak ápoló. Hogy van ez? Haza nem engedték ápolásra, mert orvos szükségeltetik mellé és a műszerekhez. Tehát gondoskodjak kórházi elhelyezéséről, így felhozattam anyámat Budapestre, az egyik jobb kórházba. Ez is hogy történt? Anyámat orvoskísérős mentő szállíthatta. Ismét felhívott a miskolci orvos, hogy most nem mint a beteg fiához, hanem mint főszerkesztőhöz fordul... szerezzek már orvosos mentőt, mert ő nem tud. Nem mondom meg, hogyan, de szereztünk, és így anyám itt van a közelemben... hát ezt más beteg hozzátartozója hogy tudja megcsinálni ebben a korrupt országban? Csoda, hogy megnőtt a halálesetek száma? Csoda, hogy harmincezerrel többen haltak meg infarktus­ban az eddigi átlagnál? 2012-re jegyeznek elő gerincműtéteket... addig nyögjön, fájjon, szenvedjen a beteg. Vajon ezeket átélik-e az egészségügyi reform kiagyalói? Remélem, igen. Térjünk vissza mindennapi életünkre. Nem a politikáról írok, hisz arról szól egész szá­munk. Jövőre lesz 20 éve, hogy megjelent a Kapu. Az első független folyóirat a rend­szerváltás környékén. Mindenkit megelőzve jelentünk meg. Utólag elgondolva merész lehettem, hogy 2400 forinttal a zsebemben indítottam el ezt a folyóiratot. Úgy tűnik, megőriztük magunkat, és nehéz anyagi ballasztunkat, a függetlenséget azóta is cipeljük. Sohasem tudtuk, és tudjuk, mikor szűnünk meg. Valahogy össze kéne foglalni és bemutatni lapunk és filmstúdiónk elmúlt 20 évét. Ezen törjük a fejünket, mert mint annyi minden manapság - ez is pénzkérdés. Valamit kitalálunk, de szívesen vennénk olvasóink javaslatait és segítségét is. 20 év! Hova jutottunk? Mi még itt vagyunk (ugyanolyan világnézettel, mint húsz évvel ezelőtt), de a rendszerváltás ovációja gyötrelmes nyögéssé fajult hazánkban. Olvasom, hogy a nemzetközi listán Magyarország ismét hátrább került a sajtószabadság sávjában. Honnan érzem a sajtószabadság megrokkanását? Számítógépem képernyőjén. Naponta átlag már 70-80 kézirat érkezik. Ezért is szabadkozom sok szerzőnél, hogy az elfogadott kéziratok megjelentetése egyre több időt emészt fel. Olyan írások érkeznek javarészt, amelyeket más szerkesztőség, ilyen vagy olyan nyomás alatt nyögve, nem mer közölni. Gondolják már el! Midőn más konzervatív és jobboldali lap főszerkesztője megkeres, hogy... hehehe... ez egy nagyon jó írás... hehehe... de hát nem közöl­hetem. .. add már le te! Hehehe... Komolyan veszem a sajtószabadságot. Ha az iromány nem szélsőséges és nemzetépítő szándékú - leközlöm. Borzasztó érzés az, hogy lassan már egy magányos szigetecske leszünk az érdeksajtó tengerében. Úgyhogy továbbra is küldhetnek ide kéz­iratokat. .. mi megjelentetjük, ha ízlésünknek való. Tartjuk magunkat az indulásunkkor kitalált szlogenünkhöz: „A pártok politizálnak, a Kapu az igazat írja!" De meddig? Most is ki akarják kapcsolni a villanyt... Versek: Deák Mór, Dsidajenő (1907-1938), Moldvay József

Next